Veretes nagyregény. Több, mint ezer oldal, gyönyörű prózában megírva, öröm a szemnek, emeli a lelket. Tudtam, hogy létezik a trilógia, de addig nem is gondoltam arra, hogy elolvasom - dacára annak, hogy a történelem szerelmese vagyok -, amíg nem láttam a Tündérkert című tévésorozatot, és nem lettem nagyon kíváncsi a folytatásra. A könyvtárból nem volt egyszerű megszerezni olyan példányt, amely mind a három részt tartalmazza, de végül sikerült, és óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásba. Bevallom, csaltam egy kicsit, a Tündérkertet kihagytam - hiszen a tévésorozatból tudtam, hogy mit fog tartalmazni -, és "csak" A nagy fejedelem és A nap árnyéka című részeket olvastam el, amelyek így is tetemes mennyiségű oldalt tettek ki, jó hosszú időre lefoglalván minden szabad időmet. Először furcsa volt a szóhasználat, szokni kellett Móricz Zsigmond stílusát, de aztán egyre nagyobb örömmel legeltettem szemeimet ezeken a gyönyörű szavakon, amelyek egy régen letűnt világba vittek magukkal. Erdély történetébe nyerhetünk bepillantást Bethlen Gábor szemén keresztül, akinek belső lelki vívódásaiból megdöbbentően sokat láthatunk, ahogyan a Báthory Anna iránti vonzalmáról is, de feleségével, Károlyi Zsuzsannával való kapcsolatáról szintúgy. Ebben a nem hétköznapi szerelmi háromszögben a történelem csak háttér, és miközben országos dolgok zajlanak a szemünk előtt, épül-szépül Erdély Bethlen uralma alatt, olyan szenvedélyek zúgtanak előttünk, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Vannak olyan részek is, amikoron kicsinység leültenek az események, összességében azonban még ma sem poros ez a könyv, viszi magával az olvasót, noha a régies nyelvezetet néha egy kicsit nehéz követni, mégis letehetetlen alkotás, amely ritka olvasmányélményt tud nyújtani. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a történelem, és aki szeret beleveszni a szép szavak erdejébe.

Báthory Gábor halála után Bethlen Gábor lesz a fejedelem, aki nagy vehemenciával lát neki az országlásnak, azonban nincs könnyű dolga, rengeteg feladat vár rá, miközben Báthory Anna bűvkörébe kerül, és távolodni kezd a feleségétől. Aztán telnek az évek, már hatodik éve ül a fejedelmi székben, amikor ismét megjelenik az életében Anna...

Nagyon erős karaktereket írt Móricz Zsigmond, megismerhetjük Bethlen emberi és uralkodói nagyságát, hogy  aztán döbbenten tapasztaljuk, milyen könnyen ejti rabul Báthory Anna, és milyen erős lelki tusakodásra késztetik érzelmei. A két asszony, Anna és Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony figurája is erős tussal került megrajzolásra, a "boszorkány" Báthory - lány és a komoly feleség között nem könnyű Bethlennek választania, habár asszonyának alakja igencsak érdekesre sikeredett, hiszen Zsuzsanna gyermekei elvesztése után komoly hullámvölgybe kerül, nagyon érzékeny lesz, hiába próbál a kedvére tenni a férje, nem találják a közös hangot. Aztán az évek múlásával visszatalál önmagához, felnő a feladatához és férjéhez, aki mindent megtesz, hogy felvirágoztassa Erdélyt. Azonban megjelenik a színen újra Anna, aki delejként vonzza Bethlent, a fejedelem szíve egyre inkább érte dobog, őrlődik a két asszony között, hogy aztán a döntő pillanatban végül meglepő egyszerűséggel dőljön el mindhármuk sorsa. Miközben a szív szavára figyelmezünk, történnek fontos dolgok az ország dolgában is, azonban alapvetően mégis ez szerelmi háromszög határozza meg a második és a harmadik könyv történetét.

Mivel a Tündérkertet nem olvastam, csak néztem, essék néhány szó a sorozatról. Alapvetően meglepően jól sikerült, habár Báthory Gábort én egyáltalán nem ilyennek képzeltem, azonban a Bethlennel való kontraszt mindvégig kiválóan működött, és érződött, hogy a két teljesen eltérő személyiség között fog eldőlni Erdély sorsa. Az önpusztító, asszonyszédítő Báthory és a komoly Bethlen karaktere kellően mély volt, és bár nem kicsit tolták túl a Trónok harca - feelinget, összességében mégis érdekes volt a sorozat, amelynek megvoltak a maga hibái, de mindvégig fenn tudta tartani a néző figyelmét. Mivel nem olvastam el ezt a részt, ezért azt sajnos nem tudom megmondani, hogy mennyire maradtak hűek az alkotók az eredeti műhöz, de egyszeri megtekintésre mindenkinek csak ajánlani tudom a tévésorozatot.

Visszatérve a könyvhöz, valóban kellett egy kis idő, amíg megszoktam a nyelvezetet, ami kezdetben kicsit fárasztónak tűnt, de aztán gyorsan rákaptam az ízére, és nagyon drukkoltam, hogy minél tovább tartson a regény, mert öröm volt olvasni ezeket a szavakat. Néha egy kicsit leülnek az események, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni ennek a szófolyamnak, amelynek elolvasása nem kevés időt vett igénybe, azonban húztam volna még, hogy minél tovább tartson, pedig így sem volt kevés az oldalszám, amelyet óriási kíváncsisággal olvastam végig, dacára annak, hogy történelemrajongó lévén, pontosan tudtam, mi fog történni Bethlen Gáborral és Erdéllyel. Móricz Zsigmond nagyszerű író, aki nemcsak ragyogó karaktereket alkotott, hanem a történetmeséléshez is nagyon értett, a nyelvezet pedig egyszerűen gyönyörű, élmény volt beleveszni a szavak áradatába. Érdemes rászánni az időt erre a regényfolyamra, mert különleges olvasmány, amely megdobogtatja a szívet és felemeli a lelket.

9/10