Másodjára nem sikerült a bravúr. Ami azt jelenti, hogy ez egy jó könyv, de nem éri el az első rész színvonalát. A Buda&Pest óriási kedvencem volt, nagy siker volt a történelmi regényírók összefogásából született gigantikus családregény, ezért nagyon vártam a folytatást. Vagyis az előzményt, hiszen ez a rész a tatárjárásig dolgozza fel Budapest történetét. A kezdet nagyon ígéretes volt, Fábián Janka megadta az alaphangot az ismét tégla nagyságú történetfolyamhoz. Utána azonban valahogy nem jött a katarzis. Jó volt, szép volt, de az előző felvonás szintjét egyszerűen nem érte el. A vége ismét csodálatosan sikerült - Kapa Mátyás ragyogóan kötötte össze az időrendben következő könyv kezdetével -, de összességében eléggé hullámzó volt a színvonal, és valahogy a nagy történelmi kataklizmák sem voltak olyan erősen jelen, mint ahogyan korábban megszoktuk. Igen, érdekes a két család története, de azért történt egy és más az Árpádok korában, nekem egy kicsit hiányzott a jobban kimutatott történelmi háttér. Jelzem, hogy elfogult vagyok az időszakkal szemben, az Árpád-kor a kedvencem, és bár jó néhány érdekes históriai történés bemutatásra került, de nem volt olyan ütős, mint lehetett volna, szerintem. Ismét összeadódott az írók tehetsége, de most nem lett annyira egységes az összhatás, mint korábban, lehet, hogy ha ez a kötet születik meg előbb, akkor ugyanolyan lelkesedéssel fogadom, mint a másikat, de hát olvastam az előző részt, és az bizony jobban sikerült. Ráadásul a két család története egy átoktábla miatt iszonyúan tragikus volt, mindenkivel csak rossz dolgok történtek, nem vártam romantikus regényt, de azért ez a tömény szenvedés nekem egy picit sok volt. Mindezzel együtt ajánlom olvasásra, mert jó könyv, de egy picit csalódott vagyok. Remélem, folytatódik a történelmi regényírók összefogása, és hamarosan újabb alkotás születik közös tollukból, én biztosan el fogom olvasni, mert tényleg sok tehetséges ember együttes munkájáról van szó, akik külön-külön is érdekesek számomra, együtt pedig verhetetlenek, még akkor is, ha ez a könyv most annyira nem tetszett, mint vártam.
Az ókori Rómában járunk, Aquincumban, ahol egy szegény keresztény fiú beleszeret egy gazdag római lányba, amit természetesen a szülők nem néznek jó szemmel. A lány édesanyja egy átoktáblát készítettet, ami hamarosan tragikusan eseményekhez vezet mindkét családban. Múlnak az évszázadok, és az átok nem enyhül...
A legelső és a legutolsó írás a legerősebb a könyvben, a többi színvonala erősen hullámzik. Ami közös bennük, az az átok, tényleg nagyon rájár a rúd mindkét családra. Az átoktábla hol ide, hol oda kerül, mindenhol tragédiához vezet, ahol megjelenik, válogatottnál válogatottabb szenvedések jutnak a szereplőknek. Mindeközben telnek az évszázadok, megismerhetjük a magyar történelem egy-egy érdekesebb eseményét, legyen az Gellért püspök halála vagy II. András szentföldi hadjárata, természetesen ezeknél felbukkannak a szereplők, akik közemberek, és csak megtörténik velük a történelem, nem alakítják azt. Mégis érdekes a sorsuk, mert ők lehetnék mi is abban a korban, megtudhatjuk, hogyan élt egy átlagember, milyen lehetőségei voltak, legyen az férfi vagy nő. Az első részekben természetesen a kereszténység és az ősi hit közösségi összezördülések állnak a középpontban, aztán ahogyan telik az idő, egyre inkább a családon belüli eseményekre fókuszálnak a szerzők, az embereken van a hangsúly, a história csak háttér, és szerintem nem eléggé hangsúlyos. Hiányoznak a nagy, szívet dobogtató események, amelyek összehozzák az embereket, ehelyett mindenütt csak a mindennapok küzdelmét látjuk, nem tud felemelkedni a lelkünk. Egy érdekes családregényt kapunk, azonban nekem, aki a történelem szerelmese vagyok, kicsit kevés volt a história. Mivel történelmi regényírók írták ezt a könyvet, én kicsit több információt vártam volna az adott korról, szerettem volna sokkal több új ismeretre szert tenni, ehhez képest kaptam egy jó, de nem katartikus kötetet.
