Könyvkritika: Viola Szandra: A világfa kilenc ága – Hajnal öröksége 1. (2023)
2023. július 12. írta: chipolino

Könyvkritika: Viola Szandra: A világfa kilenc ága – Hajnal öröksége 1. (2023)

Magyar mondákra épülő ifjúsági fantasy

img_hajnal_oroksege_blog.jpg

A cikk helyenként spoilereket tartalmazhat!

Nagy gyengéim a middle grade-fantasyk, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam Viola Szandra regényére, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg a Könyvhétre. A kötet nagyon esztétikus, a borító csodaszép, felnőtteknek szóló könyvön is megállná a helyét, és előrevetíti azt a kicsit rejtélyes, kicsit misztikus hangulatot, amely végigkíséri a történetet. Egy sorozat első kötetéről van szó, azonban önmagában is jól olvasható, szépen lekerekített zárással, a karakterek és a bonyodalom azonban magában hordozza a bővítés lehetőségét.

A főszereplő a tizenhat éves Lichtenberg Hajnal, aki a koronavírus-járvány miatt Budapestről vidékre, Piliscsudára költözik. A barátai nélkül nem tudja igazán elfoglalni magát, míg meg nem ismerkedik egy boszorkányszerű öregasszonnyal, Lucával. Amíg neki segít, Luca túlvilági lényekről, lidércekről mesél, és azt állítja, Piliscsudán áll a Világfa, amely kilenc ágával az ég kilenc rétegét tartja. Ha valamelyik rétegben felborul a rend, a lidércek elszabadulhatnak. Egy nap aztán hihetetlen események sora veszi kezdetét, Hajnal pedig Lucával és az unokájával, Dáviddal a történések középpontjában találja magát.

Ahogy a fülszöveg írja, a kötetben „a modern kamaszok világa és az ősi mitológia elemei keverednek egy izgalmas és szórakoztató kaland során, amelynek a tétje nem más, mint a természet rendjének helyreállítása és a Világfa megmentése.” Több bajom is volt ezzel a keveredéssel, leginkább az, hogy Hajnal szerintem nem a megfelelő reakciókat adja a helyzetre. Természetfeletti lények lepik el a környezetét, emberi nyelven beszél hozzá egy macska, teljesíti a kívánságait egy lúdvérc (ez a kötet leggyengébb eleme szerintem, szinte a fejemet fogtam, hogy miket kíván egy tizenhat éves lány, és egyszerűen borzasztóan méltatlan Mitmitke sorsa) – Hajnal mégsem kér segítséget más felnőttektől, nem olvas utána semminek, és Lucától sem vár bővebb magyarázatot.

A regény nagyon gyorsan és könnyen olvasható, a karakterek enyhén elnagyoltak és sematikusak, de ez middle grade kötet esetében belefér. Nagyon hiányzott viszont szerintem egy erős kezű szerkesztő, aki rendezte volna a kötet hangsúlyait. Egyszerre akar ugyanis tini szerelmesregény és urban fantasy lenni, miközben rengeteg érdekességet szeretne átadni a magyar mondavilágról is. Ezek a kvázi ismeretterjesztő részek nagyon elütnek a szöveg többi részétől mind stílusukban, mind nyelvi megvalósításukban, és szuper lett volna egy szerkesztő, aki kicsit jobban belefésüli ezeket a történetbe. A szándék ugyanis dicséretes: megismertetni a gyerekeket a hiedelemvilágunkkal.

Az egész kötetre is igaz szerintem ez a mondat – remek a szándék, jó értékek mentén épül fel a történet, csak az egész kicsit lötyög, néhol rohan előre, néhol nagyon lassan jutunk egyről a kettőre, a dinamikájába én nem igazán tudtam belerázódni. Az én ízlésemnek kicsit sok volt a macskás rész is (pedig ez nagy szó), értem, hogy a szerző rajong a macskákért, de ha valaminek nincs funkciója, akkor nagyon kilóg a szövegből. Egyértelműen nem én vagyok a kötet célközönsége, pedig a mitológia és a fantasy két hívószó nekem – remélem, hogy a gyerekek körében megtalálja az olvasóit.

 

7/10

A kötetet a Scolar Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4918162518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása