Mágikusan jó fantasy. V. E. Schwab visszatért a saját maga által kreált világba, és ismét elvarázsol bennünket. A Londonok világa továbbra is izgalmas, rengeteg szállal kötődnek egymáshoz a különböző Londonok, jó volt visszatérni újra ebbe az univerzumba. Egy kicsit nehezen indulnak be az események, de aztán forgószélként ragadja magával az olvasót a történet, és nem ereszti több mint 600 oldalon át. Ez a vaskos kötet meglepően gyorsan kiolvasható, csak úgy repülnek a lapok, annyira jól meg van írva a sztori, új és régi karakterek tűnnek fel az oldalakon, teljesen új oldalukról ismerhetjük meg régi ismerőseinket és kíváncsian fogadhatjuk az újakat. Hét év telt el a korábbi események óta, sokat változott a világ és a szereplők egyaránt, egyáltalán nem ismétli önmagát az írónő, úgy tágítja tovább a történet univerzumát, hogy mindvégig otthonosan érezzük magunkat benne. Én olvastam a korábbi köteteket is, de nem szükséges ismerni a könyvhöz az előzményeket, önmagában is érthető a történet, amely rengeteg szálon fut, amelyek természetesen a végére összefutnak, hogy aztán a legvégén jöjjön egy olyan fordulat, amelytől alig várja az olvasó a folytatást. A szerző egyre jobban és érettebben ír, okosan szövi a történetet, mélyíti a karaktereket, ott jön a fordulat, ahol annak jönnie kell, mégsem érezzük úgy, hogy tökéletesen kiszámított sztorit kapunk, abszolút magával ragad a könyv. Jómagam szinte együltő helyemben olvastam végig, pedig tényleg jó hosszú, mégsem lehet letenni, annyira olvastatja magát a történet. Ez egy nagyon jó fantasy, jól átgondolt és kivitelezett sztori, mágia, cselszövés, hatalmi intrikák, mi kell még? Elsősorban a műfaj szerelemeseinek ajánlom ezt a könyvet, de mindenkinek, aki egy  magával sodró, remek történetet szeretne olvasni.

Hét év telt el a Londonokban. Ellopnak egy titokzatos tárgyat, amely azonban eltörik, ezért a tolvaj meg akarja javíttatni az erre szakosodott mesteremberrel. A fiatal lány meg is javítja, azonban gyorsan rájön, hogy a nagy hatalmú tárgy veszélyes, ezért megszökik vele. Szelina Bard egy tartozás miatt szintén a tárgy nyomába ered, és a szálak lassan összefutnak...

Bevallom őszintén, a borítóba szerettem bele, és csak akkor jöttem rá, hogy ez a korábbi kötetek folytatása, amikor már javában olvastam a történetet. Nagyon megörültem, főleg, amikor sorra megjelentek régi ismerőseim, főként nagy kedvencem, Alucard Enemy, aki egy teljesen szabálytalan hős, egy nemes, aki kalózkodik, egy királyi hitves, aki a látja a mágiát. Hihetetlen modora van, tökéletesen kiszámíthatatlan, és mindig tud meglepetést okozni. Szelina Bard nem sokat változott, Kell viszont annál inkább, hiszen elvesztette a mágiáját, ami egy antari mágusnál alapvető problémát jelent. Ő azonban megpróbálja újrakezdeni az életét, miközben öccse, a király  - akivel szó szerint összekötötte a sorsát - megnősült, és született egy kislánya is. A királyné egy tudós, aki igencsak veszélyes kísérleteket végez, naná, hogy sok bajt hoz mindenkire a kutakodása. Mindeközben Alucard mindent megtesz, hogy megtalálja a Kéz nevű titokzatos szervezetet, amely meg akarja ölni a királyt. Vagyis zajlanak az események, amelyeket átsző a mágia, soha nem lehet megunni, amikor egy antari szabadjára engedi a képességeit, amely szerencsére viszonylag gyakran megtörténik. 

A történet gördülékeny, párhuzamosan zajlanak az események a Londonokban, amelyek aztán szépen lassan összeérnek, egyre emelkedik a tét, hiába hittük korábban, hogy tartós lesz a béke, ez nem lehetséges, egyre inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy hiába próbálnak odafigyelni az antarik a világok egyensúlyára, még az ő figyelmük is kijátszható, pont onnan fenyegeti a világokat a legnagyobb veszély, ahonnan sohasem gondoltuk volna. A mágia nagyon képlékeny dolog, jóra és rosszra is lehet használni, és természetesen mindig vannak olyanok, akik minél nagyobb hatalomra akarnak szert tenni, vagy meg akarnak dönteni egy királyságot. Hőseink mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a katasztrófát, de nagyon sok problémával kell szembenézniük, van olyan helyzet, amikor a mágia sem segít, szerencsére Kell, Szelina Bard és Alucard Enemy esetében a szív a helyén van, nagyon lehet drukkolni nekik, hogy pontot tegyenek a rájuk és a világokra leselkedő veszélyekre. Azonban semmi sem egyszerű, sőt, a történet egyre bonyolultabbá válik, izgalomban nincs hiány, unalom kizárt, nagyon kell figyelni, nehogy lemaradjunk valamiről.

Nagyon sok szereplőt mozgat az írónő, mégsem érezzük zsúfoltnak a történetet, pont megfelelő ritmusban zajlanak az események, nincsenek döccenők, kár, hogy egy picit lassú a kezdés, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Nem éppen habos-babos a sztori, a hangulat egyre jobban elkomorul, de ettől még mindvégig fenn marad a remény, hogy a végén minden jóra fordul. Aztán jön a végén egy tökéletesen váratlan fordulat, amitől minden a feje tetejére áll, zseniális függővéget kapunk, az olvasó a falat kaparja, amíg nem kapja meg a folytatást. Ne riasszon el senkit a több, mint 600 oldalas hossz, viharsebesen kiolvasásra kerül a könyv, képtelenség letenni, olyan jól meg van írva. Nagyon szép a borító, és tökéletesen kifejezi a regény hangulatát, pontosan ilyen izzó a történet, parázsló zsarátnok a mágia, amely lángra kap, a béke törékeny, lehet szurkolni, hogy kedvenc karaktereink megint mentsék meg a világokat. Nagyon jó könyv, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.