Újragondolt párkapcsolat. Csernus doktor hozta a szokásos formáját, ismét keresetlen szavak tömegével hívta fel a figyelmünket arra, hogy ideje másként tekinteni a párkapcsolatunkra. Nem a másik ember a legfontosabb, hanem mi saját magunk, hiszen amíg nem vagyunk rendben magunkkal, addig nem tudunk felnőtt kapcsolatot létesíteni a másik féllel. Vagyis először magunkon kell dolgozni, nagyon sokat, hogy aztán kiegyensúlyozott párkapcsolatot tudjunk kialakítani. Mert amíg az életünkben káosz van, és mástól várjuk a megoldást, addig egészen biztosan nem olyan embert fogunk bevonzani, aki mellett hosszú távon boldogan élhetünk. Tudatosan kell viszonyulnunk saját magunkhoz, nem az igazit kell éjjel-nappal keresni, hanem élni az életünket, minél kiegyensúlyozottabbnak kell lennünk, magunknak kell megoldanunk a problémáinkat, rendbe tenni a dolgainkat, nem pedig kétségbeesetten párt keresni magunknak. A doktor ismét radikálisan más képet mutat nekünk, mint az megszokott, nem válogatja meg a szavait, az arcunkba vágja a lényeget, nem finomkodik, nem hagy bennünket a kényelmes középszerben befőttet játszani, hanem arra biztat, hogy vegyük kezünkbe az életünket, és gondolkodjunk másként a párkapcsolatunkról. Végigviszi, hogyan alakul az egyes életszakaszokban a párkapcsolat, melyek azok a hibák, amelyeket mindannyian elkövetünk, és mit tehetünk annak érdekében, hogy sokkal egészségesebb és felnőttebb kapcsolatban éljünk. Nem áltat bennünket azzal, hogy ez könnyű lenne, sőt, nagyon is nehéz, hiszen tudatosan kell gondolkodni és cselekedni, ha kell, fájdalmat kell okozni, és ha kell, végső esetben a saját érdekünkben véget kell vetni a kapcsolatnak, mert már nem vagyunk boldogok benne, nem fejlődünk általa. Gyorsan elfogyott a több, mint 300 oldal, Csernus doktor remekül ír, és habár magához képest már sokkal szelídebb hangnemet üt meg, azért még így is sok gyomrost be tud vinni nekünk, miközben elgondolkodtat és meggyőz bennünket arról, hogy ideje cselekedni, ha jobb és tartalmasabb párkapcsolatban akarunk élni. Nem ez a legütősebb könyve a doktornak, de hozza a tőle megszokott színvonalat, nemcsak annak érdemes elolvasnia, aki komoly párkapcsolati problémákkal küzd, hanem mindenkinek, aki egy kicsit is tudatosabban és boldogabban szeretné élni az életét.

Egy kamasz mindig a szülői mintából tanul, és hiába jelenti ki, hogy ő aztán biztosan nem lesz olyan, mint a szülei, néhány évtized múlva döbbenten szembesül azzal, hogy végül mégis pontosan olyan lett. Ahogyan arra sem gondol egy ifjú szerelmes, hogy érdemes alaposabban megnéznie, hogyan élnek a párja szülei, mert hosszú távon a kettejük kapcsolatának dinamikája is oda fog kifutni. És ez csak néhány észrevétel a doktortól...

