A kritika spoilert tartalmazhat!

Valaki azt mondta nekem pár évvel ezelőtt egy beszélgetés során, hogy az urban fantasy alzsánere haldoklik. Már akkor is eléggé szkeptikusan fogadtam ezt a kijelentést, lévén hogy éppen akkoriban merültem bele, és nagyon megszerettem. Aztán tavasszal az Európa elkezdte hirdetni, hogy jön Fonda Lee első felnőtt fantasyje, a Jáde város, a borító és fülszöveg összhatása révén pedig rögtön lelkesedni kezdtem. A beharangozó ugyanis egy egyedi világot, újszerű megközelítést sejtetett, amit utoljára Robert Jackson Bennett Isteni városok-trilógiájánál éreztem.

A ​jáde Kekon szigetének éltető eleme. Mindig is bányászták, adták-vették, csiszolták, lopták, öltek érte – de évszázadokon át csakis az olyan tiszteletre méltó Zöldcsont harcosok viselhették, mint a Kaul család tagjai, akik különleges adottságaik révén, a mágikus zöld kő erejét használva védelmezték a szigetet az idegen megszállóktól. Mindent megtesznek, hogy megvédjék az övéiket, ellenőrizzék a jádekereskedelmet és megóvják a területeiket. Amikor megjelenik a piacon egy rendkívüli drog, amely bárkit, még a külföldieket is képessé teszi a jádeviselésre, a Kaulok és a rivális Ayt család közti régóta feszülő ellentét nyílt erőszakba csap át.

Már a fülszövegből érződik, hogy a regény egy sok összetevőből álló robbanóelegy, ami arra vár, hogy az ember meggyújtsa a kanóc végét, vagy jelen esetben kinyissa a könyvet, és elkezdjen egy utazást az akciójelenetekkel teletűzdelt kung-fu mesék és gengsztertörténetek világában, amit megfűszerez a mágia ereje és a családi hagyományok, kötelékek fontossága. Ez a kombináció akár káoszt is okozhatott volna, viszont Lee kitűnő arányérzékkel használja az elemeket, és nem tolja túl egyiket sem. Ennélfogva a világa üde és friss, a világépítése részletes, aprólékos. Fokozatosan tárja olvasója elé az általa kitalált szigetország, Kekon világát, társadalmi berendezkedését, hierarchiáját, mágiáját.

Utóbbi különösen fontos szerepet játszik a történetben. A mágiát a szigetország egyetlen értékes erőforrása, a jáde szolgáltatja, ami a kekoniak szerint isteni eredetű, és vallási kultusz is épül rá, habár ez a könyvben csak egy halvány mellékszálat kap, és világ hitelesebbé, egyedibbé tételére szolgál. Szükséges színesítő elem, mely által jobban megérthető, mi mozgatja a sziget népét és a Zöldcsontokat. Utóbbiak alatt azokat a kekoniakat értjük, akik jól reagálnak a jádekőre, és tehetségesek a használatában. Ők egy adott családhoz tartoznak, vagy ahhoz hűséges Lámpások gyerekei, akik klánokba tömörülnek, és akadémiákon képezik magukat harcossá vagy egyéb magas szintű jádehasználóvá pl.: orvossá. A szervezetek/családok felépítése, a különböző tisztségek és neveik (Pillér, Szarv, Ököl, Időjós, Ujjak, stb.) nagyon ötletesek és egyediek.

Mindennek bemutatása közben egy gengsztertörténet bontakozik ki. Mert ugyan a zöldcsontklánok mindegyike a királyság által elismert félkatonai szervezet, ugyanakkor a város rájuk eső részét is irányítják, amibe beletartozik az alvilág is. Emiatt a Kaulok, vagy éppen az Aytok maffiaszervezeteknek is tekinthetők. Ez a kettősség különösen tetszett a regényben, mert ezzel végig szürke zónában mozogtak a szereplők, ami miatt nem lehetett senkire sem rásütni, hogy jó vagy rossz, mert mindenki a klánja becsületéért vagy éppen a családja fennmaradásáért, jó híréért küzdött. Ezzel tulajdonképpen az írónő maga sem foglalt állást, amivel arra készteti az olvasót, hogy elgondolkozzon az általa leírtakon, és ne elhamarkodottan ítélje meg az olvasottakat. Eléri mindezt úgy, hogy a két bemutatott nagyobb családból szinte csak a Kaulokat ismerjük meg részletesebben. A másik oldalról csak néhány jelenet alapján vagy mellékszereplők közvetítése révén alkothatunk véleményt, bár ennek ellenére elég markáns kép alakul ki, főleg az Aytok vezérének habitusáról.

A politikai helyezkedés és az üzleti manőverek közepette egy családregény bontakozik ki. Mert bármennyire sokrétű ez a világ, bármennyire maffia sztori, leegyszerűsítve ez a Kaul család (Nincs Csúcs Klán) története, és annak nagyon kiváló. Elvoltam a politikával, az üzleti metódusok bemutatásával, a helyezkedéssel, de legjobban azok a részek voltak legélvezhetőbbek a könyvben, amikor a családtagok hétköznapi életéről, érzéseiről olvashattam, mert rétegelt, érdekes karakterek, akiket Lee hitelessé és minden ízükben valóságossá tett. Olyanokká, akiknek érdekelt a sorsa, akikért izgultam. És, ami a legfontosabb, mindnyájan szerethetők. A legidősebb testvért, Lant a higgadtságáért, kedvességéért, a középsőt, Hilót a szenvedélyéért, a húgukat, Shae-t a kitartásáért. Aztán ott volt Anden, a vívódó Kaul klánba befogadott gyerek, akit első megjelenésekor megszerettem, és a végére a kedvencemmé vált, főleg a döntései miatt.

