Ha egyetlen gyermeknevelési könyvet olvasol el idén, szerintem ez legyen az. Persze a klasszikusok után, de a mostanában megjelent kötetek közül nekem ez az első, amellyel éreztem a lelki rokonságot, amelyhez kapcsolódni tudtam, amelynél azt éreztem, hozzám (is) beszél. Olvasmányos, gördülékeny, a tanácsai nem szájbarágósak, viszont kellőképpen megindokoltak, saját tapasztalatok tömkelegét mutatja be (nem csak a napos oldalt), eléggé gyerekközpontú, és a célt, a harmonikus gyermek-szülő kapcsolat megteremtését a gyermek megértésével igyekszik elérni. Én nagyon ajánlom.
Azokban a közösségekben, amelyek őrzik ősi életformájukat, a gyerekek kiegyensúlyozott felnőttekké válnak. Dr. Michaeleen Doucleff, tudós és egy hároméves kislány édesanyja ki akarta deríteni, mit tanulhatunk ezektől a kultúráktól – és mi az, amiben a nyugati típusú gyermeknevelés rossz nyomon jár. A lányával együtt elutazott a mexikói majákhoz, a sarkvidéki inuitokhoz és a tanzániai hadzákhoz. Ezekben a közösségekben teljesen máshogy nevelik a gyermekeket, mint a nyugati szülők: nem kontrollálni akarják őket, hanem együttműködni velük, és „a gyerekek kedvesek, nagyvonalúak és előzékenyek lesznek anélkül, hogy kiabálnának velük, unszolnák vagy (…) a szobájukba küldenék őket.” A maják együttműködő gyerekeket nevelnek, az inuit gyerekek eltanulják szüleik érzelmi intelligenciáját, a hadza szülők gyerekei pedig önállóak és magabiztosak. A szerző a saját lányán is ezeket a módszereket alkalmazta, sikerrel. „Ez a praktikus tanácsokkal teli könyv segít újragondolni a gyerekekhez fűződő kapcsolatunkat, és elmondja, hogyan lehet az ősi, működőképes gyereknevelési módszert jelenlegi körülményeink között alkalmazni.”
A kötet gyönyörű, jó kézbe venni, szépen gördül a fordítás, a sokszor szakszövegbe hajló részek is könnyen érthetők. Nagyon jó a könyv felépítése is, szép ívet jár be: a mai nyugati gyermekneveléstől (és annak sok problematikus elemétől) a maja, inuit és hadza nevelést bemutatva eljutunk egy új nyugati paradigmáig. A szerző végig keresi a miérteket, és mivel maga is édesanya, a kérdései lényegre törőek, és olyan módszereket szeretne találni, amelyek megvalósíthatóak. Minden nagy rész után van egy „Próbáljuk ki” gyakorlati rész, amelyben praktikus tanácsokat olvashatunk, a fejezet összefoglalásában pedig életkor szerinti bontásban, vázlatosan láthatjuk a legfontosabbakat.
Bevallom, eleinte kicsit szkeptikus voltam, hiszen a könyvben bemutatott három ősi kultúra nagyon különbözik a miénktől, nem csak gyermeknevelési szempontból. Sok dolog, ami ott megvalósítható (például, hogy a közösség együtt neveli a gyermekeket), számunkra legtöbbször kivitelezhetetlen, de szerencsére az írónő is hasonló helyzetben van, és igyekszik a megismert módszereket a modern életmódhoz igazítani. Nagyon tetszett a kötet gyermekekkel kapcsolatos attitűdje, ami nekem sokszor Vekerdy Tamás gondolatait juttatta eszembe – az ő felfogásával pedig én nagyon együtt tudok rezonálni.
A kötetben több rész is mellbevágó erejű volt számomra, és nagy felismerésekhez vezetett – például a választási lehetőségek kérdése. Ki is próbáltam módszereket, és igen, sokszor beválnak. Nem állítom, hogy mindig, minden helyzetben, de tényleg érdemes lehet megpróbálkozni velük ahelyett, hogy ugyanazokat a köröket futnánk, amitől csak mi és a gyermekünk is egyre frusztráltabbá válik. A legnagyobb pozitívuma ennek a kötetnek (a szellemisége mellett) tehát szerintem az, hogy tényleg hasznos. Hogy a benne leírt módszerek nem elméleti síkon mozognak, hanem a gyakorlatban is megvalósíthatók, és talán segítenek, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottabb, egymásra figyelő családban nevelkedjenek.
10/10
A kötetet a 21. Század Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
A kötet megvásárolható a kiadó honlapján:
https://21.szazadkiado.hu/a-gyujtogetestol-a-boldog-gyermekig-michaeleen-doucleff