Miért élünk párkapcsolatban? Azért, hogy legyen mellettünk valaki, vagy azért, hogy boldogabban és kiegyensúlyozottabban éljünk? Elsőre döbbenetes a kérdés, de aztán, ha jobban belegondol az ember, rájön, hogy a doktornak igaza van, tényleg érdemes végiggondolni, hogy mi célja van a párkapcsolatnak. Mert lehetünk egyedül párban is, és egyedül is jól érezhetjük magunkat a bőrünkben, de mivel az ember társas lény, hosszú távon mégiscsak az tesz jót a lelkének, ha van kivel megosztania az életét. Csak éppen egyáltalán nem mindegy, hogy kivel, célszerű tudatosan kiválasztani a társunkat, még akkor is, ha a szerelem elvakít bennünket. Mert egyáltalán nem mindegy, mikor esünk szerelembe, akkor, amikor úgyis padlón vagyunk, és semmi önbizalmunk sincs, akkor egészen biztosan olyan partnert vonzunk be, aki mellett nem lehetünk egyenrangú társak, hosszú távon biztosan nem leszünk boldogabbak. Ha viszont akkor kerülünk össze valakivel, ha rendben van az életünk, akkor minden valószínűség szerint olyan emberrel fogunk találkozni, aki mellett többek, jobbak lehetünk, jelentős fejlődésen mehetünk keresztül. Vagyis jobban járunk, ha nem menekülünk bele egy kapcsolatba, hanem egyedül dolgozunk magunkon, megtanulunk jól lenni saját magunkkal, hogy aztán később mással is magasabb szintű kapcsolatot tudjunk létesíteni.

Életünk során sok kapcsolatot élünk át, minden életkorban más kimenettel. A kamaszévek a nem komoly kapcsolatokról szólnak, ott a hódítás a lényeg, a hosszú távú kapcsolatok ritkák, nagyon kevesen találkoznak életük szerelmével fiatalon, még kevesebben tartanak ki mellette évtizedekig. Mert egy párkapcsolat komoly munka, hosszú távú elkötelezettségre van szükség, meg kell tanulni együtt megoldani a problémákat, megbeszélni a konfliktusokat, és ez hosszú évekig tart. Ráadásul a házasság után általában hamarosan érkeznek a gyerekek is, amely egy teljesen új helyzetet jelent a pár számára, amit ha jó esetben tudnak kezelni, akkor húsz év múlva ott fognak állni ismét egy újabb helyzetben, amikor a gyerekek kirepülnek, ők pedig rájönnek, hogy egyáltalán nem is ismerik a másik embert. Aztán életünk végén egyedül maradunk, hiszen a párból az egyik mindig hamarabb megy el, ami szintén hatalmas sokk az itt maradt részéről, amit fel kell tudni dolgozni. Rémisztő így egyben látni, hogy milyen sémákat követünk, és mennyire meghatározottak a szerepeink, ugyanakkor jó tudni, hogy igenis tehetünk azért, hogy jól éljük meg a párkapcsolatunkat az előttünk álló közös évtizedek alatt.

A doktor jól vezet végig bennünket a párkapcsolati problémákon, megmutatja, milyen tipikus hibákat követünk el, és megoldási lehetőséget kínál a számunkra. A könyv egyetlen problémája, hogy kicsit széttartóan kezeli a témaköröket, időnként csapong a szerző, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, mindvégig fenn tudja tartani a figyelmet, sok az "aha" élmény, vagyis megkapjuk a katarzist. Ugyanakkor nem áltat bennünket a doktor azzal, hogy könnyű lesz jobbá tenni a párkapcsolatunkat, ellenkezőleg, ez egy nagyon kemény munka, nemcsak magunkra kell tudatosan odafigyelnünk, hanem a másik emberre is, meg kell tudni húzni a határokat, okosan kell kommunikálni, tudatosan jelen kell lenni a kapcsolatban. Oda kell figyelni a romantikára is, a másikkal való törődés is nagyon fontos, vagyis ne kényelmesedjünk bele egy kapcsolatba, folyamatosan dolgozzunk azon, hogy mindkét fél jól érezze magát, legyenek közös élmények, folyamatosan beszéljünk egymással, töltsünk egymással minőségi időt. Elvileg nincs ebben semmi új, de a szerző a tőle megszokott magas színvonalon ismét szembesít bennünket azzal, hogy mennyire fontos, hogy odafigyeljünk életünk ezen aspektusára, hiszen csak így lehetünk boldogok, és tehetjük boldoggá azt az embert, akivel élünk, és lehetünk közösen boldogabbak. Nem könnyű, de tanulságos utazás ez a könyv a lélektan mélységeibe. 

8/10

A könyvet a Jaffa kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.