Mivel az Eragon kimaradt, így ez volt az első Paolini-könyvem, így nem tudtam, mire számítsak. Az már az első rész elején feltűnt, hogy a szerző hosszú eposzok írásához szokott, mert nagyon lassan építkezik a szöveg. Talán túlságosan is, ezért nehezen rázódtam bele az olvasásba, de aztán beindultak…

Ritkán gondolkozok ennyit bejegyzésen, mint most ezen, de rájöttem, hogy annyi mondanivalóm lenne erről a könyvről, hogy az egy egész regényt kitöltene. Végül röviden úgy fogalmaznám meg a véleményemet, hogy a Pusztulás gyermekei egy nagy kaland volt. Ez a második könyv, amit olvastam a szerzőtől,…

A Szivárgó Sötétség sorozat harmadik kötete számomra 2019 egyik legvártabb könyve volt. Noha én nem vártam rá öt évet – csak körülbelül kettőt – mint mások, de azért nagyon kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a történet a két kisregény (a Szürke szobák és a Miogin bázis, amikről ITT írtam) után a…

Már másodjára futok bele abba, hogy olvasom egy, a képregényszakmában nagy név munkáját, és nem azt kapom, amit vártam. Ahogy Stan Leetől Az Ezüst Utazó: Példabeszéd (amiről ITT írtam), úgy Alan Moore-tól a Halo Jones balladája sem nyűgözött le, mint ahogy azt olvasás előtt képzeltem. Valószínűleg…

A 2019-es Könyvfesztivál egyik díszvendége a fantasztikus irodalom kedvelői számára igazi hívószó volt a rendezvény meglátogatására. John Scalzi neve ma egyet jelent a könnyen befogadható, a sci-fi hőskorának fontos elemeit ötletesen újrahasznosító történetekkel.  A…