"Életéért könyörög egy 18 éves szaúdi lány egy thaiföldi hotelben", és hasonló címekkel jelentek meg a világsajtó cikkei 2019 januárjában. Már akkor is sejthető volt, hogy egy nem mindennapi drámának lehetünk tanúi, és hogy a közvélemény ismét kemény kritikákkal fogja illetni a világ egyik legelzártabb országát, Szaúd-Arábiát, amely eddig sem szerepelt túl pozitív kontextusban a nemzetközi hírekben.
A hazai olvasók leginkább a 2000-es évek elején szereztek tudomást széles körben arról, hogy ez az ország mennyire elszigetelten tartja női állampolgárait, és hogy a muszlim joggyakorlatra, valamint a szokásokra és a Koránra hivatkozva gyakorlatilag elnyomás alatt tart minden szaúdi nőt, társadalmi státusztól vagy életkortól függetlenül. A problémára legelőször Frei Tamás, és a Frei dossziéban bemutatott amerikai írónő, Jean Sasson hívta fel a figyelmet. Sasson A hercegnő (itthon A fátyol mögött címmel kiadott) könyvében részletesen ismerteti egy szaúdi királyi hercegnő megpróbáltatásait gyermekkorától fogva egészen a házasság kérdésköréig. Bár saját sorsát viszonylag sikerült jó irányba terelnie, és a neki szánt férj végül nem vált zsarnokká, a folytatásokban azonban több rokoni szálat bemutatva, ismerősöket, szomszédokat, barátnőket felemlegetve nyújt betekintést abba az elzárt világba, ahol a nőket zsákba kötve egy medencébe dobják, hogy lemossák a család (illetve a férfi) becsületén esett foltot, vagy ahol az illetlen feleséget egy ún. nőszobába falazzák, és élete végéig csak ételt juttatnak be neki egy nyíláson. Már ekkoriban is megdöbbentő, felháborító részletek voltak ezek, de a közvélemény - azon túl, hogy mélyen elítélte a saría és az évszázadok során eltorzult iszlám joggyakorlatok alkalmazását - érdemben nem tett semmit. Hiszen az olaj az Arab-félszigetről érkezik, a szaúdi állampolgárok pedig olyan jól megélnek belőle, hogy a férfiaknak dolgozniuk sem kell, ha nem akarnak, alanyi jogon jár mindenkinek a pénz.
Természetesen az utóbbi 20 évben is bőven szállingóztak hírek az elszigetelt országból, merész szökésekről, autóvezetésért kampányoló nőkről, esélyegyenlőséget követelő, koncepciós perben elítélt férfi jogvédőről, felfüggesztett korbácsütésekről, nagykövetségre csalt, majd ott brutális módon meggyilkolt és feldarabolt újságírókról. Ezek közül néhányat említi is Rahaf Mohammed, a fiatal szaúdi lány, aki ebben a hányatott évezredben született és nőtt fel, és már gyerekkorában elhatározta, hogy változtatni fog a sorsán, akár így, akár úgy.
A lázadó Rahaf első 18 évének dokumentációja, amelyből megismerhetjük a jelenlegi szaúdi viszonyokat, és azt, mit hozott a szaúdi nőknek a modern kor, vagy mennyire ér el hozzájuk a nemhivatalos külső segítség. Rahaf bőven beszél gyermekkorának viszontagságairól, a pillanatról, amikor bátyjai ellene fordultak és abuzálni kezdték őt csupán azért, mert lánynak született. A narratíva Sasson óta jól ismert, és semmit sem változott: egy nőnek el kell takarnia magát, nem léphet ki az utcára férfi kísérő nélkül, de még a kertben sem játszhat a többi gyerekkel, ha már elég idősnek számít ahhoz, hogy nikábot és hidzsábot viseljen. Egy fiatal lánynak nincsenek jogai, nem lehet magánélete: nem rajzolhat embereket, nem tarthat háziállatot, nem hallgathat vagy játszhat nyugati zenét, nem olvashat ellenőrizetlen könyveket. Egy fiatal lány bármikor köteles átadni a mobiltelefonját, ha erre férfirokonai felszólítják, és tűrni, hogy ellenőrizzék, miket nézeget, miket tárol rajta. Ellenben egy férfinak joga van arra, hogy 13 évesen saját autója legyen, parancsolhasson saját anyjának, testvéreinek, megfenyegethesse, megverhesse nőrokonait, büntetéseket találjon ki a számukra, elvegye a nők útlevelét, és több feleséget is tarthasson, jellemzően mindig fiatalabbra cserélve le az előzőt.
A fiatal Rahaf nem érti, de a kamaszodó lány már kijátssza a férfiak világát, és alapos kutatómunkával, részletesen megtervezi szökését az elnyomó országból. Rahaf tervének végrehajtása évekig tart, és a modern korban, egy elzárt és minimalizált lehetőségeket kínáló világban meg kell tanulnia jól használnia az internetet, megértenie, hogy a külső világban milyen szabályok, illedelmességi formulás működnek, megismernie a lehetőségeit, mint menekültstátuszért folyamodó személy, és kapcsolatokat kell kiépítenie olyan szervezetekkel, amelyek kellően támogatják őt terve kivitelezésében. Mindeközben a fiatal lány feje felett már gyűlnek a fellegek, hiszen hamarosan férjhez kell mennie, engedelmes, jó feleséggé kell válnia (mindezt úgy, hogy Rahaf ráadásul biszexuális, ami külön bűnnek számít szülőhazájában). Nincs sok idő.
A kötet részletesen beszámol a Thaiföldön lezajlott drámáról, amikor is a bátor szaúdi lány kétségbeesett Twitter üzenetekben tudatta a világgal: ha a thai hatóságok visszatoloncolják, az apja meg fogja ölni. És erre valóban reális esély mutatkozott, hiszen a szaúdi világban a becsület, és a gyilkossággal helyreállított becsület minden köztiszteletbenállóság alapja.
Ha Rahafnak nem sikerült volna megszöknie, ma nem ismernénk a történetét. De hányan lehetnek még, akik osztoznak élete első 18 évének tapasztalatiban? Hány Rahaf sínylődik még a totális elnyomás alatt, minden emberi jogától megfosztottan? A lázadót mindenkinek érdemes lenne elolvasnia, akinek kicsit is számít még ma a szabadság, a nemi egyenlőség, és a női jogok kérdésköre. Vitaesteket, iskolai diskurzusokat kellene, hogy megihlessen, akkor talán akad reális esély rá, hogy a szaúdi nők egyszer, végre felszabaduljanak a totális elnyomás alól.
A kötetet a XXI. század kiadó jóvoltából olvashattam el.
Értékelés: 10/10
