Könyvkritika: Köves Gábor: Végszónak sem rossz (2021)
2021. december 22. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Köves Gábor: Végszónak sem rossz (2021)

Sztárinterjúk tartalmasan

koves_gabor_1.jpg

Sztárinterjúk tartalmasan. A sztár alatt ezúttal nem a celebeket értem, hanem azokat, akik letettek valamit az asztalra, értéket teremtettek. A kérdések sem bulvárosak, ezúttal nem tudunk meg semmit az interjúalanyok magánéletéről, abszolút a munkájukról beszélgetett velük Köves Gábor, mégsem lettek unalmasak ezek az interjúk, sőt nagyon is olvasóbarátra sikeredtek, mégsem lettek felületesek. Világsztárok közül kerül ki az alanyok többsége, akiket nagyon nehéz mikrofonvégre kapni, ennek a folyamatnak a nehézségeiről is kapunk egy rövid ízelítőt, pont annyit, hogy kicsit emberközelivé tegye az interjúkat, nagyon kellenek ezek a kis szösszenetek a beszélgetések elejére, ettől lesznek személyesek a cikkek. Őszintén szólva én eddig nem ismertem Köves Gábor munkásságát, de most meggyőzött arról, hogy nagyon magas szinten műveli a szakmáját, az általa készített interjúknak súlya és mondanivalója van, nem sokan mondhatják el ezt magukról ebben a műfajban. Nekem az abszolút kedvenceim az írókkal készített interjúk voltak, ezekből látszott a leginkább, hogy a kérdező mennyire felkészült, és ismeri az életművet, nem tucatkérdéseket tesz fel, és ezért nem tucatválaszokat kap. A filmvilág nagyjaival is olyan beszélgetések készültek, amelyekből olyan dolgokat tudhatunk meg az interjúalanyról, amelyek új információ értékkel bírtak (legalábbis részemről), betekintést nyerhettünk a művészi hitvallásukba, és arra, hogyan építenek fel egy szerepet, vagy rendeznek meg egy filmet. Nagyon érdekes és értékes interjúkötet, valahogy így kell ezt csinálni.

Jonathan Franzen, Enyedi Ildikó, Karl Ove Knausgard, Danny Trejo és megannyi más interjúalany, akiknek a munkásságát ismerjük, és akikkel rengeteg interjú készült, mégis a szerzőnek köszönhetően új színekkel gazdagodhat a róluk kialakított véleményünk. Nagyon nehezen vettem rá magam erre a könyvre, mondván mi újat kaphatnék tőle, aztán azon kaptam magam, hogy együltő helyemben elolvastam, annyira érdekfeszítőre sikerültek az interjúk...

Művészeti ágak szerinti csoportosításban kerülnek a szemünk elé az interjúk, ami nagyon jó döntés, az pedig a szívemben különösen kedves volt, hogy erősen túltengtek az írók az interjúalanyok között. Nem is akárkiket sikerült szóra bírni, mindjárt Margaret Atwood-dal kezdünk, és személyes kedvencemmel, John Le Carrév-val végződünk. A világhírű írók között magyar nagyágyúk is megszólalnak, Nádas Péter, Krasznahorkai László és Dragomán György gondolatait ismerhetjük meg. Napjaink író szupersztárja, Karl Ove Knausgard sem maradhatott ki a sorból, de Michael Chabon,  Colson Whitehead vagy Paul Aster sem kisebb név világszinten. Engem az interjúkban az nyűgözött le, hogy a szerző nagyon jól kérdez, mert felkészült az életműből és magából az emberből, nem az a célja, hogy magánéletekben vájkáljon, hanem valóban a szakmai munka és az emberi tényező érdekli. Az interjúk előtti rövid leírások is nagyon találóak, nem tolakodik az interjúalanyok elé a szerző, viszont hozzá tud adni a hangulathoz azzal, hogy elmeséli, hogyan jutott el a beszélgetésekig, stílusosan ír.

Ezután a rendezők és a színészek kerülnek sorra, szintén nem a kispályás kategóriából. Enyedi Ildikó, Werner Herzog, Agnés Varda és Woody Allen. Nem hétköznapi névsor, ugye? Filmbolondként nagyon örültem, hogy ilyen nagyságokról szerezhettem újabb információkat arról, hogyan alkotnak, milyen művészi hitvallással rendelkeznek, és természetesen nem maradhattak el a forgatási sztorik sem, de egyáltalán nem ezen volt a hangsúly. A színészeket többek között Ellen Burstyn, Martin Landau, Christopher Plummer, Isabelle Hupper, Juliette Binoche,képviselték és üde színfoltként Lázár Kati. Vagyis itt  is olyan alkotók kerültek mikrofonvégre, akik ugyan nem A-listás sztárok, viszont elismert művészek, akiknek élmény volt olvasni a magvas gondolatait a sok bulvárcikk után.

Végül, de nem utolsó sorban érkeztek a humoristák és a zenészek, olyan nevekkel, mint John Cleese, Michel Palin (kicsit sem vagyok Monty Phyton rajongó, á, dehogy) vagy Bödőcs Tibor, illetve Suzanne Vega vagy Ute Lemper. Nem kicsit irigylem a szerzőt, hogy a Phyton-okat sikerült mikrofonvégre kapnia, a tőlem távol álló zenészeket pedig sikerült közelebb hoznia hozzám. Egy szó, mint száz, ez egy első osztályú interjúkötet, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből, ha neked is eleged van a bulvárból és szeretnél tartalmas beszélgetéseket olvasni, ez a te könyved.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4416787672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása