1968-ban a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) Budapesten tartotta éves konferenciáját, és titkos szavazással kiválasztotta a az 1948-1968 közötti legjobb magyar filmet (miért azt? nos, azért, mert abban az évben volt a magyar filmgyártás második államosításának 20. évfordulója). A…
A 6 részes minisorozattól leginkább a brit abszurd humor legújabb, dramedybe oltott képviselőjét vártam, azonban a Fleabaget író, rendező és a főszerepét játszó Phoebe Waller-Bridge egy egészen elképesztő és nehezen szavakba önthető művel lepett meg. Kezdve azzal, hogy egyáltalán nem lehet hozzá…
A balett kegyetlenségén rágódni már-már sablonossá vált az utóbbi években, elég ha csak a Fekete hattyú hasadt identitású főhősére, vagy a Flesh and Bone kemény képsoraira gondolunk. Ezek a példák is megmutatták, hogy a táncművészet talán legmagasabb polcán lévő balett csak látszólag tűnik…
A héten nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyik filmről szeretnék vlogot készíteni. Csináltam hát háromról is! A frissen moziba került darabok közül a legnagyobb figyelmet kapó alkotásokról fogalmaztam meg rövid véleményemet. Annyit elárulhatok, hogy bár mindegyik film tetszett, csak egy kapott…
Napjainkban kevés olyan rendező dolgozik, akinek a filmjei nem csak kifejezetten jók, de ezzel együtt még maradandóak is. E kevesek egyike Christopher Nolan, aki az utóbbi nagyjából 20 évben mindenki számára bizonyította, hogy nem csak a közönségfilm egyik koronázott királya lett, de a kritikusok is…
Hugh Jackman idén utoljára bújt az X-Men franchise legendás Farkasának a bőrébe. 17 esztendő alatt az ausztrál színész teljesen magáévá tette a szerepet, és noha Jackman szerepelt még az X-Men mozikon kívül is tucatnyi filmben, a legtöbbünk emlékezetében alighanem Loganként, azaz Wolverine-ként fog…
Az már szinte közhelyszámba menne, ha azzal kezdeném írásomat, hogy a közönség által páriaként kezelt magyar film egy újabb kiváló darabbal örvendeztetett meg minket. Sokkal fontosabb azonban, hogy a Kojot egyszerre felülmúlja és továbbgondolja a hazai filmek motívumrendszerét, stílusát és…
Valami megváltozott a magyar filmeknél. És nem feltétlenül azért mondom ezt, mert idén a Mindenki, tavaly pedig a Saul fia sikerének örülhettünk (már aki) az Oscar-gálán. Azért merem ezt így kijelenteni, mert a tavalyi éves toplistámra három hazai alkotás is felkerült, egy pedig…
Csak gondoljunk bele, hogy mit csinál egy hozzánk hasonló átlagember: reggel felkel, elmegy dolgozni, ott cseverészik egy kicsit a kollégákkal, szabad perceiben időt áldoz a hobbijának, majd hazamegy, megvacsorázik és ha úgy adódik, este lazít egy kicsit. Jim Jarmusch legújabb filmjében…
Az írás az 1996-os Trainspottingra nézve spoileres!
Több ezer filmet láttam már életem során, de ha összeállítanék egy kedvenc filmjeimet felvonultató listát, akkor az 1996-os Trainspotting tuti, hogy benne lenne a top 20-ban. Danny Boyle filmje az évek folyamán kultstátuszba…
Az utóbbi 1-2 év díjszezonjai döbbenetesen kevés érdemtelen elismerést szállítottak (vagy nekem sikerült végre megfelelően bekalibrálni a sznobizmusomat), idén azonban egyenesen azt vettem észre, hogy a versenyből kihulló alkotások mind olyan darabok, amelyek elviekben jó…
Bár mechanizmusában talán a legközelebb áll a mozihoz, színműveket adaptálni sem olyan könnyű dolog, mint milyennek az elsőre tűnik. A szövegközpontú, vizuálisan limitált darabok sokszor kifejezetten csalódást keltő módon ültethetők át a jó esetben kevés beszéddel, de…
Az idei díjszezon egyik legmagabiztosabb résztvevőjének bizonyult a szóban forgó alkotás, már szeptemberi, torontoi bemutatkozása óta komoly esélyesként emlegették, és ellentétben az ilyen idejekorán felkapott darabokkal (ld. Steve Jobs), népszerűsége töretlennek bizonyult. De…
Bevallom őszintén, eléggé tartottam a Holdfénytől. Egy, az ember arcába mászó, túldramatizált nyomorpornóra számítottam, amit kifejezetten az Oscar-szezon kedvéért gyártottak le. Szerencsémre Barry Jenkins rám cáfolt, és öncélú művészi allűröktől mentesen tudott egy…