Jó kis military sci-fi. Iszonyatosan távol áll tőlem ez a műfaj, azonban mivel Scalzi lesz az idei Könyvfesztivál vendége, nagyon megörültem neki, hogy az ő alkotása lett a NIOK e havi közös könyve, mert ezáltal lehetőségem nyílt arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és nem bántam meg. Akciódús, jól felépített univerzummal, jól megírt karakterekkel rendelkező könyv, amelyből nem hiányoznak az erkölcsi kérdések felvetései sem. Természetesen egy katonai sci-fi mindenképpen háborús közegben játszódik, ha ezen túl tudunk lépni, hamar bele tudunk feledkezni a történetbe. Mert az nem mindennapi, hiszen idős emberek tudatával harcoló fiatal katonák szerepelnek benne, amely számtalan etikai kérdésen túl az elmúlással is szembesít. Mivel ez egy jól megszerkesztett űropera, különleges közegben játszódik, ismeretlen fajokkal találkozunk, akik egyáltalán nem békés természetűek, és akikkel bizony harcba kell bocsátkozni akár tetszik, akár nem. Abba is belegondolhatunk, hogy milyen végtelen nagy a galaxis, mennyire kicsi ehhez képest a Föld, milyen nehéz távol az otthonunktól harcolni, bajtársakat, barátokat elveszíteni, mennyire öli a lelket a háború, miközben olyan erkölcsi kérdéseken is elgondolkodhatunk, hogy a tudománynak milyen szintig van joga Istent játszani, mire képes a technika, amelyre olyan büszkék vagyunk, miközben kiderül, hogy léteznek nálunk jóval fejlettebb fajok is a világűrben. Nem csak az akcióról szól tehát ez a könyv, annál jóval többről, különleges élményt nyújt, szórakoztat, és közben el is gondolkodtat. A történet kicsit lassan indul be, hogy aztán annál nagyobb elánnal csapjon a katonai események közepébe, egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy nem lepődünk meg semmin és senkin, fordulat követ fordulatot, váratlan csavarok és jól eltalált mondatok tömkelege vár ránk. Mindeközben a szórakoztató faktor is csúcsra jár, hiszen csatáról csatára járunk, a helyszín az űr, vagyis galaxisszerte zajlanak a kalandok, amelyek sohasem lesznek unalmasak. Sok szereplőt elveszítünk, ezért van okunk drukkolni a főszereplőnek, hogy megússza a bevetéseket, amelyek sokszínűek és nagyon veszélyesek, ez egy kegyetlen világ, amelybe mégis jó volt egy kis kalandozást tenni. Nem szerettem meg a műfajt, valószínűleg nem fogom elolvasni a folytatásokat (mert vannak, nem is kevesen), de ez egy jó könyv, amely örülök, hogy a szemem ügyébe került, mert nem hétköznapi olvasmányélményt jelentett számomra.

John Perry két dolgot tett meg a hetvenötödik születésnapján: meglátogatta a felesége sírját és belépett a hadseregbe. Új testet kapott, barátokra tett szert, majd megkezdődött a kiképzése, és hamarosan sor került az első bevetésére. Szépen haladt felfelé a karrierje, azonban számos csatában kellett megállnia a helyét...

Katonákról szól a történet, ezért nem is szólhat másról, mint a katonaéletről, amelyek középpontjában a csaták állnak, melyek ezúttal az űrben történnek. Nem könnyű léptéket váltani, és elszakadni a Földtől, de mivel ezen a folyamaton együtt megyünk végig a főszereplővel, ezért végül mégis sikerül, és egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy magába szippant a történet, már meg sem lepődünk azon, hogy galaxisközi utazásokat teszünk, egy igazi űropera részesei leszünk. Nagyon különleges katonákról szól a történet, akik emberek ugyan, de inkább csak a tudatuk, hiszen a külsejük sokat változik, amikor belépnek a seregbe, és természetesen később kiderül, hogy korántsem ők a tudományos kísérletek legkiválóbb eredményei. A Szellemhadtest katonái még náluk is egyedibbek, ők sokban hasonlítanak hozzájuk, de mégis teljesen mások, és amikor ez a két alakulat egyesíti erejét, kiderül, hogy az idősebbek bölcsessége és a fiatalok nyers ereje és ügyessége együtt még vesztesnek látszó csatát is meg tud nyerni. Mindezzel együtt felmerül a tudományos kísérletekkel kapcsolatos etikai kérdések zöme, azonban nem olyan szinten, hogy megfeküdje a gyomrot, annyira viszont igen, hogy mélységet adjon a történetnek.

Nem túl hosszú a könyv, én együltő helyemben olvastam végig, dacára annak, hogy tényleg nem rajongok a műfajért, azonban a szerző olyan egyedi univerzumot épített, amire nagyon kíváncsi lettem, és amelyben jó volt elidőzni, annak minden kegyetlensége ellenére. Ez nem egy habos - babos történet, itt bizony kemény csaták zajlanak, elesnek a katonák, akik között több barát is akad, ezért elsősorban kevésbé érzékeny lelkületű olvasóknak ajánlom ezt a könyvet. Nem könnyű feldolgozni a sok kegyetlenséget, azonban összességében ez mégiscsak egy szórakoztató történet, amelyben rengeteg az akció. Megszeretni nem lehet a közeget, azonban különleges élmény követni a kalandokat, amelyek magukkal tudják ragadni az olvasót. Nem kiszámíthatóak a fordulatok, ezért mindig van min meglepődni, ráadásul egy jól felépített univerzumot kapunk, amelynek a rétegei fokozatosan mutatkoznak meg előttünk, biztos vagyok benne, hogy a folytatásokban tovább mélyül, azonban ebben a kezdő könyvben is elegendő ízelítőt kapunk belőle.

Kettős érzettel csuktam be a könyvet, egyrészt nagyon tetszettek az űrbéli kalandok, másrészt pedig porba döngölt a kegyetlensége. Látszik, hogy egy bevezető történetről van szó, hosszú a bevezetés, időnként elkalandozunk, alkalmanként inog az akció-érzelem egyensúly,  néha megbicsaklik a történet, de összességében egy nagyon jó kis könyvről van szó, amely többet ad egyszerű csihi-puhinál. Etikai elveket vet fel, azt sem hallgatja el, hogy a katonáknak milyen problémákkal kell szembenézniük, ha már sokáig voltak a fronton, nem fest idilli képet a katonaéletről, ugyanakkor alapvetően mégis a kalandon van a hangsúly, az erkölcsi kérdések felvetése nem központi gondolat, azonban mélységében nem elhanyagolható. Az alapgondolat nagyon jó - öreg tudattal létező fiatal katonákról szól a történet -, a kifejtéssel sincs probléma, a szerző nagyon jól ír, olvastatja magát a könyv. Habár megvannak a maga hibái, mégis nagyon egyedi alkotásról van szó, amely a saját műfajában magas minőséget képvisel, ezért érdemes adni neki egy esélyt.

8/10

A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.