Orson Wells tömeghisztériát kiváltó rádióműsorának, a Világok harcának hangulata ebben a könyvben a csúcsra jár. Mert az alapsztori ugyanaz: itt vannak a földönkívüliek, ami alapjaiból forgatja ki a világot. Ebben a furcsa, COVID-os időszakban nagyon is fogékony az olvasó erre a sztorira, hiszen egy kizökkent időben élünk, minden bizonytalan, a jövő nem sok jóval kecsegtet, a mentális egészségünk egyre romlik, vagyis tökéletesen át tudjuk érezni, mit élnek át a regény szereplői. Ahogyan halad előre a történet, egyre jobban elfajulnak a dolgok, amit olvasva nem kicsit kapja el az olvasót a félsz: lehet, hogy ránk is valami hasonló vár, ha nem ér véget belátható időn belül a járványhelyzet? Nos, nem vagyok jós, de ennyire apokaliptikus események valószínűleg nem fognak bekövetkezni, de sok tanulságot hordoz magában a történet. A legfontosabb talán az, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk mi, emberek, illetve mekkora hatalma van a médiának. Ebben persze semmi új sincs, mégis döbbenetes szembesülni azzal, mire képes a túlpörgetett hírgyártás, mennyi mindent fed el és mekkora befolyást tud gyakorolni a közvéleményre. Azzal sem könnyű szembenézni, hogy milyen gyarló az emberi természet, mennyire csak a saját hasznát nézi, milyen közönyös a többiekkel szemben, illetve bármire képes a túlélésért. Nem jó olvasni ezt a könyvet, mégis minden perce egy élmény, fontos és értékes alkotás, elgondolkodtató és nem könnyen feldolgozható.

Az emberek békésen élik a hétköznapi életüket, amikor egyszer csak hirtelen megjelennek a földönkívüliek. Az esemény először döbbenetet vált ki, majd jön a félelem, az agresszivitás, és az apátia. Kezdetben úgy tűnik, nincs nagy baj, az idegenek nem bántanak senkit, azonban világra szóló játékokat indítanak, amelynek keretében a vesztesek szó szerint vágóhídra kerülnek. A földönkívüliek ugyanis embereket esznek, és ilyen "humanitárius" módon kívánják intézni a táplálkozásukat. Aztán a játékok elfajulnak...

Tényleg félelmetes, hogy mekkorára tud nőni a tömeghisztéria, és milyen rövid idő alatt alkalmazkodunk az egyre bizarrabb eseményekhez, az addig elképzelhetetlen lesz a napi valóság, és mindig rá lehet tenni még egy lapáttal. Ahogyan haladnak előre az események, az emberek realitásérzéke egyre inkább eltűnik, a békés polgárokból lázadók, majd a túlélésért bármire képes ösztönlények lesznek, hogy aztán a végén döbbenten szembesüljenek azzal, hová aljasultak le. Hol ér véget a realitás, és mennyire vagyunk mi magunk felelősek azért, hogy a világ egyre jobban megőrül körülöttünk, és tehetünk-e valamit azért, hogy változzon a helyzet? Izgalmas kérdések ezek, amelyekre nem az a lényeg, hogy megkapjuk a válaszokat, hanem az, hogy elgondolkodjunk rajta. Mikor, ha nem most? A karantén miatt soha az életben nem lesz ennyi időnk filozofálni, ha visszatér az élet a régi kerékvágásba, egyrészt már nem lesz aktuális ez a téma, hiszen a mindennapokra fogunk fókuszálni, másrészt már túl leszünk a járványon és mások lesznek a prioritások az életünkben.

Fájdalmas végigkövetni, hogyan üresednek ki az emberi kapcsolatok, miként hidegülnek el egymástól a családtagok az átélt traumák hatására, hogyan hullik darabjaira a társadalom. A normalitásból villámsebesen eljutunk egy teljesen túlpörgetett, irreális helyzetbe, amelyet azonban mindig lehet tovább fokozni, ennek a vége természetesen csak egy nagyon látványos összeomlás lehet, amely után a hősökből kollaboránsok lesznek az emberek szemében, akik természetesen akkor is csak a saját érdeküket nézik, és nem hajlandóak szembenézni a bűneikkel. Márpedig abból számos akad, amelyek azonban ebben az irracionális világban nem tűnnek fel a mindennapokban, annál inkább az események után, amikor mindenki szembesül azzal, hogy mit is tett.

Tényleg a földönkívüliek tették ezt velünk? Vagy földönkívüliek nem is léteznek, csak kreálta magának őket az emberiség, hogy büntetlenül elszabadíthassa a földi poklot? Mikor törnek át a normalitás falai és miért nem érzi senki a magáénak a felelősséget azért a beteges világért, ami rászabadult az emberekre? Mennyi volt ebből a média hatása és mennyi a tömegpszichózis? Mikor tűnnek el a színek a világból és hull porba az erkölcs? Mennyit számít egy ember élete a sok millió között és mikor válik a racionalitás irracionalitássá? Izgalmas kérdések ezek, amelyek felmerülnek az olvasóban, miközben falja ennek a kiváló könyvnek az oldalait. Hibátlan darab, igazi stílusbravúr, érdemes adni neki egy esélyt.

10/10

 A könyvet a Magvető Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.