A Maxim Kiadó Dream válogatásával általában nehéz mellényúlni, a borítói pedig mindig csodásak, így engem nagyon könnyű elcsábítaniuk. Az idei év egyik legérdekesebbnek ígérkező megjelenése a sorozatban egy disztópia volt, amelynek főszereplője különleges: egy ikerpár eltitkolt fele, akinek a születésszabályozás miatt léteznie sem lenne szabad. A kötet sokat ígér, izgalmas világépítést, elgondolkodtató ökológiai kérdéseket és rétegelt karakterépítést, ám ezek közül sajnos nem mindegyiket sikerül maradéktalanul megvalósítania.
A Földön minden elpusztult, egyedül az Édennek nevezett mesterséges világban van még élet: az emberek itt várják, hogy a Föld újra élhetővé váljon. Sem növények (a mohát kivéve), sem állatok nincsenek körülöttük, és mivel a létesítmény befogadóképessége és a tartalékok korlátozottak, minden párnak csak egyetlen gyermeke lehet. A tizenhat éves Rowan azonban második gyermek: a szülei és ikertestvére születése óta rejtegetik. A kamaszlány egyre nehezebben viseli a bezártságot, és egy este kiszökik a külvilágba. Az események kereke beindul, menekülnie kell, miközben egyre érdekesebb felfedezéseket tesz Édennel (és a világukkal) kapcsolatban.
Nagyon sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem, de sajnos az egész olvasásélményemre rányomta a bélyegét az elképesztően borzalmas fordítás. Magyartalan és értelmetlen mondatok tömkelege, magamban angolra visszafordított majd újra magyarított kifejezések, egyszerűen mintha a Google fordító által szó szerint lefordított szavak és mondatok kerültek volna egymás mellé. Utánanéztem a fordító molyos értékeléseinek, és számomra döbbenetes, hogy ennyi negatív visszajelzés után még a kiadó alkalmazza, illetve hogy minimum egy korrektor nem megy át a leadott anyagon.
A kötet nyelvi minőségét félretéve a legnagyobb bajom az eredetiség hiánya. Aki olvasott már életében ifjúsági (vagy bármilyen) disztópiát, az a „legnagyobb” csavart már a kötet legelején sejti (nagyon meglepő: nem minden az, aminek látszik, és talán Éden sem a bibliai Éden, ki gondolta volna…), és én tudom, hogy a főszereplő Rowan nem olvasott disztópiákat (mert hát benne él), de ilyen szintű naivitással nem tudom, hogyan képes életben maradni. Nem igazán kedveltem meg, mert a legtöbb döntésével nem értettem egyet, a kötelező szerelmi háromszöges romantikus szál pedig engem inkább untatott, mintsem hozzátett volna a jellemrajzához. A mellékszereplők sablonosak, a családi kapcsolatok leírása nekem nagyon felszínes volt, Rowan ide-oda csapódása és a fontos kérdések fel nem tevése pedig bosszantó.
A cselekményvezetés dinamikus, a kötet gyorsan olvasható (lenne, ha nem kéne minden második mondatot magyarról magyarra fordítani…), a kalandok azonban számomra valódi izgalmat nem hordoztak. Az ember csúnya, a fákat és az állatokat meg kell védeni, ami alapvetően teljesen oké, de egy disztópiában azért ennél talán mélyebbre kéne ásni. Arról nem is beszélve, hogy nehéz elképzelnem, hogy (spoiler!) amikor egy föld alatti csoport egyik prominens tagja évek óta arra készül, hogy beszivárogjon egy elit közösségbe, nem jut eszébe, hogy a szemlencse, amivel az első gyermekek rendelkeznek, egyedi, és a viselőjére van tervezve. Ez már igazi facepalm.
Nekem sajnos a kihagyott lehetőségek regénye lett Az Éden gyermekei, mert abszolút láttam volna a potenciált egy olyan karakterközpontú disztópiában, ahol a főszereplő a bezártságból először az Édenbeli külvilágra csodálkozik rá, majd a szabadsága egyre tovább és tovább viszi, akár Éden határain kívülre is. Nem tudom, el fogom-e olvasni a következő részt, mert nem szeretek sorozatot félbehagyni, viszont ha ugyanez a fordító marad a többi részre is, akkor sajnos egyértelmű a válasz.
7/10
A kötetet a Maxim Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
