A mumblecore filmek mindig is érdekes vadhajtásai voltak a filmvilágnak, elvégre Hollywood alapvetésével teljesen ellentétes hangsúlyokra épülnek, a képi machinációk helyett egyszerű helyszínekkel és kevés karakterrel dolgozva. Éppen ezért általánosságban elmondható, hogy…
A sztárrendezők első művei gyakran jutnak arra a sorsra, hogy egyre kevésbé önértékükön, és egyre inkább a direktor életművébe belehelyezve kezdik értékelni. Végül a hangsúly már nem is azon lesz, hogy a szóban forgó filmesnek mi volt a célja az adott alkotással, hanem hogy rá lehessen mutatni,…
The Man Who Laughs kritikája itt olvasható
Annyiban teljesen érthető volt A hét mesterlövésszel kapcsolatos kifakadás, hogy az már előzetesen is borítékolható volt, semmi értelme nincs megszületésének: az elődjében semmi aktualizálandó, újrafogalmazandó gondolat nem volt,…
Csak én kapok agyvérzést attól a remake-mániától, amely mostanában végigsöpör Hollywoodon? Szomorú, hogy ennyire biztosra akarnak menni a studiók, a kreativitás tovaszökkent az álomgyárból, hogy a tévében találjon új otthont, melynek eredményeként egyre kevesebb értelme lesz…
Az egyre gyakrabban felmerülő kérdést, miszerint a néhány év leforgása alatt a popkultúra egyik meghatározó részévé vált zombimitológiát meddig lehet még facsarni, rendre azzal a válasszal zártam rövidre, hogy a kreatív alkotók mindig meg fogják találni, hogyan lehet még…
Kevés olyan színészt tudnék mondani manapság, akinek van olyan súlya a filmvásznon, hogy gyakorlatilag egyetlen szó nélkül, pusztán a jelenlétével emlékezetes alakítást tud nyújtani. Charles Bronson ilyen volt. Egy olyan férfitípust testesített meg, amely ma már divatjamúltnak…
Az első rész kritikája itt olvasható.
A második rész kritikája itt olvasható.
A harmadik rész kritikája itt olvasható.
A negyedik rész kritikája itt olvasható.
Minden sorozat életében eljön az a pillanat, amikor beáll egy nemes veretű középszintre. Harry Potternél ennél…
A romantikus mozi az egyik legkényesebb műfaja a filmvilágnak. Rettentő nehéz egy szórakoztató, a jó ízlés határain belül mozgó, és igazán érzelmes szerelmes filmet letenni az asztalra. Érzésem szerint ebbe a görög filmrendezőnek, Christopher Papakaliatis-nak is beletört a…
Ez fájt. Ennél azért én többet vártam volna Tim Burtontól. Gyerekkorom kedvenc rendezője már hosszú évek óta nem tud kikecmeregni a szakmai gödörből, és nagyon szorítottam neki, hogy egy olyan bizarr történetből, amely ordított az ő stílusa után, végre a fénykorára emlékeztető alkotással…
Elég ritkán fordul elő, hogy egy remake remake-jének a remake-je nézhetőre sikeredjen, ebben a filmes csalódásokkal teli idei évben ez is megesett velünk. A hét mesterlövész amúgy teljesen felesleges újrája kellemes meglepetést okozott még egy olyan westernfüggőnek is, mint én. Nem akart többnek…
A "rossz film" meglehetősen tág és szubjektív kategória, és mint ilyen, elég sokféleképpen jelenhet meg. Jelentheti azt, hogy az adott produkció unalmas, sem zsigeri, sem intellektuális szempontból nem nyújt izgalmat a néző számára. Azt is takarhatja, hogy zavaró körülmények játszanak bele a…
Robert Langdon előtt sok-sok évvel a magyar Bátky János olyan óriási titkok nyomát kutatta egy ősi walesi családi kastélyban, mint az örök élet, a rózsakeresztesek titkos legendája, mi pedig Szerb Antalnak köszönhetően máig istenien szórakozhatunk a kalandjain, amelyeken nem fogtak az évek. A…
Szex, drog, rock and roll. A rocksztárok élete már csak ilyen. Manapság, már régen halott a rock, de a hatvanas években virágkorát élte a műfaj, akkor alkottak a máig legnagyobb legendái, melyek közül az egyik legnagyobb Jim Morrison volt. A The Doors frontemberéhez személy szerint…
Gigor Attila rendező-forgatókönyvíró a 2008-as A nyomozó című filmjével tűnt fel a radaromon. Akkor egy nagyszerű, stílusos krimit tett le az asztalra, ami mert egy kicsit rendhagyó is lenni, és amivel egyetlen csapásra bekerült a kedvenc magyar filmeseim közé. Néhány héttel ezelőtt a moziban…