Remek életrajzi regény, amelyen nem fogott az idő. Kamaszkorom egyik kedvenc könyve volt, ezért félve vettem újra a kezembe, tartván attól, hogy már közel sem fog akkora élményt nyújtani, mint egykoron. Nos, a hangsúlyok természetesen már máshová kerültek, nem a romantikára koncentráltam, hanem Teleki Blanka személyiségére, azonban azt kell, hogy mondjam, ez egy nagyon jól megírt könyv. Olvasmányosan, mégsem cukormázosan ismerhetjük meg a magyar nőnevelés egyik úttörőjének életét, aki soha nem ment férjhez, ellenben rengeteget tanult, hogy a tudását aztán később átadja az ifjú nemesi hölgyeknek. Mert ő úgy gondolta, hogy elsősorban a főrangú lányokat kell magas szinten tanítani, ezért létrehozott egy intézetet, amelynek ugyan fájdalmasan kevés idő adatott, a küldetését mégis teljesítette, ez volt az első középfokú leánynevelő intézet. Megismerhetjük az ifjú Blankát, akire nagy hatást gyakorolt nagynénje, Brunszvik Teréz, aki az első óvodát alapította, majd a felnőtt hölgyet, aki anyai örökségét nem magára költötte, hanem arra, hogy leányneveldét nyisson. Végül azt is megtudhatjuk, miként élte meg a 10 éves várfogságot, amelyre ítélték, a bűne az volt, hogy segített a szabadságharc túlélőinek. Különleges asszony volt, aki egyáltalán nem mellesleg tehetséges művészként is alkotott, az életműve mégis a neveléshez kapcsolódik. Egy nemes hölgy, aki nem alapított családot, ellenben rengeteget képezte magát, és nem magára költötte a pénzét, hanem arra, hogy leányokat oktasson. Minderről egy remekül megírt regényben szerezhetünk  tudomást, amely még ma is megállja a helyét, bátran javaslom mindenkinek az elolvasását, akit érdekel Teleki Blanka élete. Jó könyv, amelyből megismerhetünk egy példamutató sorsot, regényesen és ifjú hölgyeknek címezve, mégis tartalmasan. 

Brunszvik Teréz azért érkezik Hosszúfalvára, mert sógora, Teleki Imre arra kérte, hogy vezesse be leányát, Blankát a pesti társaságba. Ez meg is történik, bár nem teljesen oly módon, ahogyan az édesapa elképzelte, nem a bálokon van a hangsúly, hanem a tanuláson és az értékes barátságokon. Mivel négy után sem megy férjhez Blanka, ezért hazarendeli a család, azonban ő akkora már végérvényesen eldöntötte, hogy az életét arra áldozza, hogy hivatása legyen...

Kertész Erzsébet könyvei nem véletlenül legendásak, kamaszkoromban sokat forgattam őket, rengeteget lehetett belőlük tanulni kitartásról és arról, hogy tartalmasan töltsük ki az életünket. Nem mondom, hogy ezért mentem egyetemre, de sokat formált a gondolkodásmódom a kiváló szerzői rengeteg alkotása, amelyeket mostanában újra előveszek, bár ma már természetesen teljesen más szemmel nézek rájuk. Egyrészt elámulok azon, hogy mennyi kutatás előzhetett meg egy-egy könyvet, másrészt pedig viharsebesen magukkal ragadnak ezek a történetek a még ma is, olyan jól meg lettek írva. Természetesen a kamasz lányok lelkivilágához lettek igazítva ezek a sztorik, mégsem egyszerű lányregények, mert még felnőtt fejjel is rengeteg értéket lehet bennük találni. Egy-egy sors megismerésén túl bepillantást nyerhetünk a korba, amelyben a főszereplők éltek, a hozzájuk kapcsolódó embereket, akik egyáltalán nem mellesleg rendkívül jó karakterekként születtek újjá az oldalakon. Számos dolgot lehet tanulni még ma is ezekből a kötetekből, érdemes rájuk szánni az időt, persze elsősorban hölgyeknek szólnak, mégsem érezzük úgy, hogy felszínes alkotáshoz van szerencsénk, megvan a maguk mélysége ezeknek a történeteknek, amelyek még ma is hatni tudnak.

Teleki Blanka egy főrangú hölgy volt, akinek azonban jóval több tehetség adatott, mint egy átlag grófkisasszonynak, édesapja pedig megengedte neki, hogy képezze magát, ezért remek festő és szobrász lett belőle. Azonban nyilván csak saját szórakozására alkothatott, az ő társadalmi helyzetében ez nem lehetett másként, de ettől függetlenül mindig tanult. Érdekes, hogy családja belenyugodott abba, hogy nem ment férjhez - ahogyan nagynénje, Brunszvik Teréz sem - , és támogatták a terveit, bár nyilván nem ment ez olyan könnyen, de végülis sokat utazhatott és tanulhatott. Nagyon sok mindent megtudhatunk a reformkorról, amelyben kiemelt szerepe volt a nőnevelésnek, azonban ettől függetlenül nem volt könnyű dolga Blankának az intézet megnyitásakor, hiszen egyetlen tanítvánnyal kezdtek neki az okításnak, de a második évben már 14 leányt tanítottak, és ki tudja, hányan vettek volna részt az intézeti nevelésben, ha nem szól közbe a történelem. Az iskolában kiváló tanárok oktattak, többek között Vasvári Pál is, akihez Blankát gyengéd érzelmek fűzték, de szerelmük soha nem lépett túl a plátói kapcsolat határain. 

Nem hiányzik a romantika a történetből, és nyilván valahol idealizált képet kapunk a nemesi család életéről, de összességében egy kiváló korrajz a végeredmény, amelyből kirajzolódik a reformkor különleges hangulata, majd a szabadságharc eseményei, és az azt követő évek időszaka is. Blanka bátran vállalta tettei következményeiért a börtönt, 10 évet töltött várfogságban, amely csak a testét törte meg, a lelkét nem, és amelyről éppen olyan részletességgel értesülünk, mint az ifjúkori évekről és az intézet rövid, de annál érdekesebb időszakáról. Egy különleges életutat ismerhetünk meg, egy nem mindennapi hölgy életébe nyerhetünk bepillantást, aki saját korában úttörő volt a nőnevelés terén, kár, hogy csak ilyen rövid idő adatott neki, hogy oktatási tevékenységét megvalósítsa. Egyetlen pillanatra sem unatkozunk a regény olvasása közben, mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést az írónő, érdekesen és tartalmasan ír Teleki Blanka életéről. Ma sem unalmas és avítt ez a könyv, még mindig sokat tud adni, mindenkinek ajánlom, akit érdekel a főszereplő sorsa.

9/10