Hinni fogsz a tündérekben! Bár nem lesz benne köszönet. Ezek a tündérek ugyanis nem jók és nemesek, hanem gonoszak és bosszúállók. Azonban olyan mágikus a stílus, hogy még ezt is el tudjuk nézni a szerzőnek, aki kiváló főhősnőt alkotott Emily Wilde személyében, az introvertált tudós hölgyben, akinek szembe kell néznie a tündérekkel és rengeteg kaland várja. Rendkívül szórakoztató a könyv, csak néha ülnek le az események, azonban összességében egy remek alkotásról van szó, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok. A napló formátumban megírt cselekmény izgalmas és érdekes, minden, csak nem egy klasszikus tündérmese, tökéletesen kiszámíthatatlanok a fordulatok, izgalmas a történet, jól megírtak a karakterek, a hangulat pedig szó szerint csodás. Bevallom őszintén, engem a borító fogott meg, ami gyönyörű, és pont azért halogattam sokáig az olvasását, mert nem nagyon vágytam tündérmesére, aztán persze gyorsan kiderült, mekkorát tévedtem, ez egy igazi, vérbeli fantasy, amelynek abszolút egyedi hangulata van és áthatja a mágia. Az elején egy kicsit nehezen indulnak be az események, de aztán olyannyira felgyorsulnak, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Nagyon sok minden történik, miközben rengeteg dolgot tudunk meg a tündérvilágról, nem éppen szívderítőeket, ez tényleg nem mese, sokszor horrorisztikus dolgok történnek, de összességében mégsem fekszi meg a gyomrot a történet. Nagyon olvastatja magát a sztori, én egy ültő helyemben olvastam végig, annyira kíváncsi voltam rá, mi fog történni Emily-vel és Wendell Bambleby-vel. Üdítő a két professzor folyamatos szócsörtéje, naná, hogy végül megkedvelik egymást, a kérdés már csak az, hogy Emily, a tudós hölgy ezúttal a szívére hallgat vagy az eszére. Van tehát miért szurkolni, a kérdés megválaszolása azonban már a folytatásra marad, amelyet nagyon várok.

1909-ben járunk, Emily Wilde, a drüadológia professzora, ami azt jelenti, hogy szerzeteket tanulmányoz, és már hosszú évek óta ír egy enciklopédiát, melynek utolsó fejezete a Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna. Megérkezik Hrafnsvik faluba, ahol hamarosan magára haragítja a lakosságot, majd megjelenik legnagyobb riválisa és legjobb barátja, Wendell Bambleby professzor és a kalandok elkezdődnek...

 A tündérmesék szabályai itt nem érvényesek, ez egy teljesen egyedi történet, amelyben semmi sem biztos, és amelynek minden oldalán újabb döbbenet vár, és akkor a mindent átható mágiáról még nem is beszéltem. A zord izlandi táj tökéletes hátteret ad ehhez a sötét hangulatú sztorihoz, amely azonban különös módon mégis tökéletesen szórakoztató tud maradni. Abszolút mértékben ki lehet ábrándulni a tündérekből, akik közel sem olyan jók és nemesek, mint eddig gondoltuk, főleg a nemesebb fajta. Ahogyan haladnak előre az események, már nem lepődünk meg semmin, még azon sem, hogy Bambley professzorról kiderül, hogy közel sem az, aminek mutatja magát. A professzor egyáltalán nem rokonszenves - ahogyan egyébként a főhősnő sem az - , önelégült, lusta és számító, ugyanakkor mindenkit a bűvkörébe tud vonni, és lássuk be, mi sem szabadulhatunk a sármjától. Emily az egyetlen, akire hatástalan a személyisége, talán éppen ezért tudnak jó barátok lenni, dacára annak, hogy minden lehetséges alkalommal kiosztják egymást. Az ő párbeszédeik a legjobbak az egész történetben, pedig a mágiának köszönhetően soha nem unatkozunk, rengeteg dolog történik, néha túl sok is, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, mert legalább istenien szórakozunk.

Emily igazi antihős, nem szép, viszont okos, nem bűbájos és nem elsöprő a személyisége, ellenben teljes mértékben elkötelezett a munkája iránt, bátor és rengeteget tud a szerzetekről, melynek eredményeként eredményesen tud szembeszállni velük, amennyiben szükség van rá. Ahogy egyre jobban megismerjük a professzor asszonyt, egyre inkább megkedveljük, dacára annak, hogy kezdetben valóban egyáltalán nem szeretetre méltó karakter, de megtanuljuk tisztelni a tudását és lenyűgöz bennünket a tartása, amellyel az újabb és újabb kalandokkal szembenéz. Tökéletesen kiegészíti őt Bambley professzor, aki teljesen más alkat, ők ketten mégis kiváló párost alkotnak, főleg, ha egyesítik erejüket, és két éles szóváltás közepette közös kalandokra indulnak. Nagyon jól megírt karakterek, nem átlagosak, nem kiszámíthatóak, a kettejük közötti dinamika van olyan érdekes, hogy az olvasó kíváncsi legyen a folytatásra.

A borító egyszerűen gyönyörű, azonban megtévesztő, valódi tündérmesét ígér, ez pedig egyáltalán nem az, minden szórakoztató faktora mellett egy nagyon sötét tónusú történet, amelyet elsősorban erősebb idegzetű olvasóknak ajánlok. Nem kell azonban megijedni, ez nem horror, de nem is egy könnyed fantasy, valami egészen különös határmezsgyén mozgó alkotás, amely úgy vonzó, hogy időnként taszít. Áthatja a mágia, mégsem mese, van mondanivalója, mégis elsősorban szórakoztatásra törekszik, letehetetlen, szinte mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Az izlandi falu tökéletes hangulatot ad ehhez a nem mindennapi sztorihoz, pontosan olyan sötétre festi a történetet, ami miatt úgy érezzük, valami különlegesnek vagyunk a tanúi. Jól megírt, érdekes könyv, amelynek vannak ugyan hibái, mégis nagyon egyedi olvasmányélmény, amelynek epedve várom a folytatását, hiszen a kalandok szerencsére folytatódnak. Ez egy remek sorozat első része, amelyet örülök, hogy felfedeztem magamnak és mindenkinek csak ajánlani tudok.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.