Régi mese. A honfoglalás előtti időszakból való. Ez a korszak finoman szólva sem felülreprezentált történelmi ismereteinkben, ezért nagyon izgalmas az itteni kalandozás. A Pagony Kiadó Abszolút Töri-sorozata már régen nagy kedvencem, ezúttal pedig különösen kíváncsi voltam, vajon mibe keverednek már megint az Első Kerületi Vitéz János Nyolcosztályos Gimnázium diákjai. Mivel a honfoglalás előtti időszakról nem sokat tudunk, ezért különösen érdekes ez a könyv, mivel valóban ismeretlen időszakról mesél nekünk, egyáltalán nem unalmasan. Száraz történelmi tabló kizárt, hihetetlenül vicces tud lenni, amikor egy mai budapesti kamasz szófordulatai és az ősi nyelv találkozik egymással. Azonban ennek a történetnek van mélysége is, található benne dráma, nem is kevés, jellemfejlődésben sem szűkölködünk, mindezt úgy tálalva, hogy a kamaszok és a felnőttek is megtalálják a maguk szórakozását ebben a jól megírt könyvben. Kalandregény, de valami egészen különleges változatban, hiszen két fiú érkezik a jövőből egy 9. századi korszakba, szembesülve annak minden erényével és nyers brutalitásával. Eleink élete kicsit más, mint amilyennek talán gondoltuk, ráadásul a honfoglaló magyarokról sem fest romantikus képet - emberkereskedelemmel is foglalkoznak és bizony nem kímélik az itt lakók életét -, vagyis egyáltalán nem egy átlagos történelmi regényhez van szerencsénk. Már a borító is nagyon hívogató, egy nem mindennapi kalandot ígér, tökéletesen kifejezi a regény hangulatát és bemutatja főszereplőink jellemét. A nagymenő Márk és a csendes, hallgatag Imi óriási változáson megy át, miközben kikerülnek a megszokott közegükből és egymásra vannak utalva egy számukra teljesen ismeretlen világban. A két, egymástól nagyon különböző fiú természetesen össze fog barátkozni a történet végére, addig azonban még nagyon sok kalandon mennek át együtt, és megtanulják kölcsönösen becsüli és értékelni egymást. A sztori igazi nagyágyúja azonban mégsem ők, hanem Bori néni, a büfés, akinek a karaktere már nagyon régen megérdemli, hogy végre nagyobb hangsúlyt kapjon, hiszen az ő titokzatos alakja már sok történetből ismerős, ideje volt, hogy jobban megismerjük őt. Összességében ez egy nagyon jó könyv, amelynek érdemes adni egy esélyt.

Márk, az osztály nagymenője felfigyel arra, hogy Bori néni egy fa odvában tűnik el mindig, és kíváncsi lesz arra, hogy mi az ördögöt csinálhat ott, ezért utánamegy. A félénk Imi követi őt, majd mindkettejük nagy meglepetésére egy ismerős helyszínen, ám ismeretlen idősíkon találják magukat, döbbenten tapasztalják, hogy Bori néni megsérül, és egy kisbabát is vissza kell juttatniuk a szüleikhez. És a kalandok elkezdődnek...

Nem sok időt veszteget a szerző az előkészítésre, azonnal a kalandok kellős közepébe csöppenünk, és kapunk végre egy kis betekintést abba is, hogyan működik az időkapu, kicsoda Bori néni és hogyan kerülnek a legkülönbözőbb finomságok az iskola büféjébe. Ezen túl azonban viharos sebességgel képet kapunk arról, hogy egy brutális világba csöppentünk, ahol az emberélet nem túlságosan értékes, folyamatos az életveszély. Ennek ellenére mégis valamilyen békés időtlenségben élnek azok az egyszerű emberek, akikkel a fiúk találkoznak, hiszen nem valamilyen nemesi előkelőségekkel töltik az idejüket, hanem halászokkal, bőrművesekkel és hasonló hétköznapi foglalkozást űző lakosokkal. És pont ennek köszönhetően kaphatunk képet arról, milyen lehetett az élet a honfoglalás előtt a mai Budapest helyszínén, hiszen akkoriban egy nagyon eklektikus birodalomban éltek az emberek, és főként azzal voltak elfoglalva, hogy éljék az életüket, nem foglalkoztak sokat a nagypolitikával. A honfoglalás még nem történt meg, de már sokat jártak arra a magyarok, akik feltérképezték leendő otthonukat. Az ott élők már ismerték őket, de még nem tudták, hogy később ők lesznek az új uraik, már félték a nyilaikat, de még alapvetően a saját legendáikkal magyarázták az életük dolgait, amelyet meg is osztottak a fiúkkal, így bepillantást nyerhetünk nagyon érdekes és sokrétű hiedelemvilágukba.

Ez egy nagyon érdekes átmeneti korszak volt, a halászok már keresztények voltak, de még léteztek táltosok, akik őrizték a régi hitet, és mivel Márkról kiderül, hogy nagyon jól tud mesélni, ezért őt is táltosnak hiszik. Azért hívták némának, mert nem értették a nyelvét - miközben Imi Bori néni aprócska ajándékának köszönhetően kiválóan tudott beszélni velük -, ami nem csoda, sokszor én sem vágtam teljesen, hogy mit is akar mondani a fiatalember, hát még egy 9. századi elődünk. Márkot először finoman szólva sem kedveltem, aztán ahogyan a történet folyamán árnyalódott a karaktere, szépen lassan kiderült, hogy valójában családi problémák miatt lett olyan, amilyen, és valójában nagyon is szeretetre méltó tud lenni, ráadásul eszes és bátor. Imiről is sok minden kiderül az események sodrában, a félénk fiúból ki sem néznénk, hogy mire képes. A két fiún rengeteget változtatnak az átélt kalandok, mindketten óriási jellemfejlődésen esnek át. Azonban ez nem egy dráma, hanem kalandregény, ezért mindezt alapvetően szórakoztatóan prezentálja számunkra a szerző.

Történelemrajongóként óriási élmény volt egy olyan korszakban kalandozni, amelyről nem sokat tudunk - a könyv végén nagyon jó összefoglalót kapunk a tényekről - , izgalmas volt találkozni a magyarokkal és megismerni olyan népeket, akik a honfoglalás előtt éltek. A múlt és a jelen találkozása remekül sikerült, az egyetlen problémám az volt, hogy néha egy-egy rövid időszakra leült a történet a két idősík találkozása miatt, de ennél nagyobb ne legyen. Az én kedvencem Bori néni lett, akiről még mindig nem tudunk mindent, egyre izgalmasabb a karaktere, remélem, a későbbi történetek folyamán még többet meg fogunk tudni róla. A fiúk karaktere is nagyon jól került megírásra, a történet szövése is mesteri, a saját műfajában egy nagyon jó könyv született. Nem csak a történelem szerelmeseinek ajánlom, hanem mindenkinek, aki szeretne egy szórakoztató, de mélységeket nem nélkülöző kalandregényt olvasni.

9/10

A könyvet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.