A kritika spoilereket tartalmazhat!
Nagyon ritka esetben fordul csak elő velem, hogy a tartalom helyett a borító ad el nekem egy könyvet. A QualityLanddel viszont ez történt. Ha nincs ez a borító, akkor nagy eséllyel soha sem ér el hozzám a könyv. De erre a rózsaszín delfines csodára felkaptam a fejem, és feltettem magamnak a kérdést: mi a csoda lehet ez? E kérdés feltevésével egyidejűleg eldöntöttem, hogy el fogom olvasni a könyvet, aminek kinyitásával egy abszurd utazás vette kezdetét.
Isten hozott, kedves olvasó, a nem túl távoli jövőben, QualityLand országában – Európa legjobb, legszuperebb, legminőségibb államában! Ez a felsőfokú jelzők birodalma, ahol már szinte kizárólag robotok és mesterséges intelligenciák dolgoznak (bár a munkával járó stresszt sokuk nehezen viseli), a reklámcégek és híroldalak kínálatukat előzékenyen a fogyasztók ízléséhez igazítják, a szerelmi élet pedig a randialkalmazások mindentudó algoritmusai által előre kijelölt mederben csordogál… Ugyan mi váratlan történhetne egy ilyen precízen kiszámított, boldogságra automatizált világban?
A borítóval együtt a fülszöveg e részlete is csak növelte bennem a WTF-faktort, ami egyrészt a történet előrehaladtával csak fokozódott, majd árnyalódott, és egy intelligens szatíra bontakozott ki a lapokon, amit az egyedi humorával és stílusával tálal a szerző. Ez azonban nem véletlen, mert Kling az írás mellett politikai stand-up comedys, emellett filozófia-dráma szakon végzett és emellett még dalszövegeket is ír. Mindezen tudást és tapasztalatot pedig a regényébe is beépítette, és nem is akárhogyan. Vette a fogyasztói társadalom jelenleg kibontakozóban lévő problémáit: az algoritmusok által generált reklámokat, a mesterséget intelligencia témakörét és a robotmunkaerőt. Mindezeket pedig fogta, és belegyúrta egy egyedülálló mixbe, amely egyszerre szellemesen nyugtalanító és humorosan elgondolkodtató.
A történet három szálon fut, két főbb és egy mellékvonalon zajlik a cselekmény, de mindegyik hatással van a másikra, és végül egy közös jelenetben csúcsosodnak ki. Azonban e három szálból Munkanélküli Peter története abszolút kiemelkedik, aki egészen addig hisz a legminőségibb állam mítoszában, amíg egy személyre szóló ajándékot nem kap QualityLand legnépszerűbb csomagküldő szolgálatától: egy rózsaszínű, delfin alakú vibrátort. A kéretlen segédeszköz hatására hősünk egyszemélyes hadjáratba kezd az ország teljhatalmú mamutvállalatai ellen, mígnem végül egy széles körű tiltakozó mozgalom élén találja magát. Közben pedig elindul felfelé a társadalmi ranglétrán, vagy ha játékos analógiával akarok élni, (amikből a szerző szintén merít, pl.: DOS-os játékok), azt mondanám, szintet lép. És míg ő emelkedik, addig a mellékszál hőse, Igazgató Martyn egyre lejjebb süllyed. Ezt a két párhuzamos életutat azért volt érdekes és egyben ijesztő végigkövetni, mert ebben mutatkozott meg a legjobban, hogy az algoritmusok, a közösségi média és a vállalatok együttese mennyire befolyásolhatja az emberek életét. Ez egyben figyelemfelkeltés is, mert figyelmezteti az olvasót arra, hogy ha nem vigyázunk, ide juthat a társadalom. Mert a humor mellett megjelennek a mélyenszántó gondolatok is, hol ember, hol android, hol egy robot szájába adva. És, ha már említettem az androidokat, érdemes megemlíteni a másik főszálat, aminek egy Miénk John nevű android van a középpontjában. Ugyanis Munkanélküli Peter és Igazgató Martyn története mellett kibontakozik egy változást ígérő történés a politikai színtéren, mégpedig az, hogy a szélsőjobboldali párt jelöltjével szemben az ellenzék egy androidot indít, aki tényleg változást ígér, és Peterhez hasonlóan felrázza az embereket. Természetesen a gazdagoknak és a hatalom birtokosainak ez nem tetszik, és minden eszközzel meg akarják akadályozni a változást.
Üdítő élmény volt végigkövetni a szereplők útját, és eljutni a végkifejletig. Mindezt bizarr események közepette, egy sor vicces mellékszereplő társaságában, amik közül a Petert kísérő robotok toronymagasan kiemelkednek, az ő csapatuk volt a legszórakoztatóbb, leghumorosabb a regényben. És noha sok helyről merít ihletet – Asimovtól egészen a klasszikusokig vagy éppen az Idiokráciáig –, és nem újkeletű témát dolgoz fel, de a feldolgozás módszere egyszerűen fenomenális. Egyedi, üde és okos.
Egyetlen szépséghibát láttam az egyenletben, mégpedig azt, hogy néha kissé túltolta a paródiát, és olyan helyzetben is vicces próbált lenni, ami inkább komolyságot kívánt. Ettől eltekintve azonban egy végtelenül élvezetes egyveleget kapunk.
A QualityLand összességében egy jól összerakott szatíra. Egy humoros görbe tükör, ami néhol nyomasztó és szomorú is tud lenni, ha az olvasó jól belegondol a miértekbe és a mögöttes tartalomba. Ajánlom mindazoknak, akik felhőtlen, humorral és társadalomkritikával teli kikapcsolódásra vágynak.
9/10
A könyvet a Helikon Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
