Egy kiváló kalandregény a fáraók világából. A múlt és a jelen gyors egymásutánban váltja egymást ebben a remek kis kötetben, percnyi megállás sincs, folyamatosan újabb titkok és rejtélyek nyomában járunk. Talán ez a legnagyobb hibája ennek az amúgy valóban kiváló alkotásnak, hogy túl sok mindent akart belezsúfolni egy viszonylag rövid történetbe, kevesebb talán egy picit több lett volna. Nem maradt ugyanis idő a karakterek bemutatására, a sok esemény közepette nem nagyon derül ki, hogy mikor pattan ki az a bizonyos szikra Gracie és Louis között, ahogyan a meglepő fordulatok is viharos gyorsasággal kerülnek tudomásul vételre, néhány szál nem varródik el. Mindezzel együtt ez egy remek első könyv, nagyon tehetséges a szerző, kíváncsian várom a folytatást. Mert ez csak az első felvonása volt a kalandoknak, remélem, minél több érdekességet fogunk megtudni az egyiptomi fáraók koráról. III. Amenemhat ugyanis valóban létezett, csak nem tudunk sokat róla, pedig eredményes uralkodása alatt szépen gyarapodott Egyiptom. Történelem-mániásként nagyon örülök, hogy a szerző ráirányította a figyelmet erre az elfeledett fáraóra, jó volt elidőzni ebben a régi korban, amelyet egy nagyon elmés csavarral kötött össze az író a jelennel. Bár elsősorban a kalandon van a hangsúly, mégis rengeteg információra tehetünk szert a korszakról és veszhetünk bele a rejtélyek hadába. Nagyon olvastatja magát a regény, képtelenség letenni, én együltő helyemben olvastam végig, és nagyon kellett figyelnem, hogy ne maradjak le valamiről, mert sok kis mozaikból állt össze a történet, nem volt könnyű folyamatosan követni, hogy mi is történik éppen. De éppen ez a sodró erejű kaland a regény legnagyobb erénye, nagyon filmszerű az egész, olyan, mintha egy Indiana Jones-filmet néznék. Nekem nagyon tetszett, jöhetnek az újabb egyiptomi rejtélyek!

Gracie, a British Múzeum egyiptológusa felkérést kap a kairói múzeumtól, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mert az ő egyiptológusuk, Raina rejtélyes körülmények közepette eltűnt. A megnyitó sikeresen lezajlik, azonban Gracie, asszisztense, Louis és az ex-újságíró David hamarosan rábukkan egy titokzatos kamrára egy piramisban. Louis eltűnik, feltűnik a színen Gracie bácsikája, aki egy naplót ad a lánynak, amelynek köszönhetően egyre jobban belebonyolódnak egy hatalmas rejtélybe...

Volt szerencsém járni Kairóban, és csak azt tudom mondani, hogy pontos leírást kapunk a nyüzsgő nagyvárosról (külön tetszett, hogy megemlítésre került a kaotikus közlekedés), ahogyan a piramisok is ugyanolyan lenyűgözőek a valóságban, ahogyan bemutatásra kerül. Habár én nem voltam olyan bátor annak idején, hogy letérjek a turisták számára kijelölt utakról, mégis visszakaptam ettől a regénytől azt a különleges hangulatot, amely áthatotta egyiptomi tartózkodásom idejét. Ennek az országnak ugyanis máig a része a múlt, amelynek emlékei alapján érzékelni lehet, mekkora birodalom lehetett itt annak idején. Nagyon jó ötlenek tartom, hogy ebben a mágikus világban játszódik ez a kalandregény, hiszen ki ne szeretne piramisok mélyén ősrégi titkok után kutatni, nem igaz? És vajon mit szólnánk, ha hirtelen ott találnánk magunkat a megelevenedett múltban? Izgalmasan hangzik, ugye?

A gyorsvonat-sebességgel robogó események közepette levegőt venni sem nagyon van idő, egyre jobban összekeveredik a múlt és a jelen, olyannyira, hogy a történet végén még össze is találkoznak a különböző idősíkon mozgó szereplők. Hogy ez hogyan történhet meg, az maradjon titok, maradjunk annyiban, hogy egy nagyon eredeti megoldást talált ki erre a paradoxonra az írónő. Óriási élmény az ókori Egyiptomban járni, találkozni a fáraóval és részese lenni a mindennapoknak. Azonban ez mégsem egy történelmi regény, sokszor fantasy-ba hajlik, elsősorban azonban mégiscsak egy kalandregény, amelynek során mesés ékszerek nyomába erednek hőseink, hiszen azok rejtik a megfejtés kulcsát.

A borító talán lehetett volna egy picit figyelemfelkeltőbb is, valahogy nem adja vissza a regény hangulatát, a misztikum érződik rajta főleg, pedig ez egy vérbeli kalandregény, amelybe viharsebesen bele lehet veszni, és a végén szomorúan teszi le az olvasó, kár, hogy ilyen rövid volt, olvasta volna még. Az Egyiptom történelme iránt nem annyira érdeklődők talán egy kicsit túlságosan soknak tartják a történelmi tényeket és a fáraók sorát, de a hozzám hasonló rajongók boldog mosollyal arcukon bogarásszák ezeket a históriai ínyencségeket. Összefoglalva: ez egy remek könyv, amelynek megvannak a maga gyermekbetegségei, mégis érdemes rászánni az időt, annyira egyedi tud lenni a maga műfajában.

8/10