Szép szavak az életről. Ebben rejlik Stefánsson írói ereje. Gyönyörű lírával ajándékoz meg bennünket, amelynek segítségével elvisz bennünket egy teljesen más világba. Ezúttal egy családregényt kapunk tőle röpke 180 oldalon, de ez is elegendő ahhoz, hogy úgy érezzük, megkaptunk mindent, hiszen az életről ír, a család fontosságáról, a szerelemről, vagyis mindarról, ami mindannyiunk számára érdekes és elgondolkodtató. Egyáltalán nem szárnyaló boldogságról regél nekünk, sőt, a hétköznapok szürkeségébe láthatunk bele - amiről mindenkinek megvan a saját tapasztalata, ezért közel érzi magához a témát - , de olyan elementáris erővel ábrázolva, hogy megrezgeti a lelkünket. Több generáció életét kísérhetjük figyelemmel, 150 év reppen el előttünk, mint egy pillanat, szikár szépségű szavakkal ábrázolva egy izlandi család történetét. Akadnak szép napok, de annál több szenvedés, döntések és életre szóló érzelmek, arról beszélve, hogy mi minden tarthat össze egy családot még akkor is, amikor szétroppanni látszik. Mert kis és nagy problémák, tragédiák és megannyi nyűg közepette mégis van valami, ami miatt együtt maradnak a szülők, élik az életüket, nevelik a gyerekeket, úrrá lesznek a gondokon, megoldják egymással szembeni problémáikat, cipelik tovább együtt a család terhét annak minden szépségével és rútságával együtt. Minden generációnak megvan a maga oka, a maga baja és boldogsága, az író pedig rácsodálkozik arra, hogy mennyi mindennek kellett összejönnie ahhoz, hogy ő maga itt legyen és megírja ezt a könyvet. Lényegtelen, hogy mennyire igaz ez a történet, hiszen annyira szép a maga közönyösen lírai mivoltában, hogy öröm olvasni, dacára annak, hogy tényleg nem a felhőtlen boldogság sorai sorjáznak előttünk.

A 40 éves író visszatér gyermekkora helyszínére, és elkezd emlékezni, melynek során megismerhetjük a családja történetét. A dédapa és a dédanya sorsán túl a nagyapa, a nagyanya, az édesanya és édesapa élete is megelevenedik előttünk...

A vad izlandi tájon nem könnyű sors jut az embereknek, van miről írnia a szerzőnek. A dédapa finoman szólva sem volt mintaapa és mintaférj, nem volt mellette könnyű élete a dédanyának, de ő többé-kevésbé mindvégig kitartott mellette, sokszor ő maga sem tudta, hogy miért. Miközben küzdött problémás férjével és önmagával, felnevelte a gyerekeit, próbált boldog lenni az általa ismert keretek között, más kérdés, hogy nem mindig sikerült neki, de legalább igyekezett összetartani a családot, ahogyan az egy jó feleséghez és anyához illik. Több generációval később a szerző rácsodálkozik arra velünk együtt, hogy milyen nehéz egy családot működtetni, szembeszállni együtt a felmerülő nehézséggel, megoldani a problémákat és keményen dolgozni a sikeres együttélés érdekében. Nem mindig sikerül, de próbálkozni kell, és nagyon tudni kell megbocsátani a másik hibáit. Rengeteget lehet tanulni napjainkban is a dédszülők példájából.

Érdekes látni, hogyan érnek össze a generációk, miként hat a dédszülők viharos élete a szerzőre, akinek gyerekként meg kellett küzdenie édesanyja elvesztésével, majd egy mostohaanya megérkezésével a családba. Ragyogóan helyezkedik bele az író egy kisgyerek lelkivilágába, megmutatja nekünk, hogyan éli meg a veszteségeket, miként fordítja le a saját nyelvére a vele megtörtént eseményeket. Ugyanakkor a család többi tagjánál is ugyanez a helyzet, vagyis a felnőttek világát is ugyanolyan erővel mutatja be, mintha ők maguk mesélnék el a velük történt eseményeket, miközben mégis megtartjuk a három lépés távolságot. Nagy írói bravúr ez, főleg annak ismeretében, hogy ez egy korai regény a szerzőtől, de semmivel sem kisebb hatású, mint a később írt, érettebb alkotásai.

Miközben minden oldalon bele lehet feledkezni a gyönyörű lírai szavakba - Patat Bence értő fordításában - , mélyen el is tud gondolkodtatni a szerző. Hiszen a mi családunknak is megvan a maga története, és mi magunk is küzdünk a hétköznapok szürkeségével, próbálunk szép családi életet élni a szüleinkkel, a párunkkal és a gyerekeinkkel. Nem hiábavaló küzdeni értük és saját magunkért, mert a végkicsengés nem negatív, mivel rengeteget ad a család, miközben rengeteg energiát is felemészt, óriási érzelmi amplitúdókkal jár, de megéri, hiszen mit ér nélkülük az élet. Napra nap, évre év, ahogy telik az idő, úgy lesz egyre mélyebb a kötődés, történjen bármi, a család összetartozik, és ennél nem is kell több és mélyebb mondanivaló. Csodásan szép könyv.

9/10

A könyvet a Typotex kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.