Hagyományőrzés modern köntösben. Avagy falusi konyha Mautner Zsófi módra. A magyar gasztronómia egyik legismertebb képviselője új könyvvel jelentkezett, amely teljesen más, mint amit megszokhattunk tőle, mégis pontosan illeszkedik a stílusához. Zsófi az ízek nagymestere, számtalan könyvvel és recepttel bizonyította már, hogy nagyon ért ahhoz, amit csinál: a főzőnőséghez. Ő maga határozza meg így saját magát, hiszen nagyon nehéz bekategorizálni, mivel is foglalkozik voltaképpen: gasztroblogger, könyvek szerzője, gasztronómus, kulináris nagykövet. A brüsszeli diplomatalétet cserélte fel a gasztronómiára, és milyen jól tette, ahogyan mondani szoktam, engem Stahl Judit tanított meg főzni, az ízeket viszont Mautner Zsófi ismertette meg velem. Az ő receptjei egyszerűek, mégis tele vannak különleges hozzávalókkal és egyedi csavarokkal, a végeredmény pedig mindig valami eredeti ízorgia. Sohasem csalódtam a receptjeiben, nem keveset ki is próbáltam belőlük, minden könyvét beszereztem, nem volt kérdés, hogy a legújabbat sem fogom kihagyni. Ezúttal különösen kíváncsi voltam, hogy milyen étkek várnak rám, hiszen sokszor nyilatkozott arról, hogy az utóbbi időben milyen fontos lett számára Kunmadaras, ezért várható volt, megajándékoz bennünket az ottani ízekkel. Érdekes, hogy egy ennyire kreatív alkat, mint ő, hogyan áll hozzá a hagyományos receptekhez, nos, elárulhatom, hogy természetesen ezúttal is becsempészte a családi és baráti receptek mellé a saját stílusát, úgy kapjuk meg a nagymama ízvilágát, hogy csavarunk rajta egy picit vagy egy érdekes hozzávalóval vagy egy különleges technikával, ezért az összhatás nagyon Zsófis lett. Együltő helyemben olvastam végig ezt a könyvet, le sem tudtam tenni, annyira ínycsiklandozóak voltak a receptek, ismét belevesztem az ízek tárházába. Gyönyörűen kivitelezett ízléses és zamatos alkotás, amelyből biztosan több recept is elkészítésre kerül nálam.

Milyen a falusi csirkepörkölt és húsleves, hogyan kell befőzni, mit lehet kezdeni a kamillával, vajon lehet - e tenni savanyú káposztát a lecsóba, lehet-e használni pálinkát a tésztához és mi az a pötyőke?  Csak néhány izgalmas kérdés, amelyre megkapjuk a választ...

Tejbegríz karamellizált meggymártással. Ez lett a kedvenc receptem, mert a maga egyszerűségében nagyszerű recept.  Semmi különös, mégis egyedi ízvilágú finomság, olyan nem mindennapi hozzávalóval, mint például a szegfűbors. Egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, mégis hihetetlenül fel tudja dobni a szimpla tejbegrízt. És az összes recept ilyen, mindegyikben van valami csavar, ami egyedivé teszi, például ki gondolta volna, hogy a héjában főtt krumpli sütőben sütve a legjobb? És akkor még meg sem említettem a kápiapaprika-ketchupot és virággal díszített kecskesajtkrémet vagy a reteklevélpesztót. A slambucot el lehet készíteni serpenyőben is, a falusi gyöngytyúkleves pedig csigatésztával a legjobb, a hurkát pedig rétesbe is lehet tenni. Ámultam-bámultam az előttem sorjázó recepteken, amelyekben nagyon egyedien keveredik a hagyományos és a modern ízhatás, rengeteg ötletet találhatunk benne, amit mindenképpen érdemes kipróbálni, arra például rendkívül kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a répás rétes.

Évszakok szerint kerültek bemutatásra az ételek, felváltva szerepelnek benne levesek, főételek és desszertek, nagyon bele lehet veszni a tanulmányozásukba. Óriási ízkavalkád kavarog a szemünk előtt, öröm nézni ezeket  a csodálatos ételeket, fantasztikusak a fotók, amelyek a kunmadarasi házban készültek, Zsófinak talán ez a legszemélyesebb szakácskönyve, hiszen a családi házukba engedte be a képeken keresztül az olvasókat, és rengeteg személyes sztorit oszt meg velünk, megismerhetjük a kedvenc családi recepteket, a kunmadarasi barátokat. Mégsem bulvárízű ez a bizonyos szintű beengedés a magánéletbe - amelyet Zsófi szigorúan véd, sohasem nyilatkozik róla - , hanem önazonos, ahogyan a szerző is az. Megtudhatjuk, milyen hagyományos konyhát vitt a nagymama, mit főz az édesanya, és ebből mit vett át Mautner Zsófi és hogyan alakította a saját ízlésére. A kötet végén kunmadarasi recepteket is találhatunk, mindegyik érdekes és különleges, mégis meglepően egyszerűen elkészíthető, ezáltal is emelve vagyon a kötet fénye.

A falusi konyha egyszerű, de nagyszerű, ez elmondható mindegyik receptről, amelyeket megoszt velünk a szerző. Az egész könyv nagyon hangulatos, valóban olyan, mintha mi is ott lennénk Kunmadarason, és meghívna bennünket néhány étkezésre a szerző. Nagyon fontosnak tartja, hogy megismertessen bennünket a helybéli kulináris hagyományokkal, legyen az a kamilla vagy a pötyőke vagy a Ferdinánd (ami nagy kedvencem, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki egyszer). Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a hagyományos ízeket, de szívesen kísérletezik modern fűszerekkel és nem riad vissza a gasztrokalandoktól. Mert ez bizony egy hatalmas kulináris kaland, amelyben jó volt részt venni, és amelyből rengeteg ötlet vár megvalósításra, ki is tettem a könyvet a konyhapultomra, hogy alkalomadtán kipróbáljak belőle nem egy finomságot. Jó és szép könyv, a saját műfajában kiemelkedő színvonalat képvisel.

10/10

A könyvet a 21. század kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.