Egy újabb izgalmas kaland a fáraók korából. Már az első rész is nagy kedvencem volt, de ez még egy fokkal jobban tetszett. Az írónő rengeteget fejlődött rövid egy év alatt, sokkal pergőbbek az események, nincsenek üresjáratok, felesleges leírások. Talán csak azt emlegetném fel hibának, hogy nem minden szálra kapunk választ, és van olyan is, amely biztató kezdet után a semmibe vész, de mivel nemrégiben olvastam az előzményt, tényleg csak dicsérni tudom a szerzőt a gyors fejlődésért. Gracie, a kiváló egyiptológus ismét óriási kalamajkába keveredik, szintén apja és férje társaságában, miközben felbukkannak régi jó barátok, új ellenségek és természetesen nem maradhat ki a buliból Oscar, a kék macska, aki a legkülönbözőbb helyeken tud felbukkanni váratlanul. A lány misztikus összefonódása az ősi Egyiptommal továbbra is fennáll (és még mindig nem tudjuk meg, hogy miért, de hát valami rejtélynek a következő részre is kell maradnia, nemdebár?), amelynek következtében ismét filmszerűen láthatjuk a múltat, amely jól kiegészíti a jelen történéseit. Ezúttal is egy eddig nem túl ismert fáraónő viselt dolgairól szerezhetünk tudomást, és Egyiptom egy olyan korszakáról, amely valamiért nem kapott túl nagy teret a történelemkönyvekben. A história szerelmeseként nagyon élveztem ezt a jó kis kalandot, amelyből rengeteg új információt tudhattam meg, miközben istenien szórakoztam. Arról nem is beszélve, hogy újra "láthattam" kedvenc Kairómat, amelyben pontosan úgy lüktet a könyvbeli élet, mint amilyennek a valóságban láttam egykoron. Azt hiszem, így kell megszerettetni az olvasókkal az ókori Egyiptomot: lazán, romantikusan, dinamikusan, izgalmasan. A karakterek is jobban fel vannak építve, a fordulatok is meglepőbbek, a misztika sincs túltolva, minden úgy jó, ahogy van.

Az Egyiptomi Múzeum vitrinjéből eltűnik öt melldísz, a CIA ügynöke, Bradley Larkin biztos benne, hogy a nemzetközi műkincstolvaj, Habibi áll a bűntény mögött. Mindeközben Gracie-nek furcsa látomása támad, amikor kezébe fog egy sztélédarabot, a kíváncsiság egészen Kairóig hajtja, ahol apjával és férjével együtt kezdenek a nyomozni. A szálak egy idő után összeérnek...

A borító mint mindig, most is gyönyörű, de képtelen vagyok megérteni, miért nem lehet a betűtípuson változtatni, talán majd legközelebb. Ettől függetlenül nagyon találó a kép, pontosan leképezi a könyv hangulatát. Megelevenedik előttünk a fáraónő, aki valóban létezett (a könyv végén kapunk egy rövid összefoglalót az uralkodásáról, részemről külön piros pont jár azért, hogy ismét egy eddig szinte egyáltalán nem ismert történelmi személyiségre hívja fel az olvasók figyelmét a szerző), és aki egyrészt felelősségteljesen és jól vezette népét, másrészt viszont egy szerelmes asszony is volt. A hükszoszokról is kaphatunk némi képet, akikről kevésbé köztudott, hogy elfoglalták Egyiptomot, és bármily meglepő, elsősorban nem katonai erővel tették ezt. Szóval a sok kaland, izgalom és romantika mellett nem kevés új ismeretre is szert tehetünk az egyiptomi históriából.

Gracie afféle női Indiana Jones, csak éppen ostor helyett az eszét használja elsősorban, de nem ijed meg egy kis kalandtól sem, miközben szakmájának kiváló tudora, Egyiptommal való misztikus kapcsolata viszont továbbra is titok, remélem, a folytatásokban fény derül erre is, mert én nagyon kíváncsi vagyok rá, honnan ered az a képessége, hogy megelevenedik előtte a múlt. Minden elismerésem a szerzőé, nagyon komoly kutatómunka kellett ahhoz, hogy a történelmi hátteret meg tudja teremteni, miközben írói eszközeiben is sokat fejlődött, fényévekkel jobban szövi a cselekmény szálait, mint az előző kötetben. A karakterek építése sem hagy kívánnivalót maga után, Gracie mellett a többi szereplő is érdekes, ráadásul a család is teljesen meglepő módon növekszik, nem tudom, hová lehet ezt még fokozni (remélem, a következő részből kiderül).

Összefoglalva: ez egy nagyon jó könyv, érdemes elolvasni. Nemcsak a történelem szerelmeseinek ajánlom, hanem mindenkinek, aki ebben a kánikulában egy kis szellemi felüdülést keres, hiszen ez a kötet nagyon szórakoztató, ugyanakkor tanít is, méghozzá sokat, de úgy, hogy nem fekszi meg a gyomrot. Én együltő helyemben olvastam végig, pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A mozaikok lassan állnak össze, van min gondolkodni, miközben meglepő fordulatok sora vár ránk, és teljes gőzzel szurkolunk a főhősöknek, hogy meg tudják oldani az egyre számosabban felmerülő rejtélyeket. A könyv legnagyobb erénye, hogy olyan jól meg van írva, hogy együtt tudunk lélegezni a szereplőkkel, valahogy így kell jó történelmi kalandregényt írni.

9/10