Roman Polanski korunk egyik legtehetségesebb és legelismertebb rendezője, ennek ellenére az utóbbi években inkább szexbotrányával, mintsem nemes alkotásaival domborított. Vagyis csak látszólag van így, a lengyel származású rendező ugyanis 2010-ben ledirigálta a nagyszerű, igazi régi vágású politikai krimit, a Szellemírót, amelyet sokan mára már elfejetettek, teljesen érdemtelenül.
A szellemíró (Ewan McGregor) egy olyan ember, aki hivatásául híres, íráshoz tehetségtelen emberek memoárjainak megalkotását választotta, amely kicsi rivaldafénnyel-, ámde óriási pénzösszeggel jár. Az új kuncsaftja Nagy-Britannia ex-elnöke, Adam Lang ( Pierce Brosnan) , aki igazán vitatott személyiség a terror elleni harcok terén. A szellemíró nem is sejti mibe keveredett, kiderül hogy az elődje rejtélyes körülmények között fulladt vízbe, Langot pedig a sajtó egykori háborús bűnök miatt támadja.
A szellemíró egy rendkívül érdekes film, amely profi hangvétele ellenére (vagy pont emiatt) nem igazán szorítható műfaji határok közé. Az alaptörténet politikai töltete ugyanis csak egy jól hangzó ürügy arra, hogy Roman Polanski (sok korábbi filmjével egyetemben) itt is egy kisember drámai harcát, kvázi tehetetlenségét vázolja fel a politikai sakktábla óriási fogaskerekeivel szemben. A film egyik kulcsmomentuma az, hogy végig felnőttként, érett nézőként kezeli az embert, nem próbál semmit a szánkba rágni,mindent kellő mértékkel és precizitással adagol. Ebből adódóan a film gerincét alkotó forgatókönyv az, amely az igazi szellemi felüdülést nyújtja, a Polanski-Harris duó által jegyzett szkript ugyanis rendkívül stílusosan, kellemes (sokaknak talán vontatott) tempóban halad a végpont felé, minden esemény és kisebb-nagyobb fordulat jól követhető, a filmvégi csavar pedig igazán meglepő.
A forgatókönyv másik nagy pozitívuma a pattogó és rendkívül bravúros szövegkönyvben rejlik, minden párbeszédnek vagy monológnak hatalmas súlya van, az elejtett mondatok és szavak pedig mind-mind jelentősek a film építkezésével kapcsolatban. Ki kell emelnem a fényképezést is, a "belső" helyszínek nagy része szűkös és látszólag teljesen "otthontalan", ezzel elérve a már-már klausztrofób hatást, amit a főhősünk is érezhet ebben a kiélezett, politikai versenyfutásban, amelyben Ő csak egy apró homokszem az óriási fogaskerekek között.
Polanski zseni a hangulatteremtésben is. Minden hangulati elem gondosan van a helyére csúsztatva, az északi-tenger vidékének ködös-esős esszenciája csak tovább növeli bennünk a kilátástalan, elidegenedett érzést, amelyet valószínűleg maga a szellemíró is érez, miképp egyre jobban beleássa magát a könyv és az ex-elnök körüli, rejtélyes valóságba. Ewan McGregornál jobb főszereplőt aligha találtak volna, a fiatal brit színész végig kiegyensúlyozott , és nagyszerűen kelti életre az igazán hétköznapi, látszólag teljesen átlagembert, akinek fel kell készülnie minden viszontagságra, amelyet saját magának okozott.
A szellemíró egy rendkívül precízen felépített, struktúrájában végletekig profi produkció, amely vegyíti a fiktív elemeket a mai aktuálpolitikával, és a krimi stílusjegyeit egy kisember személyi drámájával. A film noha majdnem teljesen tökéletes, a felvezetés kissé lassú, és sok embernek talán álmatag lehet ez az apránként megépített, óriási kiterjedésű kirakós.
9/10