Stílusos stílusparódia. Szánom-bánom bűnömet, de én még olvastam  Júlia és Romana "regényeket" , amelyeket ez a könyv kifiguráz, és sikeresen rádöbbentem, hogy tökéletesen hozza a feelinget a szerző, ahogyan a '90-es évekét is, igazi időutazás volt ez az alkotás. Tökéletesen idilli és romantikus a történet, amely azonban egyben gyilkos társadalomkritika is, jóval mélyen szántóbb gondolatok találhatók benne, mint elsőre látszik. Óriási nyelvi lelemények tárháza ez a mű, jómagam még soha nem olvastam Parti Nagy Lajostól semmit, ezért először nagyon rácsodálkoztam a szövegre, mígnem rájöttem, hogy ez bizony egy paródia, a jobbik fajtából, egy nyelvi játék, amelybe egy idő után bele lehet feledkezni. A történet faék egyszerűségű, semmi különös nincs benne, a sztori is rövid, gyorsan elolvasható, mégis különleges élményt tud nyújtani. A szavak olyan szintű mágiájával találkozhatunk, amelyekre nem sok példa akad, már maga a cím is egyedi, az első mondat pedig rögtön belevésődik az olvasó agyába, olyan egyszerűen nagyszerű. A történetben a csavarok tökéletesen kiszámíthatóak, mégsem unalmasak, hiszen itt tényleg a szavakkal való játék a lényeg, nem pedig a sztori, a karakterek igencsak egysíkúak, mégis kiválóan bemutatják, milyenek voltak a '90-es években az emberek, és a hétköznapi élet. Habkönnyű a sztori, mégis megvan a maga mélysége, azonban kell hozzá egy kis nyitottság, hogy a nem éppen hétköznapi nyelvezet befogadásra kerüljön, hihetetlen, hogy milyen szójátékokkal él a szerző, ragyogó stílusparódiát bemutatva. Ezzel együtt azonban még mindig túlságosan cukormázas a végeredmény, időnként nem kicsit idegesítő a történet, a paródia néha átcsúszik a parodizálni kívánt stílusba, összefolyik a valóság és az álomkép, megbicsaklik a stíl, de összességében mégis képes szépirodalmi magasságokba emelkedni a szerző utánozhatatlan íráskészségének köszönhetően. Nem hétköznapi olvasmányélmény, inkább azoknak ajánlom, akik szeretik a groteszket és a szavakkal történő játékot.

Margittay Edina szépreményű ifjú hölgy, aki egy marketing-irodában dolgozik, miközben főiskolára készül, több nyelven beszél, sportol és éli a tökéletesen kiegyensúlyozott életét. Azonban egy nap találkozik Balajthy Dénes tévérendezővel, akibe természetesen azonnal beleszeret, az érzelem természetesen kölcsönös, azonban a boldog vég még nagyon messze van...

Ebben a tetszetős kis könyvecskében egy remek stílusparódia bújik meg, amely azonban sokkal több egy egyszerű romantikus regénynél, egyrészt öröm olvasni a szavakkal való játékot, másrészt pedig időutazást tehetünk a '90-es évekbe, annak minden reményével és tisztaságával. Mára ez a fény jelentősen megkopott, ezért nagy élmény visszaidézni azokat az időket, amikor megszületett egy új világ, amit még nem rontott meg semmi. Bizakodás, hit jellemezte ezt az időszakot, amelynek könnyedsége és stílusa átüt a szövegen. Időkapszula ez a javából, egy sajátos szűrőn keresztül, amelybe jó belefeledkezni minden, időnként idegesítő cukormázossága ellenére is. Álomvilág ez, amelyben minden a szerelemről szól, az ifjúság minden tüze benne ég, amelybe a hétköznapok szürkesége nem rondít bele, rózsaszínű fellegben úszik mindenki, amelyből időnként kikacsint a valóság, de csak annyira, hogy ne feküdje meg a gyomrot. Groteszken tökéletes világban játszódik a történet, Edina és Dénes kapcsolata idillibb már nem is lehetne, még a felmerülő problémák is ugyanolyan túlzóak, mint a sztori maga. Mégis lehetetlen a könyv, nagyon szurkolunk a fiataloknak, annak ellenére, hogy a happy end egyetlen percig sem kétséges.

Ez a habszódia azonban kiváló társadalomkritika is egyben, a szereplőkben felismerhetjük a '90-es évek tipikus szereplőit, ahogyan azt a világot is. Jómagam akkoriban voltam kamasz és fiatal felnőtt, még emlékszem ezekre az alakokra, az aerobic órákra, és megannyi más hasonszőrű eseményre. A Júlia és Romana regények időszaka volt ez, amelyekből nekem is sorakozott néhány a polcomon, és azok valóban pontosan ilyenek voltak, csak hiányzott belőlük az a nyelvi lelemény és mondanivaló, ami ebben a kötetben megtalálható. Mindezzel együtt mégis nehezen ismeri be magának az olvasó, hogy szépirodalmi igényű művet olvas, ez bizony egy magasan képzett giccs, amely zseniálisan egyensúlyoz a súlyos és súlytalan mondanivalójú történet határán. Valahol nagyon szomorú, hogy egykor régen tényleg lekötötték az ember ifjú és bohó lányának érdeklődését ezek a szerelmes történetek, de ez is az életünk része volt egykoron, és mi tagadás, jó visszaemlékezni ezekre az időkre. Már jó régen kinőttem ezekből a történetekből, de ez a könyvecske olyan élethűen idézte meg azt az időszakot, hogy elkapott a nosztalgia.

Együltő helyemben olvastam végig ezt a rövidke kötetet, amely minden egyszerűsége ellenére olyan érdekesen került megírásra, hogy nem a történet, hanem a szöveg miatt voltam rá mindvégig kíváncsi. Mert itt a szavak ereje mutatkozik meg, minden sor egy stílusbravúr, azonban a sok kicsi rész nem mindig áll össze egy egységes egésszé, a történet néha megbicsaklik, a sztori, ha nem is laposodik el, de néha elérdektelenedik, néha túl sok a szirup, és túl kevés a tartalom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy unalmas alkotáshoz van szerencsénk, a szómágiának köszönhetően nem vész el az érdeklődés, maga a sztori ugyanis egyáltalán nem olyan mélyen szántó, hogy önmagában érdekes legyen, ehhez kellenek a szerző tollából szárnyaló szavak és mondatok, amelyeket nem könnyű kiverni a fejünkből. Óriási stílusbravúr ez a könyv, de inkább stílus, mint tartalom, inkább időutazás, mint katarzis. A szépirodalom határmezsgyéjén táncoló alkotásról van szó, amelyet biztosan nem felejt el az, aki egyszer elolvasta, azonban önmagában nem áll meg a lábán, kellenek hozzá a szavak táncai, ezek nélkül beleveszne a semmibe a történet. Különleges élmény ennek a könyvnek az elolvasása, kár lenne kihagyni az életünkből.

8/10

A könyvet a Magvető kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.