Van olyan jó a könyv, mint a film. Márpedig az szerény véleményem szerint nagyon jól sikerült, számomra katartikus élményt jelentett. Direkt megvártam ezzel a könyvvel a filmet, mivel gondoltam, hogy magasra fogja állítani a minőségi lécet, nem is csalódtam, nagyon értékes alkotásról van szó. Meglepő, hogy mennyire hasonlít a történet a valósághoz, nagyon kevés benne az alternatíva, annál több az Oppenheimer. Mindezzel együtt mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, bár sokszor rácsodálkoztam arra, hogy egy-egy jelenet mennyire ismerős a filmből. Szánom-bánom bűnömet, de nem tudtam semmit a szerzőről, engem az Oppenheimer név vonzott (a történelem szerelmeseként tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ki volt a főszereplő, és azt, hogy ő irányította a Manhattan-tervet), de biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle, mert nagyon érdekfeszítően ír, ráadásul rendkívül egyéni stílusa van. A műfajt nehéz meghatározni, egy sci-fibe oltott életrajzi regény talán, amelyben annyi szó esik a tudományról, hogy képtelenség követni, de ez nem akadályozza meg az olvasót abban, hogy mindvégig feszült figyelemmel kísérje nyomon a történetet. Mert alapvetően ugyanazt az élményt kapjuk tőle, mint a filmtől, megtudhatjuk, hogyan született meg az atombomba, rengeteg erkölcsi kérdést boncolgat a szerző, aki a valóságot kiegészíti egy alternatív történettel is, de azt is úgy, hogy beleszövi a ténylegesen megtörtént eseményeket. Az eredmény egy teljesen átélhető sztori, amely kerek egész, talán a vége egy picit kiszámítható és hatásvadász, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a remek alkotást, akik vagy látták a filmet, vagy érdeklődnek Oppenheimer története iránt, de mindenkinek, aki szeretne egy jól megírt könyvet olvasni, és sokat tanulni az atomfizikáról és a kapcsolódó tudományokról. Jó olvasmányélmény, amelyből sok érdekességet megtudhatunk nemcsak az atombomba felfedezéséről, hanem Oppenheimer életéről is, ráadásul rengeteg magyar tudóssal találkozhatunk a könyv lapjain.

Megszületik a Manhattan terv, amelynek szüksége van egy vezetőre. Groves tábornok választása Oppenheimerre esik, aki óriási elánnal neki is lát a hatalmas feladatnak. Miközben zajlanak a kutatások, Teller Ede számításai alapján kiderül, hogy 2030-ra egy olyan Nap-katasztrófa várható, ami elpusztítja a Földet és ezzel az emberiséget is. A háború után válogatott tudósok csapata elkezd dolgozni azon, hogy ez a pusztítás ne következzen be...

Tényleg nagyon kevés a történetben az, ami kitaláció, nagyrészt a valóság kerül bemutatásra, megismerhetjük belőle nemcsak a főszereplő sorsát, hanem a Manhattan-terv alakulását is, valamint azt is, hogy mi történt azután, hogy ledobták az atombombát. Mivel én azonnal a film után kezdtem el olvasni a könyvet, nem sok újdonságot találtam benne, de olyan érdekesen mutatja be az eseményeket az író, hogy ez nem akadályozott meg abban, hogy teljes kíváncsisággal kövessem, mi történik a szereplőkkel. Egyáltalán nem száraz történelmi tablót kapunk, sőt, bepillantást nyerünk a tudósok zárt világába, valamint olyan tudományos kiképzést kapunk, hogy csak pislogunk. Mindezzel együtt ez egy izgalmas történet, abszolút magával tud ragadni a sztori, együtt dolgozunk a tudósokkal az atombombán, és gondolunk bele annak erkölcsi problematikáiba. Óriási élmény ilyen közelről látni olyan tudósokat, mint Teller Ede, Einstein, Neumann János, Szilárd Leó és megannyi Nobel-díjas szakember, akik teljes tehetségüket arra irányították, hogy megszülessen az atombomba, illetve később a történet szerint meg tudják menteni az emberiséget a tudomány segítségével.

"Én vagyok a halál, világok pusztítója". Ebből a könyvből sem marad ki a film ikonikus mondata, amely a megfelelő helyen elhelyezve ugyanolyan katartikus érzést tud kelteni, mint a filmvásznon, dacára annak, hogy ezúttal nincs mellé kifejező zene. Éppen ebben áll a szerző tehetsége: kiválóan ír, nagyon hatásos jelenetek sora követi egymást, szinte forgatókönyvi szinten, olyan, mintha filmet néznénk, mégis megadja az olvasmányélményt, vagyis a saját műfajában képvisel magas értéket. A karakterek sokszínűek, élettel teliek, nagyon emberiek, esendőek, dacára annak, hogy itt mindenki zseni. Közelebb hozza hozzánk a világhírű tudósokat, ha nem is értjük pontosan, hogy miről is beszélnek - mert mélyen tudományosak a beszélgetéseik - , mégsem érezzük úgy, hogy lemaradunk valamiről, mert a kutatások szempontjából fontos ismereteket átlátjuk. Külön élmény találkozni a "marslakókkal". vagyis a magyar tudósokkal, akikről eddig is tudtuk, hogy milyen zseniálisak voltak, mégis lenyűgöző akcióban látni őket és az agyukat. 

Az izgalmas történeten túl nem riad vissza a szerző attól, hogy erkölcsi kérdéseket boncolgasson, hiszen az atombomba megszületése számos ilyen problémát felvet. Az is nagy erénye a könyvnek, hogy nem ábrázolja egysíkúan a tudósokat, nagyon is megmutatja az emberi, esendő oldalukat is, és azt is átérezhetjük, mekkora feladat volt összefogni ennyi briliáns koponyát egy közös cél érdekében. Oppenheimernek is megvoltak a maga hibái, gyengeségei, ezeket sem hallgatja a szerző, egyáltalán nem festi le egyértelmű hősként, ő is csak egy ember, aki kapott egy feladatot, amelyet végre is hajtott. Az alternatív történet tökéletesen kapcsolódik a valós eseményekhez, nem is vesszük észre, mikor térünk át a sci-fi felségterületére, éppen ezért mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést a történet, kár, hogy a vége egy kicsit elnagyolt lett, ezért a tökéletes katarzis elmarad. Mindezzel együtt ez egy nagyon jó könyv, amelyre érdemes rászánni az időt. Oppenheimer, Manhattan-terv, világhírű tudósok, rengeteg kutatás, megannyi érdekes tudományos ismeret, némi sci-fibe oltva, kell ennél több?

9/10

A könyvet a Metropolis Média kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.