Ránk kacsint a szürrealizmus. Bevallom őszintén, nem tudtam, hogy ki az a Leonora Carrington, a borító és a fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet, ezért fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám ezzel a könyvvel. Mert ez bizony egy műfajilag teljesen behatárolhatatlan alkotás, amelyben minden és annak az ellenkezője is megtörténhet, vitustáncot jár a mágia, és megannyi minden más is, amit elképzelni sem tudunk, amíg el nem olvassuk ezt a különleges könyvet. Kell hozzá egy jó adag nyitottság, de aki vállalja a szellemi kalandot, és el tudja engedni, hogy szabályos regényt tart a kezében, az nagyon jól fog szórakozni és garantáltan el fog gondolkodni rajta. Leonora Carrington alapvetően festőnő volt, de szobrászkodott és írt is, a szürrealizmus keretein belül alkotott, magyar volt a férje, és a fia illusztrálta ezt a valóban egyedi alkotást. Nehéz meghatározni, hogy miről szól, mert tulajdonképpen semmiről és mégis mindenről, ami számít, mindenki azt olvas ki belőle, ami az adott élethelyzetében fontos a számára. Műfajok keverednek, szabadjára engedtetik a nem hétköznapi fantázia, van itt minden, csak győzzük befogadni. Nem biztos, hogy érteni kell, még van eleje, közepe és vége, rengeteg tanulsága, és megannyi mondanivalója. Nem túl hosszú, mégis maradandó alkotás, ami annyira különbözik mindentől, amit eddig olvastam, hogy az valami elképesztő. Meghökkentő, vagány, zavaros, mégis kristálytiszta alkotás, amelyben nincs semmi szabályszerű, mégis össze tud állni egy egységes egésszé. Számomra a vége felé egy kicsit már túlzásokba esően széttartóvá vált a cselekmény, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, ez bizony minden, csak nem átlagos könyv. Egyedi és különleges, nem való mindenkinek, elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik, ha meglepik őket, és nem riasztják meg az elvont, szürreális elemek a leírásban. Nem hétköznapi élmény volt elolvasni ezt a könyvet.
Marian Leatherby, egy 92 éves idős hölgy, aki már nem hall jól, egy hallókürtöt kap ajándékba a barátnőjétől. Amikor először használja, megtudja, hogy családja egy öregek otthonába fogja költöztetni. Ez meg is történik, azonban ezen a nagyon különleges helyen hamarosan elkezdődnek a kalandok....
Számomra ez a könyv az öregedésről szól, arról, hogy ha egy nő megöregszik, akkor elveszíti a varázsát, láthatatlan lesz, a családja számára pedig teher, akitől meg kell szabadulni. Azonban ebben a szenilis idős hölgyek számára fenntartott öregek otthonában hamarosan a feje tetejére áll a világ, kiderül, hogy még közel sincs vége az életnek, rengeteg kaland vár ránk, még nem maradtunk le semmiről, ha mi nem jutottunk el Lappföldre, akkor Lappföld jön el hozzánk. Ez ténylegesen meg is történik a könyvben, de addig még addig minden történik, hogy pislogni sem mer az olvasó, nehogy lemaradjon valamiről. Mindig jön egy újabb csavar, egy idő után már nem lepődünk meg semmin, csak hagyjuk, hogy magával sodorjon a történet, amely egyre furább fordulatokat vesz. Az öregek otthonából mély filozófiai mélységekbe jutunk el, miközben kiválóan szórakozunk, és folyamatosan meghökkenünk az írónő fantáziáján. Itt tényleg nem lehet és kell logikát keresni, csak engedni kell, hogy átáramoljon rajtunk a sztori, mert biztosak lehetünk benne, hogy valami egészen különleges élményt fogunk kapni a végkifejlet során.
Az öregek otthonáról azt gondolnánk, hogy ott aztán nem történik semmi, nos, ez ebben az esetben egyáltalán nem így van, itt olyan gyorsan zajlanak az események, hogy csak győzzük követni. Jól megírt karakterek, hétköznapinak látszó események jellemzik a történetet, amelyek átmenet nélkül váltanak át szürreális agymenéssé, mégsem esik szét a cselekmény, mindvégig fenn tudja tartani a szerző a figyelmet, dacára annak, hogy itt bizony tényleg elszabadul a fantázia, egy ponton teljesen fejre áll a történet, mégsem lehet letenni a könyvet, annyira érdekes ez a hihetetlenül egyedi élményvilág. Jómagam józan közgazdászként nemegyszer fogtam a fejem, mégsem jutott eszembe egyszer sem, hogy abba kellene hagyni, nagyon kíváncsi voltam, hová fut ki a történet. És nem csalódtam, az egyre elborultabb sztori nem vált öncélúvá, hanem nagyon is mély filozófiai gondolatokat ébresztett bennem.
Ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy mennyire meghökkentő a történet, nem a logikát keressük benne, hanem a mélyebb értelmet, akkor rá fogunk jönni, hogy ez a különleges elmefuttatás nagyon is sok mindenről szól. A már korábban említett öregedés témakörén túl elgondolkodhatunk többek között a pokol és a mennyország témakörén, a természet erején és rendjén, az emberiség sorsán, a Szent Grál jelentőségén, a szimbólumok sokaságán, a barátság erején, azon, hogy végül minden úgy történik, ahogyan történnie kell, és nincs olyan, hogy lehetetlen kívánság, minden valóra válhat, ha megteszünk érte mindent. Nagyon sokrétű alkotásról van szó, amelyen valóban sokat lehet gondolkodni, miközben szórakoztató, figyelemfelkeltő, harsány és ugyanakkor csendes, szürreális, mégis érthető. Ínyenceknek ajánlom elsősorban.
9/10
A könyvet a & Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
