Könyvkritika: Amélie Wen Zhao: Blood Heir – A vér hercegnője (2021)
2021. szeptember 06. írta: chipolino

Könyvkritika: Amélie Wen Zhao: Blood Heir – A vér hercegnője (2021)

Izgalmas, véres és mágiával teli YA-fantasy

img_blood_heir_blog.jpg

Majdnem kihagytam ezt a könyvet. Ezt a csodás, az olvasási válságomból kirántó, mágiával, vérrel, kalandokkal és érzelmekkel teli könyvet, amely nekem az idei év egyik legjobbja lett. Imádtam olvasni, a kliséi mellett is, és nagyon örülök, hogy annak ellenére, hogy nem igazán volt kedvem egy újabb egy kaptafára készült YA-fantasyhez, a fordító neve miatt mégis adtam neki egy esélyt. Minden benne van, ami miatt szeretem ezt a műfajt: izgalmas, varázslatos, érzelmes, idealista, mégis egyedi hangon szólal meg, és egy olyan világba vezet, amely egyszerre távoli és ismerős. Remélem, hogy minél több emberhez eljut a könyv híre, rajtam nem múlik, én ajánlgatni fogom boldog-boldogtalannak.

Anasztácija Mihajlova hercegnőt az édesapja, a cár meggyilkolásával vádolják. El kell menekülnie a palotából, és elő kell kerítenie a valódi gyilkost, hogy tisztázhassa magát. Ana különleges képességgel rendelkező affin: irányítani tudja a vért. Az affinitása megbélyegzi, de talán fel is szabadíthatja. Küldetése végrehajtásához szüksége van a börtönben raboskodó Ramson Sebesnyelvre, a hírhedt alvilági bandavezérre, akivel alkut köt. Ramson a maga előnyére akarja fordítani az Anával kötött szövetséget, hogy bosszút álljon az ellenségein, és visszaszerezze korábbi pozícióját. A közösen átélt események azonban mindkettejüket megváltoztatják, ráadásul már nem csak Ana, hanem az egész birodalom sorsa forog kockán.

Ez a regény valami hihetetlenül pörgős. Állandóan történik valami, elképesztő feszes a szerkezete, pillanatnyi megnyugvás sincsen, végig izgalomban tartja az olvasót. Ha a szereplők 5 percre leülnek, tuti, hogy valaki rájuk töri az ajtót. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy az olvasó végig izgul, újabb és újabb fordulatokra számít, másrészt viszont kicsit felszínessé teszi az emberi kapcsolatokat. A visszaemlékezések során rengeteget megtudunk Ana és Ramson múltjáról, a nézőpontváltások miatt pedig szépen belelátunk a lelkükben zajló folyamatokba, úgyhogy hatalmas hiányérzetem nem volt, de azért szerettem volna egy kicsit több interakciót, több mélységet.

Aki valami nyálas-romantikus összeborulástól tart, azt meg tudom nyugtatni: már a fülszövegből teljesen egyértelmű, hogy Ana és Ramson valamikor össze fog jönni, addig azonban még hosszú az út. Ez a kötet szabadságról, hatalomról, a döntéseink áráról és következményeiről szól, elnyomásról és félelemről, megbélyegzésről és kirekesztésről. Ana nagyon jó főhősnő: emberi, bizonytalan, mégis bátor, erős, és elég szilárd erkölcsi mércével rendelkezik. A YA-fantasyk női karakterei engem leginkább idegesíteni szoktak, Ana azonban nekem teljesen rendben volt, végig a célját tartotta szem előtt, és nem ájult el különféle izmoktól és sármos kisugárzástól.

Ramsonba menthetetlenül beleszerettem, mea culpa, de egyszerűen imádom ezt a típust. Végtelenül örültem, hogy nem volt az olvasóba sulykolva, mennyire szupernagyszerű pasit is látunk; az írónő egyszerűen csak hagyta, hadd beszéljen és tegye a dolgát, így maga a karakter alakult, ahogyan Ana esetében is. Ramson egyébként nekem sok mindenben hajazott Kaz Brekkerre, de míg az utóbbi fúróval se találna utat a szívemhez, Ramson belépett a könyves szerelmeim sorába. A kötet más vonatkozásaiban is hasonlított nekem a Grisaverzum világára (az oroszos jellegű setting, a mágiarendszer, illetve a többségi társadalom mágiahasználókhoz való viszonyulása stb.), de nagyon egyedi és különleges az egész kötet.

A Maxim kiadása gyönyörű, a borító csodaszép, viszont elég sok elütés maradt a könyvben, ez picit néha kizökkentheti az olvasót. A fordítás szerintem jó, a „Sebesnyelv” is teljesen oké, valószínűleg csak nekem támadnak 18+-os asszociációim miatta. A kötetet a hangulata miatt főleg téli estékre ajánlanám, de igazából mindegy, olvassa el mindenki, mert nem csak a cselekmény és a karakterek, hanem a gondolatisága és az üzenete miatt is megéri. Kicsit életkorban talán a YA-nél feljebb pozicionálnám, nekem ez a regény inkább a grimdark fantasy felé hajlik, mert vannak elég durva jelenetei, sok a vér és az erőszak, és én például kínzásra nem voltam felkészülve egy YA-könyvben. Mindenesetre én nagyon várom a sorozat következő részét, remélem, hogy minél hamarabb olvashatjuk.

 

10/10

A kötetet a Maxim Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr216680328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása