A medvetalptól a kolozsvári töltött káposztán át a vargabélesig. Ebből a káposzta és a vargabéles már megvolt, a medvetalp leírásának áttanulmányozása után úgy döntöttem, hogy ezt bizony ki fogom hagyni az életemből, bármekkora gourmet is vagyok. Egy gasztrolegendát tartunk a kezünkben, annak is az újratöltött változatát, amelyben a gasztronovellák újak, azonban a receptek maradtak a régiek. 1980-ban jelent meg Kövi Pál szakácskönyve, amely az erdélyi konyhába enged betekintést, amelynek én személy szerint nagy rajongója vagyok, ezért nem volt kérdés, hogy ha már a klasszikust szégyenszemre nem olvastam, ezt a kötetet alaposan át fogom tanulmányozni. Nem is csalódtam, ez egy tökéletes irodalmi szakácskönyv, nemcsak a literatúra van teljesen rendben, hanem a receptek leírása, úgy jó, ahogy van. Tényleg benne van, hogyan kell medvetalpat készíteni, de akad még jó néhány érdekes étek, amelyet nagy érdeklődéssel olvastam. Volt olyan hozzávaló, amit nem ismertem, volt olyan étel, amelyről legendákat hallottam, ezért kiemelt érdeklődéssel olvastam végig az elkészítését, és akadt olyan is, amiről nem hallottam sohasem, és pont ezért tanulmányoztam figyelmesen a receptúrát, ezért nem kevés időbe telt, amíg a végére értem ennek remek könyvnek. Nemcsak az ízlelőbimbók kapják meg, ami jár nekik, a testen kívül a szellemet is jóllakatták a szerzőt, kiváló gasztronómiai tárgyú írások találtak helyet ebben a kötetben, élmény volt olvasni őket. Elsősorban a gasztronómia szerelmeseinek ajánlom ezt a kiváló könyvet, de mindenkinek, akit érdekel az erdélyi konyhaművészet.
Orjaleves, ordás palacsinta, csorba - csak néhány legendás erdélyi étel, amit eddig még nem volt szerencsém megkóstolni, de nagyon vágyom rá. Ha nem is ehettem belőle, de legalább végigtanulmányozhattam, hogyan készülnek, és belemerülhettem a jobbnál jobb étkek kavalkádjába, ami kivételes élményt jelentett.
A gasztronómia szerelmeseként természetesen az erdélyi konyha is érdekel, Kövi Pálról is sokat hallottam már, azonban ilyen részletes leírással még nem találkoztam az életéről, és arról, hogy milyen kemény munkával alkotta meg az eredeti Erdélyi lakomát. Nem tudom sajnos, hogy kik írtak novellákat az 1980-ban megjelent kiadványban, de a mostaniakból többet is ismertem - Váncsa István, Cserna-Szabó András, Ugron Zsolna, Nyáry Krisztián, Saly Noémi -, és tudtam, hogy kiválóan tudnak írni a gasztronómiáról, ezért egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy milyen színvonalas étektani értekezésekkel ajándékoztak meg bennünket. Az eddig számomra ismeretlen szerzők szintén nagyon érdekes leírásokat produkáltak, öröm volt olvasni ezeket a novellákat, egytől egyig mindegyik egy igazi kis gasztrotárca, amelyből hasznos ismeretekre tehetünk szert és közben még szórakoztatva is vagyunk. Nagyon jó az irodalmi szekció, hamar bele lehet veszni az írásokba, senki sem vette félvállról a témát, mindenki komoly, mégsem gyomrot megfekvő novellákat követett el az erdélyi konyhaművészet témakörében.
Az irodalom után rátérünk a receptekre, amelyek végtelen sorban kerülnek a szemünk elé. Előételek, húslevesek, csorbák, egyéb levesek, ételek szárnyashúsból vagy majorságból, juh - és kecskeételek, sültek, gombás ételek, káposztás ételek, halételek, belsőségek, mártások, főzelékek, köretek, töltött és rakott kerti javak, saláták, savanyúságok, fűszerecetek, kenyér - és puliszkaféleségek, kőttestészták, palacsinták és pogácsák, sütemények, nyalánkságok. Lehetetlen kedvencet választani ebből az ételkavalkádból, én inkább a sokféleséget emelném ki, és a hozzávalók kreatív felhasználását. Nagyon érdekes élmény volt végigtanulmányozni ezt a rengeteg receptet, sok olyan volt, amelynek kipróbálásához megjött a kedvem, de volt olyan, ami olyan bonyolult volt, hogy biztosan nem fogok nekiállni sohasem. Eddig is rajongtam az erdélyi konyháért, most azonban még inkább kíváncsi lettem rá, hiszen nagyon sokszínű kulináris élményt tud nyújtani, amelyet kár lenne kihagyni az életemből.
Óriási gasztrokaland végigolvasni ezt a könyvet, amelynek különleges ízt adnak a novellák, amelyekből rendkívül szerteágazó információra lehet szert tenni az erdélyi konyhaművészet egyes szegmenseiről. Sok érdekességet megtudhatunk pl. a zakuszkáról, a töltött káposztáról és megannyi másról, sőt, még egy borügyi értekezésre is sor kerül, amely olyan olvasmányosra sikeredett, hogy masszív antiakoholista létemre rendkívül kíváncsian olvastam végig. A borító nagyon érdekes és figyelemfelhívó, a szerkesztés remek, erről könyvről semmi rosszat nem tudok elmondani, igazi gasztromennyország, ahol nagyon jó volt ennyi időt eltölteni. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a remek kötet, amelyből rengeteg ismeretet szerezhetünk az erdélyi kulináriáról. Nem véletlenül lett klasszikus a maga műfajában ez a kiváló könyv, amely újratöltve is nagyon érdekes.
10/10
A könyvet a Helikon kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
