Velence pikáns múltja. Az 1700-as évekbe repülünk vissza a könyvnek köszönhetően, amely Velence legpikánsabb évszázada volt, amelyről nagyon sokat megtudhatunk. Hedonizmus volt a köbön, egy erejét vesztett állam bulizott egy évszázadon át, hogy feledje régi nagyságának zsugorodását. Mert erre az időszakra Velence már sokat veszített jelentőségéből, a lakosok nem nagyon akartak szembenézni a problémákkal, inkább dekadens tevékenységekbe menekültek. Nemcsak ők, hanem mindenki ide járt Európából szórakozni, amelyből nem kevés hasznot húzott az állam, azonban ez nem akadályozta meg, hogy összeomoljon a fennálló rendszer, de addig legalább jól érezték magukat. Nagyon kedvelem Velencét, és történelemrajongó is vagyok, arról azonban eleddig nem tudtam, hogy akkoriban ekkora bulihegyek voltak a lagúnák városában. Azonban nemcsak erről a ledér időszakról kapunk teljes képet, hanem a korszak kultúrájáról és a hétköznapokról is, kitekintéssel napjainkra is. Mert akkoriban nemcsak a hedonizmus virágzott, hanem a könyvkiadás, a kávéházi kultúra, a színház, és az építészet, sok máig nagyon ismert palota akkoriban épült. Ez egy nagyon érdekes könyv, amely egyáltalán nem bulvárszinten foglalkozik a pikáns tartalommal, rengeteg érdekességet megtudhatunk a korszakról, kellőképpen ledöbbenhetünk azon, hogy mennyire szabadosak voltak akkoriban az erkölcsök, miközben a szemünk előtt omlik össze a Serenissima. Kémjelentések kontra könyvek, kaszinók kontra könyvtárak, karnevál kontra festészet, van itt minden, amiről eddig nem sokat tudtunk. Az egyetlen hibája ennek a gyönyörű könyvnek, hogy egy kicsit csapong, időnként elveszítjük a fonalat, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, mindenkinek ajánlom ezt az érdekes kötetet, aki szeretne sok izgalmas dolgot megtudni Velence nem éppen feddhetetlen múltjáról.

Casanova, Goldoni, karnevál, egy vesztét érző városállam hedonizmusa, paloták, könyvek, könyvtárak, kávéház, macskák, női szerepek, családi élet - csak néhány érdekes téma a könyvből, amely sok meglepetést tud szerezni Velence szerelmeseinek, ki gondolta volna, hogy a kalmárköztársaságnak volt egy ilyen pikáns évszázada...

Ifjabb éveimben eltöltöttem néhány szép napot Velencében, nagyon megszerettem a lagúnák városát, sokat olvastam a történelméről, azonban arról valóban nem tudtam, hogy az 1700-as évek ennyire pikánsak voltak, ezért nagyon kíváncsian olvastam végig a könyvet. Nem kell bulvárra gondolni, habár megismerhetjük a kaszinók életét, mégsem lép túl az illem határain a szerző, de érzékelteti, hogy akkoriban bizony enyhén feslettek voltak az erkölcsök. A kereskedelemből szerzett vagyon csökkenni kezdett, kellett hát valami, amivel magához vonzhatja a bevételt Velence, ezt pedig a szórakozásban találta meg. Akkoriban született meg a máig legendás karnevál, virágkorukat élték a kaszinók, de ugyanakkor a színházak is, miközben a könyvnyomtatás is egyre fontosabb szerepet kapott, és akkor még a  festészetről és az építészetről nem is beszéltem. Bepillantást nyerhetünk egy nagyon érdekes helyre, az Arzenálba, ahol a hajókat építették, amely szintén akkoriban vált nagyon fontossá, megbecsülték a munkásokat - akik között nők is voltak - , nyugdíjat kaptak, és odafigyeltek a jólétükre. Vagyis egyáltalán nem csak a pikáns részletek kerülnek bemutatásra, hanem a korszak minden részlete, nagyon gyorsan bele lehet veszni a leírásba.

Könyvmolyként nagy örömömre szolgált, hogy sok érdekességet megtudhatunk a könyvtárakról és a könyvkiadókról, a kávé szerelmeseként pedig érdeklődéssel olvastam a Caffé Florian történetét, amely kávéház máig létezik, és amit nagyon sajnálok, hogy kihagytam, amikor ott jártam. Sok hely viszont ismerős volt, a Rialtótól a Sóhajok hídján át a palotákig, ahogyan természetesen óriási élmény volt végighajókázni a Canal Grandén, máig sajnálom, hogy időhiány miatt kihagytam a gondolákat, de mégsem ezekről a turistacsalogató helyekről szól ez a könyv, hanem egy nagyon frivol évszázadról, és egy csomó érdekességről, amelyekről eddig nem sokat tudhatunk. Az én abszolút kedvencem a macskákról szóló fejezet volt, de kellőképpen ledöbbentem azon, hogy elmegyógyintézetek is létrejöttek akkoriban, ahogyan azon is, hogyan vált Európa Las Vegasává Velence. A szerző elkerüli a bulvárszintet, inkább történelmi érdekességként ír erről a korszakról, amelyről rengeteg új információt tudhatunk meg a ruházaton át a parókákon keresztül a női szerepekig. 

Adatok sora tolakodik a szemünk elé, azonban nem üres történelmi tablót kapunk, egyáltalán nem a száraz tényekre szorítkozik a szerző, nagyon is élő képet kapunk arról az időszakról, lüktetnek a sorok, sugárzik belőle az életöröm, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a dekadencia egy látványos bukáshoz vezetett. Nagyon sok témát érint az írónő, érdekesen megírva, a cél a szórakoztató ismeretterjesztés volt, ami teljes mértékben sikerült. Együltő helyemben olvastam végig ezt a könyvet, amelyből egy olyan Velence képe bontakozott ki, amelyről eddig fogalmam sem volt. Ne várjon senki bulvárhíreket, ez inkább egy formabontó kulturális kalauz, amelyből nagyon sokat tanulhatunk egy régen letűnt korszakról, azonban Velence még mindig velünk van, itt van nekünk a karnevál, és megannyi más néznivaló. Akinek ettől a könyvtől nem jön meg a kedve, hogy elutazzon a lagúnák városába, annak már sohasem fog.

8/10

A könyvet a Scolar kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.