Macskabölcsesség. Kicsit mást kapunk, mint amit a könnyed borító ígér, jóval mélyebb a tartalom annál, mint amire gondoltam, de nem baj, mert egy nagyon érdekes történet a végeredmény. Mindezzel együtt ez egy abszolút nyárra való sztori, amikor olyan könyvre vágyunk, ami szórakoztat, de mégis ad valami pluszt, amitől maradandó lesz az olvasmányélmény. A Frankie teljes mértékben megfelel ezeknek az elvárásoknak, jókat lehet rajta nevetni, azonban a mondanivaló komoly, hiszen nem kevesebbről, mint az élet értelméről szól, érintve olyan súlyos témákat, mint az öngyilkosság, a gyászfeldolgozás vagy az állatbántalmazás. Vagyis nem strandkönyv, nem ígér zavartalan kikapcsolódást, kapunk tőle olyan gyomrosokat, hogy csak nézünk kifelé a fejünkből, azonban alapvetően mégis egy szórakoztató olvasmány, ami megmelengeti a lelket. Mert arról szól, hogyan adhat új értelmet az életnek az, ha gondoskodni kell egy kis állatról, mekkora örömet tud adni, ha van egy társ az ember mellett, még akkor is, ha négylábú. Ez azonban nem egy habos-babos mese, itt bizony nagyon kemény dolgok történnek, amit nem mindig jó olvasni, mégis összességében egy remek élményt ad, mert egyrészt vigaszt nyújt a szomorú lelkeknek, másrészt valóban szórakoztató végigkísérni, hogyan éli meg egy macska azt, hogy új gazdája van, és mennyire nem érti kezdetben az embereket, ahogyan azt az élethelyzetet sem, amibe belecsöppen. Van itt minden, barátság, szerelem, dráma, akció, nincs hiányérzetünk, talán az az egyetlen hibája a regénynek, hogy nagyon rövid és a végére egy csöppet kifogy belőle a szufla, így az igazi katarzis elmarad. Ennél nagyobb bajunk azonban ne legyen, a remény így is tovább él, nem lesz belőle csillámpónis befejezés, de legalább sokat tudunk rajta gondolkodni. Összességében ez egy jó könyv, amelyet nem csak macskabarátoknak ajánlok, hanem mindenkinek, aki egy kicsit komolyabb szórakozásra vágyik.
Frankie, a kóbor macska egyszer csak egy ház előtt találja magát, ahol egy ember éppen furcsa dologra készül. Azonban a kandúr bejut a házba, ahol természetesen hamarosan átveszi az uralmat, Gold pedig egyre inkább magára talál, ahogyan elkezd gondoskodni a kis állatról...
Nekem is volt macskám, tökéletesen át tudtam érezni, mit él át Gold, amikor hirtelen a nyakába csöppen a beszélő kandúr, akit etetni, itatni és gondozni kell, és akivel foglalkozni kell. Az ember súlyos lelki terhet cipel, elveszítette feleségét, ezért úgy érzi nincs értelme az életének, és el akarja dobni magától azt. Azonban Frankie rádöbbenti arra, hogy mégis van miért és kiért élnie, ezért lassan elkezd szembenézni a veszteségével és a maga sajátos módján elkezd túllépni rajta. Mindezt Frankie szemszögéből követhetjük végig, akinek sokáig fogalma sincs arról, miért van egy fura fonál a mennyezeten, és miért "játszik" vele az embere. Mert macskánk természetesen hamar rájön arra, hogy mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb házban lakni, mint a természetben, ezért mindent elkövet annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Sőt, még Hollywoodba is eljut egy remklámcastingra, aminek a hatására rájön, hogy mennyire naiv és mekkora ára van a csillogó sikereknek, nem csoda, hogy hamar kiábrándul a nagy karrierálomból. Azonban nagyon szerencsés, hiszen itt van egy ember, aki törődik vele, másrészt pedig vannak barátai - nem is akárkik, hanem egy izmos mókus és egy professzor tacskó - , és akkor arról nem is beszéltünk, hogy még szerelme is van, akihez nem éppen az általa tervezett módon, de mégis közel tud kerülni.
Rendkívül szórakoztató Frankie stílusa, érdekes megfigyelni, hogyan látják a macskák a világot, és összességében milyen bölcsek tudnak lenni. Mert a maga sajátos nyelvén, de mégis átlátja, melyek a valóban fontos dolgok az életben, megtanulja, hogy a csillogó sikerek mögött valójában milyen sötét árnyak húzódnak meg, és pontosan tudja, mekkora értéket képviselnek a barátok, akiket megbecsül. Frankie azonban egyáltalán nem egy kirakatmacska, nagyon is sokat kell még tanulnia a világról és az emberekről, ugyanakkor nagyon kemény élete volt, nem csoda, ha most vágyik egy kis nyugalomra az általa megtalált házban az embere oldalán. Azonban az élet nem ilyen egyszerű, Gold-ot utoléri a múltja, nincs valós happy end, de nem is baj, nem lett volna jó egy könnyed befejezés ehhez a történethez, amely valóban szórakoztató, azonban mélyen elgondolkodtató is. Sok mindenről szó esik a beszélő macska és gazdája között, a könnyebb témák között mély filozófiai értekezésekre is sor kerül, amelyen sokat lehet gondolkodni. A macskanyelv és az embernyelv hiába közös, mégis rengeteg az eltérés, és pont ez adja a történet igazi dinamikáját. Gyorsan olvasható, mégsem felületes könyv, amelyből, ha nem is kapunk választ az élet nagy kérdéseire, de legalább jól elgondolkodhatunk rajtuk.
Bevallom őszintén, engem a borító fogott meg, és egy jóval könnyedebb sztorira gondoltam, de nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert egy családi tragédia idején hihetetlen sokat segített a gyászfeldolgozásban. El tudtam gondolkodni az élet nagy kérdésein, meg tudtam siratni az eltávozottat, reményt tudtam meríteni ebből a bájosan okos történetből, hogy van remény új életre, mert mindig van új út, csak rá kell találni. Vagyis nagyon sokat jelentett nekem ez a rövid könyvecske, amely egyáltalán nem szájbarágósan ébreszt rá fontos mondanivalókra, mindvégig szórakoztató marad, azonban nagyon komoly is tud lenni, megvan a maga mélysége. Nem annak ajánlom, aki egy könnyed limonádéra vágyik, hanem annak, aki nem retten meg a komolyabb mondanivalótól, ugyanakkor szeretne közben jól szórakozni is, hiszen ez a kötet a bizonyíték arra, hogy mindkettő megvalósítható egyben. Jó könyv, amely jól egyensúlyoz a szórakoztatás és a dráma között, okosan tanít, nem fekszi meg a gyomrot, de nem is felületes olvasmányélmény. Érdemes adni neki egy esélyt.
9/10
A könyvet a Kossuth kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
