Irodalmi nagyvad. Sokat hallottam már erről a regényről, és a belőle készült filmről. Sajnos, még egyikhez sem volt szerencsém, ezért óriási kíváncsisággal fogtam bele a könyv elolvasásába. Kicsit nehezen hangolódtam rá a történetre, mert nem mostanában íródott, és eléggé le kellett lassulni ahhoz, hogy értékelni tudjam a gyönyörű szóvirágokat. De miután túllendültem a kezdeti nehézségeken, gyorsan magába szippantott a történet, amely igazából óda Szicíliához és egy korszakhoz, amelyet Salina herceg jelképez, és amely az ő halálával válik történelemmé. Mert don Fabrizio valóban egy nagyvad, saját korának tipikus szereplője, aki csak annyira különbözik a többi arisztokratától, hogy robosztussága megfigyelhető legyen, ő egy jelenség, ugyanakkor már a múlt, akinek nincs helye az újonnan kialakuló társadalmi rendben. Mert ebben az időszakban születik meg Olaszország, amely folyamatnak természetesen áldozatai is vannak, az arisztokrácia fénye fokozatosan kopik el, és emelkedik felfelé a polgárság csillaga. Amikor először találkozunk don Fabrizioval, még ereje teljében van, majd láthatjuk, hogyan pusztítja el az idő az ő hatalmas erejét, és az utolsó párduc halála után a családja már nem képes hozzá hasonló egyéniséget produkálni, ezáltal a büszke nemesi család lassan jelentéktelenné válik, eljön az új világ, amelyben nekik már nem nagyon osztanak lapot. Az enyészet szépen lassan fonja körbe a családot, hogy aztán a herceg halála után már sohasem térjen vissza a ház fénye. Szomorúan szép történet ez, egy korszak, egy társadalmi osztály lassú haldoklása, miközben peregnek előttünk az évtizedek, láthatjuk, hogyan válik az egykor büszkén ragyogó hercegi ház idejét múlt porfészekké. Fájdalmasan szép próza ez, amelybe nagyon könnyű belefeledkezni, különleges élmény az elolvasása, elsősorban ínyenceknek ajánlom, de mindenkinek, aki szereti a klasszikusokat.

1860-ban járunk, a Garibaldi-féle felkelés idején, forrong egész leendő Olaszország. Salina herceg azonban nem hajlandó tudomásul venni, hogy változnak az idők, ő éli tovább a saját életét, azonban amikor az unokaöccse, Tancredi beleszeret a gazdag polgárlányba, Angelicába, minden megváltozik...

A filmről hallottam először, sajnálom, hogy nem láttam még, hiszen Burt Lancestert mindenki nagyon dicséri benne, most pedig nagyon kíváncsi lettem rá, hiszen ez egy nagyon erős történet, filmvásznon valószínűleg még nagyobbat tud ütni. Erős színészi egyéniség kell egy ilyen hangsúlyos személyiség színre viteléhez, a művész filmjeinek ismeretében biztos vagyok benne, hogy ebben az alkotásban is kivételes alakítást nyújtott, és persze a rendező neve is garancia a minőségre. Szóval szánom-bánom bűnömet, hogy eddig még nem volt szerencsém ehhez a filmhez, hamarosan pótolni fogom és biztos vagyok benne, hogy nem fogok csalódni, pedig a könyv igencsak magasra tette a mércét. A szerző is különleges, hiszen egy valódi hercegről van szó, aki sajnos meghalt, mire megjelent ez a regény, pedig ki tudja még, milyen rendkívüli alkotásokat köszönhettünk volna neki. 

Az Athenaeum kiadó által kiadott mű borítója egyszerűen gyönyörű, percekig csak forgattam a kezeim között, amikor megérkezett hozzám, annyira lenyűgözött ez a barokkosan szép külalak. A könyvre nagyon kíváncsi voltam, ezért, amint tehettem, már hozzá is fogtam, és nagyon hamar elfogyott a 400 oldal, mert ez az alkotás nemcsak kívül csodaszép, hanem beltartalmában is egy igazi gyöngyszem. Ezért szeretjük a klasszikusokat, mert időtlenek, nem porosodnak be, megrengetik a szívet és a lelket, és valami egészen különleges olvasmányélményt adnak. Habár betegen olvastam, mégis azon kaptam magam, hogy többször is elolvasok egy-egy mondatot, annyira szépen szólt, kimerevítettem volna a pillanatot, hogy tovább tartson, mert ritkán van lehetőség ilyen szép prózát olvasni. Az egyetlen problémám az volt, hogy kicsit lassú volt a bevezetés, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni ennek a kiváló alkotásnak, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok.

Egy nagy egyéniség története ez, aki azonban összességében mégsem más, mint osztályának tagjai, viszont pontosan látja, hogy az ő sorsuk az enyészet, a történelem átlép rajtuk. Ő azonban még őrzi a hagyományokat, amelyeket saját maga testesít meg, egy régi vágású arisztokrata, aki látja ugyan az idők szavát, és unokaöccse érdekében tesz is a változásért, ő azonban már nem akar módosítani az életén. Aztán az ember lányának szíve összeszorul, amikor eljön a vég, és a büszke párduc rádöbben arra, hogy valójában milyen kevés valóban boldog pillanat volt az életében, és fáj olvasni, amikor beteljesedik a sorsa. Vele együtt egy egész társadalmi osztály száll a sírba, de nem azonnal, még évtizedekig agonizál a család, amelyből fájóan hiányzik a pater familias fajsúlyos egyénisége. Egy történelmi korszaknak és az arisztokráciának állít emléket ez a különleges mű, amelyet óriási élmény volt elolvasni, ilyen egy igazi klasszikus, katartikus erejű alkotás. 

9/10

A könyvet az Athenaeum kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.