Ha Bíró Szabolcs, akkor középkori történelem. A kivétel természetesen erősíti a szabályt, a kiváló író ezúttal a vikingek korába kirándult egyet, és olyan jó kis fantasyt hozott össze nekünk, hogy öröm olvasni minden sorát. A szerző szokásához híven teljes mélységében tanulmányozta az északi mitológiát, a könyvben megelevenednek a régi sagák, modern köntösbe öltöztetve, az Arthur-mondakörrel megsegítve (igen, az Excalibur is fontos szerepet játszik a történetben), olyan egységbe forrasztva a skandináv és a brit mítoszokat, amelytől garantáltan eldobjuk az agyunkat. Egyáltalán nem üres történelmi tablót kapunk, hanem rendkívül izgalmas fantasy-kalandregényt, amely üvölt a filmvászon (pontosabban tévésorozat) után. Fordulatos történet, érdekes karakterek, akció, érzelmek, kőkemény viking harcosok, egy igazi sárkány (nem a szelídebb fajtából), mágia, férfias kalandok - minden adott a tökéletes szórakozáshoz, amelynek során nyakig merülünk az északi (és persze a brit) mondakörbe. Merlin szakállára mondom, a Ragnarök egy igazi agyeldobós történelmi fantasy, a Bíró Szabolcstól megszokott minőségben megírva. Jóval könnyedebb műfajú alkotásról van szó, mint pl. az Anjouk-sorozat, de ugyanolyan sodró erejű és letehetetlen, mint az író többi műve. Erősen ajánlott darab!

A IX. század elején járunk, egy viking falut porig éget egy gonosz sárkány. Néhányan élik csak túl a tragédiát, és eldöntik, hogy felkutatják otthonuk elpusztítóját, és megölik, Útjuk veszedelmes vidékeken vezet keresztül, miközben a sárkányt kergetik a világ végéig, egy elszánt és nagyon veszélyes harcossal a hátukban, aki bosszúért liheg...

A vikingek kemény csávók, jól forgatják a fejszét, kiváló hajósok, nem rettennek meg semilyen eléjük tornyosuló veszélytől, nem félnek a haláltól (hiszen tudják, hogy minden bátor harcosnak bérelt helye van a Valhallában), nem riadnak meg holmi sárkánytól sem, a végsőkig kitartanak bajtársaik mellett, ha kell, feláldozzák magukat a többiekért, nem nyavalyognak, teszik a dolgukat. Azért nem gáncs nélküli lovagok, szinte mindegyikük múltjában akad egy kis nemi erőszak, túltolt brutalitás, nem vetik meg az italt sem, nem hősök ők, csak ádáz koruk gyermekei, akik bátran nekiindulnak az ismeretlennek, dacolnak a veszéllyel, bíznak a testi erejükben, a harci tudásukban és a vezetőjükben, Kilencujjú Gudleif-ben. Na és persze szét akarják rúgni a sárkány hátsó felét, aki hontalanná tette őket, és megfosztotta őket családjuktól.

Viharsebesen berántja az olvasót a történet, brutális sebességgel indulnak be a kalandok, még fel sem ocsúdtunk a falu pusztulásából, már indulunk is hajót és némi vagyont zsákmányolni a bosszúhadjárathoz. Gyorsan túlesünk a viking csapat megismerésén, megkedvelni sincs időnk őket, már az oldalukon is harcolunk, és velük együtt nézünk szembe az éppen aktuálus halálos veszéllyel. Bíró Szabolcs hozta a formáját, csak kicsit magasabbra csavarta a coolságfaktort és a tőle megszokottnál gyorsabban pörgeti a történetet, de hát fantasy-ról van szó, amelynek megvan a maga ritmusa, és ezt is ugyanolyan jól érzi az író, mint a történelmi regényét, ami az ő igazi felségterülete. Nagyon remélem, hogy nem csak egyszeri kirándulásról van szó a műfajban, habár az Anjouk-sorozat szoros határidői, és az, hogy a szerző idén belekóstol az ifjabb korosztálynak szóló történetekbe is, nem nagyon teszik lehetővé, hogy mostanában folytatódjon ez az izgalmas történet. Ami azért fáj, mert úgy lett befejezve, hogy azonnal olvasnám a következő felvonást, még az utolsó oldalakon is van olyan fordulat, hogy ami nem látható előre, mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést az író a történet során.

Bíró Szabolcs nem hazudtolta meg történelemrajongó énjét, a gyorsan pergő kalandok közepette megkapjuk a kiképzést a skandináv mítoszokról, és még Camelot-ba is kirándulunk egy csöppet, az Arthur-mondakörről szóló ismereteineket is felfrissíthetjük, miközben végigizgulhatjuk, mi lesz abból, ha egy Pendragon-sarj (medveháton!) és a vikingek egyesítik erejüket egy sárkány ellen. A brit és a skandináv acél ugyanolyan szépen csillog, majd lesz vértől csatakos, az elsőre merésznek tűnő párosítás remekül működik a jól felépített történetben. Az író nagyon érdekes karaktereket mozgat, van itt emberfeletti erővel bíró berseker (őrjöngő harcos, nagyon durva, amit művel, ha szabadjára engedi az állati énjét), ravasz jarl (a vikingek így hívják a vezetőjüket), ifjú vitéz, bölcs agg, és megannyi más szereplő, akiknek közös ismérvük az, hogy egyetlen percre sincsenek biztonságban, a legváratlanabb pillanatokban veszítjük el őket. Igazi Trónok harca-feeling uralja az egész történetet, amelyben szex ugyan nincs, de térdig járunk a vérben, a csaták hevében izzanak a pengék és a fejszék, ebben a történetben nincs helye romantikának, ez egy macsó világ, és ez pont így jó nekünk.

Verem a butuska fejemet a falba, hogy eddig kihagytam ezt a könyvet kedvenc íróm életművéből (az ok nagyon egyszerű: én a történelmi regények szerelmese vagyok, a fantasy nem tartozik a kedvenc műfajaim közé), mert van olyan jó, mint a többi kiforrott Bíró Szabolcs-darab. Ha nem vágyunk másra, mint egy tökéletes kikapcsolódást nyújtó, minőségi fantasy-re, ez a könyv egy nagyon jó választás lehet.

10/10