Stephen King művei híresek arról, hogy legalább annyi jó adaptációt tudhatnak magukénak, mint amennyi kínosan gyengét. Sajnos utóbbiak közé vonul be majd A setét torony is, amely (The Man Who Laughs kollégám fogalmazásával élve) King magnum opusának számít, ehhez képest olyan adaptáció született…
A tavalyi évem egyik legszórakoztatóbb könyve volt Virág Emíliától a Sárkánycsalogató, amelyet a kevésbé jól sikerült Boszorkányszelídítő követett. A bizalmam azonban nem csappant meg az írónőben, aki szerencsére nem feledkezett meg a teremtett világáról és olvasóiról,…
'Majd én megmutatom nektek!"
Ezzel a mentalitással ültem be a Valerian és az ezer bolygó városára. Olvastam nagyon pozitív kritikát, meg olyat is, ami középszerűnek titulálta a filmet. Volt szerencsém íráshoz, ami egyszerűen katasztrófának értékelte. Na, ezért gondoltam én,…
A sajtóvetítést követően kitöltöttük egy lapot, amin a rendező munkáját, a színészi alakításokat és a filmet is értékelnünk kellett 1-től 10-es skálán, majd 2 mondatban kifejteni a véleményünket. Tőlem a Pókember: Hazatérés 9 pontot kapott, és amit akkor a papírra leírtam, még most is tartom: ez a…
Az árgyélusát, de régen olvastam igazi tündérmesét! A képregényhősök korában már régen feledésbe merültek gyerekkorunk kedvencei, pedig hányszor láttuk a magyar népmeséket a tévében (Szabó Gyula hangján természetesen), és hányszor vágyakoztunk Tündérországba, ahol…
Wonder Woman-re várt a feladat, hogy visszahozza a DC-t a béka hátsó fele alól, ahová saját maga kormányozta magát. Nem tudom sajnálni a stúdiót, ha olyan karakterekkel, mint Batman, Superman vagy Joker nem tud mit kezdeni, önmagára vessen. Nem vagyok képregényfan, Wonder Woman-ra a Batman vs…
Nacho Vigalondo esetében még egy évtized múltán is hívószó, hogy ő alkotta meg az időutazós filmek egyik kultikus darabját, az Időbűnöket. Az azóta rendezett, kevésbé sikerült filmjeit már hajlamosak vagyunk elfelejteni (vagy talán el sem jutottak az ingerküszöbünkig), de a Colossal esetében már…
Amikor a gyermek még gyermek volt, hitt az angyalokban. Főként a jóképű, talpig feketében járó égi lényekben, akik veszedelmesen hasonlítottak Nicolas Cage-re fénykorában. Az Angyalok városa hatalmas kedvencem volt régen, és még ma is jó filmnek tartom a saját műfajában, és…
FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok
Pont harmincöt éve mutatták be minden idők három ikonikus fantasy klasszikusának legidősebbikét, a Conan, a barbárt. Tudjátok, hogy ez mit jelent? Azt, hogy éppen harmincöt éve nem készült egyetlen olyan sword&sorcery film sem, ami akár kicsit is méltó…
Az American Gods-nak aligha kellene a nézők kegyeiért versengeni, bestseller regény alapján, hatalmas várakozások által övezve érkezhetett meg a tévék képernyőjére. A pilot alapján én mégis egy kishitű produkcióval szembesültem, amely úgy tűnik, az egyre szélesebb…
Egy hős lovag tiszta feketében, egy szép asszony, egy szeretni való kis tolvaj, gyönyörűen fényképezett jelenetek, romantika a köbön - ennyi kell csak egy felejthetetlen filmhez. Richard Donner-nek nem csak a Halálos fegyverben szériát köszönhetjük, hanem ezt a jó kis fantasy-t is, amelynek darkos…
A jelszó: Zorach! Igen, kedvenc Calderonunk visszatért, a dögös főnemes a remek első részben felejtette az öngyilkos hajlamát, minden más tekintetben azonban változatlanul megőrizte utánozhatatlan sármját (lányok, vigyázzunk a szívünkre, folyamatosan emlékeztessünk magunkat -…
A Három Anya trilógia kapcsán az első részről (Sóhajok) itt írtam, a másodikról (Pokol) pedig itt.
27 évvel a Pokol után, amikor Dario Argento már régen nem volt ugyanaz a horror-nagymester, akinek anno a '70-es és '80-as években jogosan nevezték, elkészítette azt a filmet, ami…
Ha Bíró Szabolcs, akkor középkori történelem. A kivétel természetesen erősíti a szabályt, a kiváló író ezúttal a vikingek korába kirándult egyet, és olyan jó kis fantasyt hozott össze nekünk, hogy öröm olvasni minden sorát. A szerző szokásához híven teljes mélységében…