A Bodzaszörp című mesekönyv az első olvasmányom Finy Petrától. Szemeztem már egy-két művével, de eddig még nem éreztem motivációt az olvasásukhoz. Aztán megláttam a kötet a borítóját a bájos rajzaival, majd elolvastam kötet alcímét, Mesék nagymamákról és nagypapákról, és rögtön elkapott az érzés, hogy nekem ezt el kell olvasnom.

Vannak bizonyos színek, illatok, hangok, melyeket a nagyszüleinkhez kapcsolunk. A cseresznye pirosa, a bodza illata, vagy a lágy dúdolás, amivel a mama álomba ringat. A nagyszülők olyan szeretetet tudnak adni, melyet senki más, mégis talán méltatlanul kevés történet szól róluk. Ebben a könyvben viszont minden mese nekik tiszteleg. Hiszen ők is segíthetnek az unokájuknak, ha fél, dühös, vagy ha úgy érzi, már soha nem tud örülni. Ők lehetnek a támaszok egy válásnál, csúfolásnál, egy barát költözésénél. Vagy épp társak, mondjuk, a lombházépítésben. Arra is fény derül, milyen mókásak tudnak lenni a nagyszülők.

A történetek az érzelmek és a szeretet kertjébe vezetnek… olvasható a fülszöveg záró mondatában, ami tökéletesen összefoglalja a kötet esszenciáját. A Bodzaszörpben tizenöt mai, modern mese olvasható a nagyszülők és unokáik bensőséges, kivételes kapcsolatáról. Mindegyikben közös, hogy csak úgy árad belőlük a szeretet, szabadon és végtelenül. Ott van a nagymama almás pitéjében vagy egy másik bodzaszörpjében, netán a nagypapa dühlevezetési tanácsaiban vagy egy másik hanggyűjtésében. Emellett zömében vidám történetek, de még a kesernyésebb színezetűekről is elmondható, hogy átszűrődik a sorokon a pozitív életérzés, ahogy a nagyszülők bátorítják, vagy éppen utat mutatnak az unokáiknak, hitet adnak nekik. Megmutatják, hogy a gyerekek hogyan álljanak ki magukért, és azt is, hogy bármi történjék, de kövessék az álmaikat akkor is, ha a környezetük el akarja tántorítani őket. Ez a tizenöt apró pillanat betekintést enged az élet hétköznapi csodáiba, melyek néha csodálatosak tudnak lenni, mint például a kávéfőzőből lett „rakéta”.

Nem egy mese a saját nagymamámat juttatta az eszembe, aki tepsiszám sütötte a zserbót vagy főzte a ribizli- és meggyszörpöt. Továbbá mesélt, mesélt és mesélt mindenféléről, de leginkább az életéről. De fára is mászott, vagy épp bukfencezett, még hetvenhez közeledve is. Ilyenkor pont olyan huncut fény csillant a szemében, mint egy pajkos gyereknek. Ezek a mesék pedig pont az enyémhez hasonló csintalan nagymamákat és a minden huncutságra kapható nagypapákat mutatják be, akiknek aktív jelenléte fontos az unokáik életében. Mindegyik történet szívmelengetően gyönyörű, meghitt pillanatokról mesél, amiket Finy Petra humoros, szórakoztató formában tár az olvasó elé. Kedvenceim a Tavasz-applikáció, az Álombirkózás, az Álomkunyhó, a Bátorságkarkötő, az Égjáró, az A szeretet térképe és a címadó, a Bodzaszörp. De akár mindegyiket felsorolhatnám, mert egytől-egyig magával ragadó történetek, melyeket öröm olvasni.

A felsoroltak közül a Tavasz-applikáció lett a legkedvesebb mesém, amiben a nagypapa arra buzdítja unokáját, hogy nézzen a telefonon kívülre, merüljön el a körülötte lévő világ csodáiban, és fedezze fel magát az igazi valóságot. Mindezt úgy teszi, hogy közben próbál közeledni a gyerek igényeihez, egyszersmind haladni a korral. Ez a fajta próbálkozás több mesében is megjelent, amiből a legviccesebb a Cipelős-puszilós mese lett, imádni való, ahogy Miska papa és Mirca mama próbálják használni a tabletet, de a hibázásaik ellenére is nagyon lelkesek.

A vidám pillanatok mellett komoly témák is megjelennek a mesékben: a válás (Bodzaszörp), az iskolai kiközösítés (Bátorságkarkötő), a rendszeres rémálmok (Álombirkózás), egy barát elköltözése (Az almás pite megszólal) vagy éppen a düh és a frusztráció (Érzelmek kertje). A nagypapák és nagymamák ezeket a helyzeteket humorral próbálják oldani, ezért a vidámság nagy hangsúlyt kap a mesékben. Emellett a természet szeretete is megjelenik a szereplők virágokhoz, gyümölcsökhöz való hozzáállásában, a természetjárásban. Ismeretterjesztő jelleggel néhány ismert ember, például Houdini, Amelia Earhart vagy éppen Hajós Alfréd is említésre kerül a történetekben, de a megjelenésük egyáltalán nem erőltetett. 

A mesékhez a cím alatt tartozik egy rövid, egymondatos összefoglaló, hogy megteremtse a történetek egyedi légkörét, amelyhez Bogdán Viki különleges hangulatú, szemet gyönyörködtető illusztrációi sokat hozzátesznek.

A Bodzaszörp megmutatja, milyen fontos az élet megélése, a vidámság és a szeretet a problémák megoldásában. Mosolyra fakasztó, igényesen megírt mesekönyv, mely nemcsak az öt-hat éves célközönségnek, de a szüleiknek, nagyszüleiknek is vidám perceket szerezhet.

10/10

A könyvet a Manó Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.