Egy kiváló színész remek naplóbejegyzései. 1993 és 2015 között követhetjük figyelemmel Alan Rickman életének folyását, amelyet egyáltalán nem irodalomi stílusban dokumentált. De talán éppen ezért lett annyira életszerű, mert nincsenek benne nagy eszmefuttatások, bölcs gondolatok, egyszerűen csak leírta, hogy mi történt vele aznap, minden pátosz nélkül. Mi pedig megtudhatjuk a leírásokból, hogy milyen kulisszatitkai vannak egy filmnek, egy színdarabnak, hogyan zajlanak egy világhírű színész hétköznapjai. Alan Rickmanről eddig is tudtuk, hogy kiváló művész, arról azonban ezekből a bejegyzésekből értesülhetünk, hogy mekkora barátja volt a gasztronómiának, mennyire szeretett utazni, és milyen aktív volt a politikában. Miközben bepillantást nyerhetünk olyan ikonikus filmek forgatásába, mint pl. az Értelem és érzelem vagy a Harry Potter-sorozat, azt is megtudhatjuk, hogy igazából ugyanolyan hétköznapi életet élt Alan Rickman, mint mi, várta a szerelőket, házat újított fel, tévét és filmeket nézett, színházba járt, vagyis ebből a könyvből megdöbbentően nagy betekintést nyerhetünk az életébe. Bulvárszenzációkat ne várjunk ettől a vaskos kötettől, annál több munkát, színészi hullámvölgyeket és jól sikerült forgatási napokat, valamint színházi előadásokat, egy teljes élet mindennapjait, amelyekbe ugyanúgy beletartozik az Oscar-díj kiosztó, mint a vacsora a barátokkal. Rengeteg barát vette körül Alan Rickman-t, valahogy mégis magányosnak tűnik, mint minden nagy színész, ezzel együtt azonban egyáltalán nem élt visszahúzódóan, sőt, nagyon is élénk társasági életet élt, a forgatási és színházi bulikat sem vetette meg, ahogyan az alkoholt sem, mégis meg tudta őrizni a művészi nagyságát az olvasó előtt. Nem számíthatunk tőle nagy szavakra, tényleg a mindennapjai megörökítésére használta a naplóját, azonban ezeket olvasva mégis kirajzolódik előttünk az igazi Alan Rickman, a színész, a barát, a férj, a gondolkodó ember, aki ugyanúgy élte az életét, mint bárki más, mégis egy egészen különleges közegben eltöltött mindennapokat tár a szemünk elé, amelyben semmi bulváros sincs, mégis megvannak a maga hétköznapi mélységei. Nagyon érdekes volt végigolvasni ezeket a sorokat, sok újat megtudhatunk ebből a könyvből a remek színészről.

1993-ban kezdődnek a naplóbejegyezések, amelyek egészen 2015-ig tartanak, szinte az utolsó pillanatig írta a bejegyzéseit Alan Rickman, akkor is, amikor már nagyon beteg volt. Letaglózó élmény végigkövetni, milyen gyorsan végzett vele a kegyetlen betegség, ugyanakkor jó tudni, hogy milyen szép és teljes életet élt.

Óriási kedvencem volt Alan Rickman, nagyon lesújtott a halála, ezért nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet végig fogom olvasni. Nem voltak különösebb elvárásaim, azonban jól meglepődtem azon, hogy mennyire hétköznapiak a bejegyzések, nem irodalmi igényű a stílus, de gyorsan rájöttem, hogy ezzel együtt is különleges élményt tud nyújtani ez a könyv. Mert nem hétköznapi élmény belelátni egy világsztár mindennapjaiba, ahol egymást váltják a forgatások, a színházi előadások, a különböző díjátadók és megannyi csillogó esemény. Ugyanakkor Alan Rickman betekintést enged ennek a kiváltságos életnek a fonákjába is: milyen nehéz tető alá hozni egy filmet vagy színházi előadást, mennyi művészi problémát kell megoldani a forgatásokon és a színházi próbák során, mennyire nehéz érvényesíteni a saját akaratát egy művésznek, még akkor is, ha világhírű. Mennyi kompromisszumot kell kötni ahhoz, hogy megszülessen egy alkotás, milyen kevéssé múlik egy színészen az, hogy jó vagy rossz lesz-e a film, illetve milyen nehéz egy rendezőnek végigkísérnie egy filmművészeti alkotás megszületését. Egy önmarcangoló művész képe rajzolódik ki előttünk, aki pontosan átlátja, hogy milyen viszonyok között kell dolgoznia, elfogadja ezt és alázattal fog neki minden munkájának. 

Gasztrománként nagy öröm volt számomra látni, hogy Alan Rickman számára milyen fontos volt a jó étkezés, milyen sok helyen járt, mennyire pontosan megörökítette, hogy mit evett, illetve nem vetette meg a főzést sem. Azt viszont nem tudtam róla, hogy mennyire érdekelte a politika, ezért  meglepő volt számomra, mennyire odafigyelt a világban zajló folyamatokra és véleménye is volt, amelynek hangot is adott. Sok politikai jellegű rendezvényen vett részt, egyértelműen vállalta a nézeteit, a feleségét pedig megválasztották képviselőnek is. Ha már a magánéletéről van szó, az is kuriózum számba megy szerintem, hogy élete párjával már kamasz korában megismerkedett, egy életet éltek le együtt, de a házasságra csak 2012-ben kerítettek sort. Gyermekük nem született, de a naplóbejegyzésekből kiderült, milyen szoros kötelékek tartották össze őket. Rickman-nek nagyon fontos volt, hogy mellette legyen a felesége, illetve az is, hogy legyen egy szép otthona, hátországa, amelyből kiindulva végig tudta vinni nem hétköznapi színészi pályáját.

Kivételes lehetőséget kínál ez a kötet arra, hogy belelássunk egy világsztár életébe, amely azonban egyáltalán nem habos-babos mese, hanem kőkemény munka. Rengeteget kell utazni, távol az otthontól zajlanak a felvételek, sokszor hónapokra el kell válni a családtól, időnként mostoha körülmények között kell forgatni, és folyamatosak a csatározások a rendezőkkel és a producerekkel. Azonban természetesen ennek az életnek megvan a pozitív oldala is, hiszen jó anyagi körülmények között él egy világsztár, el tud menni utazni, vehet magának házat, de ennek természetesen ára van. Döbbenetes végigkövetni, hogy milyen gyorsan telnek az évek, mennyire forog a mókuskerék, hogyan váltják egymást a filmek és a színházi előadások, hogyan zajlik az élet a maga szépségeivel és borzalmaival, és miként csap le a semmiből a betegség, amelyből sajnos már nem volt gyógyulás. Megrendítő és érdekes olvasmány, amelyet nem csak a rajongóknak ajánlok, hanem mindenkinek, akit érdekel, hogyan zajlik a világsztárok élete a valóságban. 

9/10

A könyvet a Kossuth kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.