A legszebb történeteket az élet írja. Wenckheim Krisztina igaz történetét Bauer Barbara meséli el nekünk olyan békebeli hangulatban, hogy szinte mi is ott érezhetjük magunkat Kígyóson, a "tanyán", nézzük végig a koronázást és leszünk tanúi, hogyan lesz egy árva kislányból felnőtt nő. Mert Krisztina mindent megkapott az élettől, pénzt, vagyont, de az édesanyja meghalt, nem sokkal azután, hogy megszületett, édesapját is csak néhány évig ismerhette. Szerencsére kiváló nevelőket kapott nem arisztokrata nagymamájától és gyámjától, ezért nem szédítette meg az öröksége, emberséges és mások problémájára érzékeny nő vált belőle. Krisztina sorsán túl az is különleges, hogy édesapjáról, Wenckheim Antal Józsefről mintázta Jókai az Egy magyar nábob főhősét, és ami ennél is döbbenetesebb, a koporsóküldés valóban megtörtént, bár némileg más körülmények között. Ki gondolta volna, nem? Ezek után már nem is meglepő, hogy maga az író is megjelenik a történetben, korának sok egyéb ismert személyiségével egyetemben, tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha egy időutazáson vennénk részt. A történet jól vezetett, az írónő finom stílusa kiválóan illeszkedik hozzá, az egyetlen problémám nekem az, hogy amíg a gyerekkorról részletes ismereteket szerzünk, a felnőtt kor eseményei viszont ehhez képest eléggé vázlatosan kerülnek bemutatásra. Azért marad idő és energia a nagy szerelem bemutatására, és arra, hogyan alakul főhősnőnk későbbi sorsa, és ezzel a viszonylagos egyensúlytalansággal talán az volt az írónő célja, hogy jól ismerjük meg azokat a motívumokat, amelyek a fiatal lány jellemét kialakították. A másik, ami szembetűnt, hogy a Krisztina életét meghatározó személyeknek szinte csak jó tulajdonsága van, olyan tökéletesek, hogy az már szinte hihetetlen. Ettől azonban egyáltalán nem lesz hiteltelen a sztori, nagyon olvastatja magát a történet, pont ilyen hideg, bekuckózós időre való, mert nagyon meg tudja melengetni a lelket.

Wenckheim Antal József szeme fénye a kislánya, Krisztina, fiatal felesége halála után csak érte él. Mindent megtesz, hogy biztosítsa a jövőjét, Bertalan atya személyében egy olyan papot nevez ki gyámjának, aki biztos kézzel nevel jó embert belőle. Azonban néhány évvel a felesége halála után ő is itt hagyja a földi világot, a kislány árván marad. Nagymamája és gyámja gondoskodnak róla, lassan, de biztosan jólelkű és nemes hölgy lesz belőle, aki apja nyomdokain haladva igazgatja örökségét...

Óriási kedvencem az Egy magyar nábob, de azt nem tudtam, hogy valódi személyről mintázta Jókai a főszereplőt, az pedig tényleg nagyon durva, hogy Wenckheim gróf unokaöccse tényleg képes volt koporsót küldeni nagybátyjának. Óriási pillanat volt számomra a regényben, amikor elmeséli az írónő, hogy mennyire dühös volt a valódi gróf, amikor a könyvet olvasva szembesült egykori tettétel (amit természetesen később nagyon megbánt). Habár ez csak fikció, de minden valószínűség szerint tényleg megtörténhetett, mert az unokaöcs még élt, amikor megjelent Jókai regénye, és minden bizonnyal olvasta. A könyv története tényleg valós eseményeken alapul, bár természetesen az írói fantázia kitöltötte a hiányzó részeket. Wenckheim Krisztina sorsa valóban különleges, érdekes, hogy ennyire múltba veszett az alakja, jómagam történelemrajongóként még sohasem hallottam róla, és örülök, hogy "megismerhettem" ezt a kedves és érdemdús hölgyet.

Krisztina kiváltságos életet élt, azonban gyerekkorát meghatározta, hogy származásával kapcsolatban nagyon gonosz pletyka terjedt el, amely megkeserítette korai éveit, hiába próbálták megóvni őt ettől gyámjai. Azt híresztelték el róla, hogy az édesapja nem a gróf, mivel édesanyjának más volt az igazi szerelme. Természetesen idővel kiderül, hogy ennek semmi valóságalapja nem volt, addig azonban sok könnyet el kellett hullajtania a fiatal lánynak. Habár a valódi családhoz nem volt szerencséje, mégis egészséges lelkületű ember lett belőle, aki ott segít, ahol tud, tisztában van rangjával és vagyonával, mégsem vág fel vele, hanem a felelősséget látja benne. Kiváló nevelőnője volt, azonban az igazi tartást mégsem tőle tanulta meg, hanem nagymamájától és "papbácsitól", akik gondosan ügyeltek arra, hogy olyan lányt neveljenek, akire büszke lenne az édesapja és az édesanyja.

Habár Kígyóson megállt az idő, mégis tudomást szerzünk a nagyvilági életről, sőt, maga a legendás Sissi, azaz Erzsébet királynő is ellátogat a "tanyára", majd évekkel később viszontláthatjuk őt a koronázáson is. Nem csak szép és jó történik a kislánnyal, megismerhetjük, hogyan vészelték át a pestisjárványt, és bizony nagymama sem lesz fiatalabb, egyre gyengébb az egészsége, de az akaratereje mindennél erősebb, és unokája kedvéért mindig talpra áll. Idővel a nagy szerelem is megjelenik Krisztina életében, de a múlt közéjük áll, hogy aztán természetesen kitörjön a happy end, amit egyetlen percre sem bánunk, mert ez a lány megérdemli a boldogságot. Jó volt olvasni ezt a könyvet.

8/10