Habkönnyű pályaképek az operett világából. Ezt kapjuk ettől a könyvtől, nem többet és nem kevesebbet. Elsősorban a műfaj rajongóinak ajánlom, nagyon sok érdekességet megtudhatunk zeneszerzőkről, színészekről és színésznőkről. Jómagam nagyon szeretem az operettet, gyerekkoromban gyakran jártam az Operettszínházban, később az érdeklődésem a musical felé fordult, de mindmáig nagyon kedvelem a műfajt. Sokszor elolvastam Rátonyi Róbert Operett című kétkötetes munkáját, nagyon szerettem (és nagyon büszke vagyok rá, hogy én még láttam színpadon a híres színészt) és rengeteg információra tettem belőle szert. Ez a könyv teljesen más, pályaképeket mutat be időrendben haladva, Suppé-tól Rátonyi Róbertig. Nem kapunk átfogó képet az operett műfajáról, de érdekes szemelvényeket kapunk belőle, hiszen az például nem közismert, hogy Pálmay Ilka levegőbe emelkedett egykoron egy léggömbbel, vagy Blaha Lujza báróné volt, de Honthy Hannáról is kiderül, hogy ifjabb éveiben nem vette meg az ledérebb szerepeket. Közismert és kevésbé ismert slágerekre történik utalás olyan ízesen, hogy többször elkezdtem dúdolni a melódiákat. Jó volt újra elmerülni a műfajban, felidézni a régi nagy alakjait, zeneszerzőit, primadonnáit, férfi színészeit. Az operettet lehet szeretni és nem szeretni, de az biztos, hogy nagy múltja van, amelyben érdemes elkalandozni ennek a kötetnek a segítségével. Nem szikár tényeket kapunk, hanem közérthetően megírt anekdoták tömegeit, amelyekből kirajzolódnak a pályaképek, megtudhatunk minden szakmai és magánéleti ismeretet, amelyre kíváncsiak lehetünk. A leírás néha csapongó, de mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, hihetetlen nosztalgiafaktorral rendelkezik a könyv, sok régi nagy kedvenc operettdalom jutott eszembe a sorokat olvasva. 

Csárdáskirálynő, A víg özvegy és megszámlálhatatlan egyéb ismert és kevésbé ismert operett kerül megemlítésre ebben a kötetben, melynek hatására biztosan fel fognak csendülni a szívünkben és a fülünkben a jól ismert dallamok...

Évek óta nem jártam az Operettszínházban, pedig sokáig törzsvendég voltam, de hát győzött a musical, bár máig szívesen hallgatok operettet, hiszen rengeteg szép emlék fűz hozzá. Ahogyan már említettem, én még láttam színpadon Rátonyi Róbertet, ami hatalmas élmény volt számomra, ahogyan a Csárdáskirálynőt is számtalan változatban. Honthy Hannához már nem volt szerencsém, de Németh Marikához még igen, és bátran állítom, hogy ő egy teljesen más kategória volt, mint napjaink primadonnái, akiknek szép a hangjuk és jól játszanak, de hiányzik belőlük az a bizonyos plusz, ami a régi nagy primadonnákban még megvolt. Sok érdekességet megtudhatunk ebből a könyvből az olyan legendákról, mint Blaha Lujza, Pálmay Ilka vagy Honthy Hanna. Bepillantást nyerhetünk abba is, hogy a sztárkultusz akkoriban is létezett, sőt, jobban, mint napjainkban, rengeteg apró, de annál érdekesebb momentumra derül fény ezzel kapcsolatban (abszolút kedvencem a klakk, vagyis a fizetett taps, amely régen bevett szokás volt a primadonnák esetében, még Honthy is élt vele). 

Sok régi olvasmányélményem jött velem szembe a sorokat olvasva, többek között Rátonyi Operettje, vagy a Szellők szárnyán Huszka Jenő életéről, de Kálmán Imréről is azonnal eszembe jutott Az élet muzsikája című film, vagy a régi zenés filmek közül a Bob herceg, a Gül Baba és megannyi régi emlék. Pedig szerintem az operett nem poros műfaj, máig futnak a régi nagy darabok a színpadon, számtalan tehetséges színész és színésznő tűnik fel a műfaj palettáján, azonban egyikük sem tudott Honthy vagy Rátonyi magasságába emelkedni. Jó volt újra beleveszni a régi nagyok pályaképébe, visszatérni az operett aranykorába és a gyerekkoromba. Múlt nélkül nincs sem jelen, sem jövő, ezért fontosnak gondolnám, hogy a műfaj szerelmesei emlékezzenek a műfaj klasszikusaira, megismerkedjenek a nagyobb operettek keletkezésének körülményeivel, a régi nagy sztárokkal. Akinek Rátonyi Operett című könyvei túlságosan avíttak, az nyugodtan tegyen egy kísérletet ezzel az alkotással, mert ezek a rövid lélegzetű írások nemcsak olvasmányosak, hanem tartalmasak is.

Számomra a legérdekesebb rész Konti Józsefről szólt, akiről bevallom őszintén, még nem hallottam (vagy már nem emlékszem rá), pedig nagyon fontos szerepet játszott az operett történtében, ahogyan természetesen Lehár, Huszka, Kálmán Imre, Jacobi Viktor vagy Fényes Szabolcs. Nem minden darabjuk lett siker, de mindegyiküktől kaptunk olyan számokat, amelyekről máig nem feledkeztünk meg. Olyan színészekről is megemlékezik a szerző, mint Girardi, akinek nemcsak a legendás kalapjáról esik szó, hanem a pályáját is megismerhetjük, vagy Pálmay Ilka, aki korának celebje volt, de Blaha Lujzáról is sok érdekesség kiderül, ahogyan Honthy Hanna céltudatosságára is a fény derül. Egy színházigazgató is bekerült a kötetbe, Gáspár Margit, aki sokat tett a műfajért a maga korában, ahogyan mindenki, akiről szó esik ebben az alkotásban. Viharsebesen végigolvastam a könyvet, közben folyamatosan szóltak a fülemben a régi nagy slágerek, és újra kedvem támadt operettet nézni. Hangulatos, nosztalgikus, de egyáltalán nem unalmas kötet, amelyből rengeteg információra tehetünk szert az operett műfajának legnagyobb sztárjairól.

8/10

A könyvet a Jaffa kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.