Képregénykritika: Levi&Sinonimo: Királyok és keresztek 3. - Memento Mori (2021)
2021. december 17. írta: FilmBaráth

Képregénykritika: Levi&Sinonimo: Királyok és keresztek 3. - Memento Mori (2021)

A magyar Trónok harca folytatódik

kiralyok_es_keresztek_1.jpg

A magyar Trónok harca folytatódik. Az Árpád-ház története bizony van olyan fordulatos, véres és kegyetlen, drámai és romantikus, hogy simán kenterbe veri a Trónok harcát, erre még rátesz egy lapáttal az, hogy képregény formában kapjuk a pofinkba a sztorit, ráadásul hihetetlenül erős minőségben, mind képileg mind tartalmilag. A Királyok és keresztek sorozat harmadik része (az első részről itt írtam, a másodikról itt) hozza a korábban megszokott minőséget, és már a borító és a cím is elárulja, hogy ezúttal  Imre herceg haláláról fogunk olvasni. Ez így is történik, egy valódi királydrámáról van szó, át tudjuk érezni, milyen dilemma elé kerül István király fia halála után, a személyes fájdalmon túl uralkodóként, illetve elgondolkodhatunk a végzeten is. A keresztény hit és az ősi babonák világa találkozik egymással, a boszorkányság is megjelenik, sok történetszál kapcsolódik össze a tragikus végkifejletben, és arra még mindig nem kapunk választ, hogy pontosan miként is veszítette életét Imre herceg. A vadkan természetesen nem maradhatott ki a sztoriból, de ezúttal egy olyan "magyarázatot" kapunk a halálára, ami annyira hihető, hogy még igaz is lehet, tekintettel arra, hogy igazából senki sem tudja, miként történt a halálos kimenetelű vadászat. A Képes Krónikák egy hatalmas vállalkozás, az Árpád-ház királyok történetét dolgozzák fel benne az alkotók, új életet lehelve a történelmi képregények műfajába, eddig hatalmas sikerrel, nagyon kíváncsian várom a folytatást. Nem irigylem az alkotókat, nagyon magasra tették a mércét, nem lesz könnyű tartani ezt a színvonalat, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog nekik, nekünk pedig egy emlékezetes sorozat lesz a jussunk.

A németek felett aratott győzelem után Imre herceg jól megérdemelt pihenését tölti, azonban rohamosan közeledik az idő, amikor vissza kell térnie Esztergomba, ahol ki kell választania leendő feleségét. Közben egy bérgyilkos mindent megtesz, hogy a közelébe jusson, azonban erre csak akkor nyílik alkalma, amikor a herceg vadászni indul...

Imre hercegről ismét kiderül, hogy édesapja kiválóan felkészítette az uralkodásra, minden bizonnyal nagy király lehetett volna belőle, ha a sors másként nem rendelkezik. Vajon tényleg egy németek által felbérelt orgyilkos végzett vele vagy a vadkan? Soha nem tudjuk meg, éppen ezért még ma is csak találgathatunk, hogy egy politikai gyilkosság áldozata lett vagy tényleg "csak" vadászbaleset volt. Minden esetre a személyes gyászon túl óriási problémát okozott István királynak, hogy fia halála után kire hagyja a trónt, arról nem is beszélve, hogy a trónörökös halála után azonnal elindultak a nemesek közötti rivalizálások. A folytatásokból nyilván kiderül, hogy a most előtérbe került szereplők - Orseolo Péter, Aba Sámuel - miként kerülnek a trónra, de ne siessünk ennyire előre, egyelőre ott tartunk, hogy Imre herceg elhunyt, a király pedig kap egy olyan jóslatot, amelyről ma már tudjuk, hogy bekövetkezett. És az igazi királydráma még csak most kezdődik, amikor megindul a harc a trónért. De ezt már csak a következő részből tudjuk meg.

A képek filmszerűen peregnek előttünk, köszönhetően a rendkívül magas színvonalon kidolgozott ábráknak, amelyek szinte életre kelnek. Ugyanakkor a történet is kerek egész, szerintem ez a sorozat vagy animációs film vagy tévésorozat után kiált, annyira részletesen kidolgozták a szerzők. A karakterek sem egysíkúak, a történet szálait is jól bonyolítják az alkotók, olyannyira, hogy az olvasó az utolsó pillanatig reménykedik abban, hogy nem következik be az elkerülhetetlen. Hiába tudjuk jól a történelmi tanulmányainkból, hogy Imre herceg meg fog halni, mégis nehéz elhinni, hogy ez az életerős, okos és sokra hivatott fiatalember egyik pillanatról a másikra életét veszti. Együtt érzünk a családjával a gyászban, és értékeljük István király emberi nagyságát, aki a személyes érzelmein túl a korona érdekeit figyelembe véve néz szembe fia halálának következményeivel.

Az előző rész viszonylagos könnyedségével szemben erre a felvonásra az elkerülhetetlen tragédia árnyéka vetül, a hangulat mindvégig komor marad. Érezzük a történet súlyát, azt, hogy mit veszített az ország a herceg halálával, és mennyire bizonytalanná vált a jövő. István király sok évtizedes munkája válhatna semmivé, ha rosszul dönt a trónutódlás kérésében, hiszen az ősi babonák még mindig élnek, nem gyökeresedett meg még annyira a kereszténység, hogy ne legyen visszaút a régi világba, ami azonban hosszú távon az ország végét jelentené. Ebben a részben nem sok örömünket leljük a szónak abban az értelmében, hogy nem szórakoztató a történet, azonban ha alkotói szempontból nézzük, akkor továbbra is nagyon magas a színvonal, maradjon is így.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1116781666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása