Időtálló klasszikus. Nagyon régen olvastam, régen terveztem, hogy újraolvasom, most jött el az ideje. Teljesen más élményt adott, mint kamaszkoromban, most már, túl a negyedik X-en teljesen mást látok benne, mint régen, azonban az nem változott, hogy nagy hatást gyakorolt rám. Nem csoda, hogy még mindig nem ment ki a divatból ez a nem mostanában íródott alkotás, hiszen gondoljunk csak arra, hogy mekkora siker a musical-változat napjainkban, mivel olyan örök dolgokról beszél, mint a barátság, a hűség, az árulás, a közösséghez való tartozás. Olyan erkölcsi mondanivalója van, amin nem fogott az idő, hiszen ezek a fiúk bátran kiállnak egymásért és a grundért, megvívják érte a harcukat, és persze ne feledkezzünk meg a legnagyobb hősről, Nemecsek Ernőről, aki közlegényből megérdemelten lesz kapitány. Még mindig magával tudott ragadni ez a regény, melynek legnagyobb erénye a jellemábrázolás, kiváló karaktereket alkotott a szerző, legyen szó az áruló Gerébről, a nyugodt vezér Bokáról, és természetesen Nemecsekről, aki dacára annak, hogy a legkisebb és a leggyöngébb, mégis a legerősebb lélekben. Nem hétköznapian mutatja be a halált az író, amellyel először szembesülnek a Pál utcai fiúk, akik nem is nagyon tudnak mit kezdeni egy ilyen nagy dologgal, túl sok ez az ifjonti szívnek még, de annál jobban át tudják élni. Felnőtt fejjel már sokkal sokrétűbb a mondanivaló, mint egy látványos csata a grundért, és a barátságért, már olyan dolgok is fontosak, mint a család, a tisztesség (hiszen a fiúk harca nagyon egyértelmű erkölcsi határok mentén zajlik, itt nincsenek hátba támadások, megegyeznek a feltételekben), vagy az igazságtalanság. Maga az élet zajlik az oldalakon, annak minden szépségével és rútságával együtt, a grund az a hely, amiért érdemes harcolni, mert fontos helyszíne az életnek, oda köt a barátság és a közösség ereje mutatkozik meg abban, ahogyan ezek a fiúk megvívják a maguk csatáját. Szívdobogtató élmény még felnőtt korban is végigolvasni ezt a regényt, nagyon jól meg lett írva, együltő helyemben olvastam végig, és tiszta szívből drukkoltam a fiúknak, dacára annak, hogy pontosan tudtam, mi lesz a végkifejlet. Sokat ad ez a kötet, megríkat és felemel, lelket nyomorgat és simogat egyszerre, ahogyan jó klasszikushoz illik.

A vörösingesek einstandoltak, amelyre nem késett az ellenválasz. A tét azonban hamarosan a grund lesz, ami a Pál utcai fiúk törzshelye, de a vörösingesek is szemet vetettek rá. Boka kidolgozza a haditervet, a felek megállapodnak a feltételekben, és elkezdődik a csata....

A cselekmény csúcspontja maga a csata, azonban az oda vezető út is nagyon izgalmas. Egy régen letűnt korszakba visz el bennünket a szerző, mégsem érezzük idejét múltnak a történéseket, hiszen a sztori egyetemes: különböző fiúk, akiket összetart a barátság, egy olyan közösség, amelyet együtt alakítottak ki, és amely szigorú katonai rendben működik, melyben csak tisztek vannak, kivéve az egyetlen közlegényt, Nemecseket. Ugyanilyen ikonikus erejű társaság a gittegylet, amelynek tagjai igazából teljesen felesleges dolgokon vitatkoznak, lényegtelen dolgokra helyezik a hangsúlyt, nem látják át, hogy Nemecsek valójában mennyivel magasabban van erkölcsileg, mint ők, és megszégyenítés címén kis betűvel írják a nevét, hogy aztán túl későn döbbenjenek rá a hibáikra. Gyarló az ember, de amikor össze kell fogniuk a grundért, mindent megtesznek érte, nem ijednek meg a tőlük sokkal erősebb vörösingesektől, hallgatnak az okos Bokára, és mindent bevetve harcolnak a törzshelyükért. Mindegyik fiú külön egyéniség, azonban legérdekesebb közülük Geréb, az áruló, Nemecsek és Boka. Az utóbbi kettő kapcsolatának alakulása nagyon érdekes, hiszen a végére a kis szőke kisfiú túlnövi a komoly fiút, aki kiváló vezér, azonban rájön, hogy az igazán fajsúlyos dolog nem a grund, hanem a barátság és a halál. Ez utóbbinak az ábrázolása finom eszközökkel, mégis nagyon hatásos módon történik, egyáltalán nem hatásvadász módon, mégis átérezzük annak minden fájdalmát, a végkifejlettel együtt katartikus élményt ad az olvasónak.

Az erkölcsi alapvelvek tiszták, még a vörösingeseket sem lehet elítélni, hiszen hátat fordítanak az árulónak, és megállapodnak a csata feltételeiben. Érdekes, hogy Áts Feri mennyire háttérbe szorul Boka mellett, pedig ugyanolyan vezéri képességekkel rendelkezik, de hát ő a rossz fiúkat vezeti, bár a végére kiderül, hogy ő sem kifejezetten negatív figura, a tragédia összehozza a régi ellenfeleket. Mert ők ellenfelek voltak, nem ellenségek, tiszta eszközökkel harcoltak egymás ellen, nem támadták hátba egymást, szemtől szemben rendezték a nézeteltéréseiket. Nyilván a Pál utcai fiúknak drukkoltunk, de el kell ismerni, hogy a vörösingesek méltó ellenfelek voltak, akik ugyanolyan szigorú erkölcsi kódex mellett működtek, mint főhőseink. Talán az egyetlen hibája a regénynek, hogy kicsit lassan indulnak be az események, hogy aztán lélegzetvisszafojtva figyeljük az eseményeket, dacára annak, hogy pontosan tudjuk, mi fog történni. Mert Molnár Ferenc nagyon jól megírta ezt a könyvet, még mindig hatásos, felnőtt fejjel is ugyanúgy magával ránt a történet, mint kamasz korunkban.

Az illusztrációk nagyon kifejezőek, sokat tesznek hozzá a történethez. Engem már a borító is megfogott, azonban a könyvben szereplő képek is nagyon jól sikerültek, tökéletesen illeszkednek a könyvhöz, visszaadják a hangulatát. A kicsit lassú kezdet után az unalom kizárt, gyorsan peregnek az események, a grundért folytatott harc pedig igazi csatajelenet, amely biztosan magával ragadja az olvasót. Nem lehet elégszer elolvasni ezt a könyvet, minden életkorban mást ad, mint minden jó klasszikus, minden újraolvasás új élményt jelent, máshová helyeződik a hangsúly, más miatt lesz katartikus az összhatás. Engem most a múlandóság fogott meg, valamint az, hogy milyen erkölcsi tisztaság jellemezte a Pál utcai fiúkat, de ki tudja, hogy legközelebb mit látok majd fontosnak. Mert ezt az alkotást nem lehet megunni, bizonyos időközönként érdemes adni neki egy új esélyt, mert biztosan mást fogunk látni benne, mint a legutolsó újraolvasásnál. Időnként célszerű újraolvasni a gyerekkori kedvenceket is, főleg az ilyen klasszikusokat, mert felemelik a lelket és megdobogtatják a szívet.

9/10

A könyvet a Scolar kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.