A szerelemnek múlnia kell? Egyáltalán,mi az, hogy szerelem? Milyen érzelmek kötnek össze két embert 25 éven keresztül, ha nem házasságban élnek, hanem "csak" szeretők? Izgalmas kérdések, amelyekre megdöbbentően lírai válaszokat kapunk, ugyanakkor fájóan realistákat is. Mert mindkét félnek házastársa van, a közös életük kimerül annyiban, hogy havonta egyszer egy napra találkoznak, a kapcsolatuk mégis működik. Azonban ezúttal az életük válaszúthoz ér, hiszen a férfi felesége rákos lesz, a nő férje költözni akar, ami lehetetlenné teszi, hogy a jövőben találkozni tudjanak. Mit lehet tenni ebben a helyzetben, egyáltalán kell-e valamit tenni, vagy csak csendben hagyni kell, hogy nyom nélkül elmúljon 25 év? Két hétköznapi ember egyáltalán nem hétköznapi helyzetben, és egyetlen napjuk van arra, hogy válaszokat keressenek és találjanak az életükre. Elkéstek már az újrakezdéssel vagy még bennük annyi erő, hogy végre elkezdjék valóban közös életüket, vagy már nincsenek is döntési helyzetben, mert a kegyetlen idő már eldöntött helyettük mindent? Közösen döntsenek vagy valamelyiküknek kell kettejük helyett dönteni? Mi történik akkor, ha a kényelmes megszokásba belerondít a valóság? Meddig lehet álomvilágban élni, mennyit számítanak a közös évek, a fel lehet-e rúgni két kihűlőben lévő házasságot egy olyan érzelemért, ami lehet, hogy éppen most fut zátonyra, ahelyett, hogy a közös kihívás megerősítené? Miért ilyen bonyolult az élet? Ennek a fájóan szép könyvnek köszönhetően nagyon sok mindent végiggondolhat az olvasó, mert olyan lelki mélységeket mutat meg, amelyekhez ritkán van szerencsénk.

Michael és Caitlin 25 éve minden hónapban egy napot együtt töltenek Coney Islanden. Az életük csendes megszokásban telik, azonban ezúttal fontos dolgokat kell megbeszélniük. Michael felesége súlyos beteg, Caitlin férje el akar költözni. Miközben élik a szokásos rutinjukat, lassan, de biztosan rájönnek, hogy fordulóponthoz érkeztek...

Furcsa szerelmes regény ez, hiszen egy nagyon különleges helyzetben lévő párt ismerhetünk meg, akik bizonyos szempontból együtt élnek sok éve már, ugyanakkor az életük mégis egy másik személyhez köti őket. Vajon miért maradtak ebben a helyzetben ennyi éven át, és miért nem változtattak rajta, miközben a házastársaikkal fokozatosan kihűltek az érzelmeik? Lehet, hogy pont az tartotta össze őket ilyen sokáig, hogy igazából sohasem éltek együtt? Miért nem próbálták meg, miközben tudták, hogy mit éreznek egymás iránt? Mit jelentettek egymás számára, miközben élték a saját életüket, amely a másik nélkül valójában üres volt? Holott mind a ketten komolyan gondolták a házasságukat, megélték a maguk a hullámhegyeiket és völgyeiket, azonban sok minden történt az évek folyamán, és a kezdeti nagy érzelmek lassan, de biztosan elszürkültek. Fájdalmas volt végignézni, hogyan hidegültek el egymástól a házaspárok, miközben a szeretői viszonyukban meg tudták őrizni a meghittséget és a szeretet. Tényleg ez lenne a szerelem? Vagy ennél több vagy kevesebb?

Furmányos módon ismerteti meg velünk a szereplőket az író, először a mai arcukkal találkozhatunk, hogy aztán megtudjuk, milyenek voltak fiatalon, miről álmodtak, és mi valósult meg az álmaikból, és milyen tapasztalatokat szereztek életük folyamán. Párhuzamosan futnak a házastársukkal és egymással folytatott viszonyuk éveinek bemutatása, és tényleg nagyon érdekes, ahogyan egyre távolabb kerülnek életük párjától, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Testi-lelki harmóniában élnek, amelynek talán ők sem tudják az okát, és talán pont azért nem kopott meg a szerelmük, mert olyan ritkán találkoznak egymással. Nagyon kifejező, ahogyan a találkozóhelyük külsőleg lepusztul, úgy hagynak nyomot rajtuk is az évek. Az ifjúság elszállt, már több van mögöttük, mint előttük, már nincs nyitva előttük minden lehetőség, éppen ezért nem könnyű a döntés, hogy mi legyen velük, és az is kérdés, hogy egyáltalán döntési helyzetben vannak-e vagy már régen eldőlt minden, csak még nem tudják.

Együltő helyemben olvastam végig ezt a könyvet, ami egyetlen napba sűrít bele 25 évet, nem túl hosszú, mégis benne van az egész élet annak minden szépségével és reménytelenségével együtt. Nekem annyi volt a problémám, hogy túlságosan rapszodikusan változtak az idősíkok, néha nehéz volt követni, hogy most éppen melyik szereplő melyik életszakaszában vagyunk, de ez nem vont le semmit a líraiságból. Nagyon elgondolkodtató alkotás, amely egy teljesen egyedi szemszögből mutatja meg két ember közös életét, amelyről éppen most dől el, hogy lehet-e folytatni, vagy csendben elporlad a semmibe. Megdöbbentően erős dráma, amely a hétköznapiságával hódít.

8/10

A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.