Magamhoz képest lassan haladtam az olvasással, valahogy nem tudott magával ragadni a történet, pedig, ahogyan már említettem, az Árpád-kor a kedvencem, talán ezért vártam jóval többet ettől a könyvtől, mint az előzőtől. Csalatkozva reményeimben, de azért érdeklődéssel olvastam végig a nem csekély súlyú kötetet, amelyről igazából nem tudok túl sok negatívumot mondani, egyszerűen az előző rész jobb volt. Jobban éltek a karakterek, nem döccent időként a történet fonala, jobban sikerült összefésülni a sokféle szerző stílusát. Ismételten hangsúlyozom, hogy összességében ez egy jó könyv, mindenképpen érdemes elolvasni, de az első rész katarzisát ne várjuk tőle. Az átoktábla szerencsétlenséget hozott nemcsak a szereplőkre, hanem az írókra is, valamiért nem tudott olyan erős szimbólum lenni, mint a másik könyvben a griffes kulcs. A szerzők továbbra is hozták a tőlük megszokott magas színvonalat, de most valamiért nem adódott össze úgy a tehetségük, mint korábban. Nem sikerült megugrani a magasra tett lécet, nem tudom, mi hiányzott, hiszen tehetségben nem volt hiány, tényleg a legjobb történelmi regényírók adták össze a tudásukat, és most mégsem sikerült olyan emlékezetesre a végeredmény, mint az előző részben. Nem baj, majd legközelebb, mert remélem, lesz folytatás, hiszen kár lenne ezt a kiváló együttműködést parlagon hagyni, én nagyon bízom benne, hogy kapunk még családtörténetet a szerzőktől, csak remélem, több történelemmel teleszőve.
Olybá tűnik, mintha végzetesen ekézném ezt a jobb sorsra érdemes regényt, azonban remélem, kiérződik a soraimból, hogy milyen nagyra tartom a szerzőket, akiktől külön-külön is szívesen olvasok, egyszerűen az történt, hogy ettől a könyvtől többet vártam. Előfordul az ilyen, én nem haragszom senkire, sőt, értékelem azt az óriási munkát, amit beletetettek az írók, hiszen ennek a családi regényfolyamnak az összeállítása irtózatosan nagy feladat lehetett, minden elismerésem a szerkesztőké. Mindezzel együtt azonban mégiscsak csalódott vagyok egy picit, az olyannyira várt katarzis sajnos elmaradt, jó volt olvasni ezt a könyvet, de nem volt olyan maradandó olvasmányélmény, mint az előzmény. A szerzők előre szóltak az előszóban, hogy lehet, hogy így lesz, és sajnos én így jártam, de ettől még mindenkinek ajánlom olvasásra ezt a könyvet, mert nagyon tehetséges szerzők munkája, akik rengeteget dolgoztak vele, és az eredmény jó is lett, de nem olyan kimagasló, mint az előző rész. Őszintén remélem, hogy az írók nem adják fel, és később meg fognak örvendeztetni bennünket egy újabb közös regényfolyammal, mert ez egy nagyon érdekes kísérlet, és összességében jó eredményt hoz. Történelmi regényíróink ismét hozták a tőlük elvárható színvonalat, és igaz, hogy ez a rész nem sikerült olyan jól, mint az előző, de a saját műfajában így is kiemelkedő színvonalat képvisel, érdemes elolvasni.
8/10
