Amikor a szinglik gyöngyéből családanya lesz. Terézanyu szintet lépett, véget értek a szingliévek, most a családanyai léttel kell megküzdenie. Neki sem könnyebb, mint bárki másnak, végigmegy azokon a stációkon, mint mindenki, őszintén elénk tárva azt, amit amúgy is tudunk: családanyának lenni nagyon nehéz dolog. Nem kevés humorérzék kell ennek az élethelyzetnek az elviseléséhez, talán ez a legnagyobb tanulsága ennek a könyvnek. Mert a családalapítás szép dolog ugyan, ugyanakkor a kisgyermekes lét maga a pokol, amelyről nem rest megosztani velünk mindent a szerző. Persze ezt mindenki tudja, mégis más ezt ennyire egyben látni, összességében nem jött meg tőle a kedvem a gyerekszüléshez, viszont istenien szórakoztam ezen a könyvön, amely az őszinteségével hódít. Jómagam még családalapítás előtt állok, a szinglik csapatát erősítem, ezért nincsenek közös élményeim az írónővel, de teljes szívemből drukkoltam Kovácsnénak, hogy tartson ki, és vigye végig a családprojektet. A szerző tényleg nem hallgat el semmit, van itt minden az alváshiánytól kezdve a libidó szinte teljes elmúlásán keresztül a házaspári terápiáig minden, ami megtörténik valószínűleg minden kisgyermekes családdal. Női szemmel nézve ilyen a család, amelyet minden körülmények között működtetni kell, pedig igazából senki és semmi nem készíthet fel arra, hogy mivel jár a gyerekvállalás. Megszűnik a saját élet, csak a gyerek van, neki kell alárendelni mindent, óriási kihívás megszervezni a mindennapokat, rendben tartani a lakást, főzni, semmi ideje sem marad az édesanyának saját magára. Essen szó az édesapákról is, nekik sem könnyű, a könyvben szereplő házaspár együtt csinálja végig a gyerekprojektet, mind a ketten kikészülnek a helyzettől, de derekasan helyt állnak, sőt még egy második gyereket is bevállalnak. Rácz Zsuzsa Terézanyuval egyszer már nemzedéki regényt alkotott, szerintem ez másodjára is sikerült neki, ezúttal a 40-es családanyák életét írta meg kegyetlenül őszintén, nagyon viccesen, lélekgyötrőn és szívet melengetőn.

Kéki Kata sokáig keresi a párját, azonban végül megtalálja Indián személyében. Összeházasodnak, majd a gyerekkérdés is hamar felvetődik, a főszereplő hamarosan azon kapja magát, hogy gyereket vár. Habár tisztában van vele, hogy az élete innentől kezdve megváltozik, fogalma sincs arról, hogy mi vár rá...

Együltő helyemben olvastam végig a könyvet, annyira olvastatja magát a történet. Nagyon drukkoltam Katának, hogy túlélje a hétköznapokat új életében, együtt sírtam és nevettem vele, pedig nekem még nincs gyerekem, de az írónő annyira jól megírta ezt a könyvet, hogy mindvégig együtt lélegeztem a főszereplővel. A hétköznapiság himnusza ez a kötet a családanyákhoz, akik a hátukon viszik a családot, nevelik a gyerekeket, törődnek a férjükkel és még saját magukkal is foglalkoznak. Kutya kemény meló ez, tényleg csak a humorérzék segíthet át ezeken a küzdelmes éveken,  hiszen embert próbáló feladat a kisgyerekes lét. A szemünk előtt születik meg egy család, annak minden szépségével és rútságával együtt, itt nincs rózsaszín köd, láthatjuk, milyen nehezek a mindennapok, mennyi mindennel kell megküzdeniük a szülőknek, és főleg az anyáknak. Hiszen nemcsak a gyereket kell életben tartani, hanem a férjjel való kapcsolatot is, dolgozni is kell, és akkor a háztartásról még egyetlen szót sem ejtettem. Minden családos nő számára ismerős a helyzet, semmi extrát nem tesz a szerző, pusztán leírja a valóságot, nem szépítve semmit.

Felemelő és szívszorongató volt egyszerre végigkövetni, hogyan jut el a szinglik gyöngye addig, hogy férjhez menjen, majd gyereket szüljön, és még a másodikat is bevállalja, annak tudatában, hogy milyen nehéz dolga lesz. Mert a család minden nehézség ellenére szép dolog, óriási örömet tud okozni, miközben rengeteg lemondással és küzdelemmel jár. Nincs idő semmire, a mackónadrág az átlagos viselet, 0-24-ben szolgálatban kell állni a kisded mellett, ez bizony emberfeletti teljesítmény, ráadásul hosszú évekig ez lesz a standard, minden tiszteletem azé, aki ezt végigcsinálja. Kovácsné mindenki lehetne, ez egy hétköznapi történet, ami mindenkivel megtörténhet, és meg is történik, ha úgy dönt, hogy gyereket vállal. Mert ez bizony valóban egy nehéz feladat, kőkemény dolog menedzselni a mindennapokat egy kicsivel - kettővel pedig pláne -, mindenki hős, aki kitartóan teszi a dolgát, és működteti a családot. 

Rácz Zsuzsa óriási sikert ért el annak idején a Terézanyuval, véleményem szerint meg fogja ismételni ezzel a regénnyel is, hiszen nagyszerűen mutatja be a kisgyerekes családanyák életét. Nem hallgatja el a nehézségeket, de a szép és örömteli pillanatokat is megosztja velünk, minden kendőzés nélkül, őszintén, egyszerűen, mégis szórakoztatóan. Megtudhatjuk belőle, milyen nehéz a váltás a szinglilétből először a házasságba, majd a családanyaságba, de Kata nem adja fel, becsülettel végigküzdi a hétköznapokat, párjával, Indiánnal együtt, aki szintén kiveszi a részét a gyereknevelésből. A kettejük kapcsolata nem habos-babos, nekik is vannak vitáik, nehézségeik, de megoldják, ha nem is könnyen, mert összetartja őket a szeretet, amely áthatja az egész könyvet, és amely a család alapja, jöjjön bármilyen nehézség, ez egy közös feladat, amellyel szembenéznek és legjobb tudásuk szerint, együtt, vállvetve viszik végig a mindennapokat. Ez egy remek könyv, amelyben minden megtudhatunk a családról, mentesen mindenféle illúziótól és cukormáztól, őszintén és tabuk nélkül beszél a szerző mindenről. Mindenkinek ajánlom.

10/10