Hol a boldogság mostanában? Sokszor feltettük magunknak ezt a kérdést, ugye?. Ebben a furcsa, zárt világban, amikor az embernek nincs hová menekülnie önmaga elől, sok mindennel szembe kell néznie, és ehhez jól jönnek a kapaszkodók. Kepes András könyve ilyen, főleg azért, mert nem mondja meg a tutit, hanem gondolkodásra késztet, saját életéből vett példák alapján mutatja meg, hogy a megoldás önmagunkban van, nekünk kell megtalálnunk a boldogságunkat ebben a feje tetejére állt világban. A cím egy Popper Péter idézetből származik: "Manapság az ember intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye", a szerző többféle szempontból, a rá jellemző önironikus és elegáns stílusban fogalmazza meg gondolatait. Sok érdekességet megtudunk a szerzőről, például ki gondolta volna, hogy 1956-ban kisfiúként lefegyverzett egy szovjet katonát? A sztori egyszerre bájos és vérfagyasztó, jól felépítve, profin, mégis stílusosan tálalva. Olyan érzés végigolvasni a könyvet, mintha egy kávé mellett beszélgetnénk a szerzővel, lassan kortyintjuk végig a nem túl hosszú fejezeteket, amelyek a könnyed hangvétel ellenére magvas mondanivalót tartalmaznak. A csendesen elmélkedő hangulatban az ember lánya azon kapja magát, hogy szikrázó mondatok után kutat a fejében, melyeket az évek során családja, barátai szájából vagy az általa olvasott könyvekben, megnézett filmekben hangzottak el. Egzotikus és hétköznapi helyszínek váltják egymást, jól megfér egymás mellett a dalai láma és a Rocky Horror Picture Show, Hemingway és Giotto, a hedonista életöröm és a halálról való elmélkedés. Sokszínű szellemi kalandban volt részem, amely sajnos túl rövidre sikerült, igazi felüdülés volt a karanténban nem kicsit elfásult lelkemnek.

Kepes Andrásnak az a legerősebb védjegye, hogy hiteles személyiség, akinek a gondolataira érdemes odafigyelni, az öniróniáját tanítani kellene, abszolút kedvencem volt, amikor azon élcelődött, hogy öt lány után született meg a kisfia, túl a sokadik X-en. A családtagok folyamatosan visszatérnek a történetekben, ahogyan a kollégák is, mint Marci bácsi, aki meghatározó szerepet játszott kezdő éveiben. És megannyi más izgalmas sztori, ami megesett a szerzővel mozgalmas élete során...

Kepes csak látszólag tárulkozik ki, az igazán fontos magánéleti dolgokat megtartja magának, pont annyit árul el magáról és a családjáról, amennyivel fel tudja kelteni vele az érdeklődést egy számára fontos témával kapcsolatban. Például az egyenrangú párkapcsolat fontosságára vonatkozó gondolatait azzal vezeti fel, hogy elmeséli, milyen extrém körülmények között találkozott jelenlegi feleségével (mert eléggé bonyolultak nála a családi viszonyok, amit szerencsére jól tudnak kezelni). A lányai kamaszkori viharai sem maradnak említés nélkül, ahogyan arról is őszintén beszél, hogy volt időszak az életében, amikor minden veszni látszott, mégis fel tudott kelni a padlóról, sőt, azt sem hallgatja el, hogy neki is vannak rosszabb napjai, amikor nem olyan udvarias az emberekkel, ahogyan azt el lehetne várni tőle. Vagyis egyáltalán nem tökéletes, ugyanolyan, mint bárki más, nem tanít, "csak" beszélget. A mai zajos világban éppen ez a visszafogottság hat üdítően az olvasóra, aki régen belefáradt már a rá zúduló önsegítő könyvek garmadájára, élmény beleveszni egy olyan alkotásba, amely nem kínálja tálcán a megoldást, hanem arra késztet, hogy elkezdjünk gondolkodni azon, hogyan tudnánk mi magunk megtalálni a saját boldogságunkat.

A szerző széles körű kutatást végzett a könyvhöz, legyen szó tudományról, művészettörténetről, irodalomról, filozófiáról, történelemről, mindezen területeket játszi könnyedséggel vegyíti egymással, ha a téma úgy kívánja,  ironikus derűvel osztja meg az olvasóval gondolatait. Sokszínű az elénk táruló paletta, mindenki megtalálhatja a saját életszakaszában fontos témát, legyen szó öregedésről, kamasz gyerekekről, párkapcsolatról, az aktualitást pedig a Covid-járványra vonatkozó megállapítások szállítják. Mert a Covid-para mindenkit érint, minden bizonytalan, nemzedéki élményt élünk át éppen, nem árt, ha emlékeztetnek bennünket arra, hogy világjárványok mindig voltak, és a tudósok már régen kongatták a vészharangokat ezügyben, csak senki sem figyelt oda rájuk. Kepes több tudományterületbe is belemélyedt, rengeteg ismeretet ad át nekünk szórakoztató, mégsem felszínes módon, látszik, hogy egyetemi tanár, tudja, hogyan kell ébren tartani az olvasók figyelmét.

A boldogság relatív, mindenki másban találja meg, nincsenek nagy igazságok, csak útkeresés, amelyhez kiváló fogódzót tud nyújtani ez a könyv, amely nem váltja meg a világot, de jólesik belefeledkezni a bölcs szavakba, amelyek mögött évtizedek tapasztalata áll. Abszolút karanténkönyv, a végtelenbe nyúló estéken el lehet merengeni felette az élet nagy dolgain, a hétköznapok csodáin, a tudomány, az irodalom, a művészetek érdekességein, és azon, hogy mennyire sokrétű a világ, amelyben élünk, és nem is olyan nehéz meglátnunk benne a szépet megannyi rútsága mellett. Napjaink depressziós hangulatában megtalálni a boldogságot kemény munka, de nem lehetetlen, ez a könyv nem a Bölcsek kövét rejti, útjelzőket annál inkább.

9/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.