Ez a fantasy maffia-klánsztori azonban nem lenne teljes a kung-fu filmekből ismert pörgős harcjelenetek nélkül, amiket ugyanúgy áthat a hagyomány és a családtisztelet, mint minden mást a történetben, de ugyanakkor fel is rázza a történetet, a megfelelő helyeken gyorsítja azt. Süt belőlük a hozzáértés és a harc mechanikájának ismerete, ami nem véletlen, mert a szerző fekete öves karate- és kung-fu mester, és nem mellesleg az apja révén rajong a gengszter- és kung-fu filmekért. Az sem egy utolsó körülmény, hogy képes ezt a szakértelmet, temérdek tapasztalatot és filmélményt írásba is átültetni úgy, hogy élvezhető legyen, és kitűnően képes láttatni, amit elképzelt. Külön kiemelném, hogy a harcosabb és érzelmesebb részeket képes volt egyensúlyban tartani, és mindkettőt lebilincselővé tenni.

A fentebb leírtakból úgy tűnhet, hogy egy történelmi jellegű fantasy regényről van szó, azonban a hagyomány és a varázslat mellett egy ázsiai szigetkirályság képe rajzolódik ki, ami a modernizáció útjára lépett. Ugyan nem pontosan napjainkban játszódik, a magam részéről az ötvenes-hatvanas évek környékére tenném a történetet (az itt megemlített nagy háború körülbelül a II. világháborúnak feleltethető meg). Ez főleg abban mutatkozik meg, hogy vezetékes telefonnal folyik a kommunikáció, és noha számítógép-használatról nem esik szó, viszont az autókról és a fegyverekről elég sokat ír a szerző. Bár itt jegyezném meg, hogy a Zöldcsontok a pengéket részesítik előnyben (karomkés, holdpenge) és lenézik azokat, akik lőfegyvereket használnak. Ez kissé a japán szamurájok mentalitását idézi abból az időből, amikor a nyugatiak révén Japánban is megjelentek a lőfegyverek, ami az ő életmódjuknak kvázi a végét jelentette.

A Jáde városban is van külső fenyegetettség (nyomás) más hatalmak (főleg az espenik) részéről, hogy Kekon ossza meg kívülállókkal is a jádét, ehhez kifejlesztenek egy drogot is, ami már ebben a kötetben is érezteti hatását, főleg negatív értelemben, de érzésem szerint a későbbi részekben fog igazi gondot okozni.

Említettem a japán szamuráj mentalitás megjelenését a regényben. A kekoniaknak is fontos az övékéhez hasonló hagyománytisztelet, de én inkább azt éreztem, hogy több ázsiai hatás keveredik a szereplők viselkedésében, és a szigetet sem igazán éreztem Japán megfelelőjének. Inkább Hongkongot mondanám mintának, ha meg akarnám feleltetni valamelyik létező területnek.

A regény erényein túl azért akadnak hibái is, bár nem túl súlyosak, meg valószínűleg ez csak egyéni hasfájásom, de említést érdemelnek. Mindkettőt enyhe dramaturgiai hibának érzem. Az egyik a történetvezetéshez köthető, vagy pontosabban a ritmusához. Nagyon lassan indul be, ami ilyen terjedelemnél nem is lenne baj, az már inkább, hogy úgy az első száz oldalon át nem tudott kellőképpen bevonzani. Utána viszont történt egy ritmusváltás, meg talán a szerző is belejött az írásba, mert annyira belehúzott a sztori, és annyira érdekelni kezdtek a karakterek, hogy ha tehettem volna, mindig a könyvet olvastam volna. Sőt, a végén azt vettem észre, hogy túl hamar lett vége, és igénylem a folytatást, akár azonnal. Kár az elejéért.

A másik egy információadagolásbeli probléma volt, ami az egyik karakterhez kapcsolódik. A történet elején van egy jelenet, amikor még szinte semmit nem tudtunk erről a szereplőről, és egyszer csak a semmiből kiderül róla egy olyan információ, ami nem volt felvezetve. Persze később lesz értelme ennek a fejleménynek, de elég lett volna ezt akkor megtudni, főleg mert úgy nagyobb érzelmi reakciót válthatott volna ki az olvasóból, így viszont csak puszta információ volt, különösebb hatás nélkül. Lehetséges, hogy pont ez volt a szerző szándéka, viszont engem ez ott azon a ponton kizökkentett az olvasásból.

A Jáde város összességében egy ügyesen megalkotott mix, amin érződik a szív és az akarat. A karakterábrázolás és a harcjelenetek kivitelezése kiváló. Az üzleti manőverezés, a politikai helyezkedés és a társadalmi berendezkedés érdekes, a háttérvilág részletesen és jól felépített. A történeti ívben volt egy apróbb törés az elején, amit a szerző orvosolt a cselekmény előrehaladtával. Látszik, hogy érti, amiről ír, és az is, hogy tudja, hova szeretné kifuttatni a történetét, amit remélem, hogy hamarosan olvashatok.

Az urban fantasy zsáner kedvelőinek mindenképp ajánlom, mert a műfaj egy érdekes darabja. Illetve azoknak is, akik szeretik a gengsztersztorikat vagy éppen a kung-fu filmeket, mert számukra is tartogathat izgalmas perceket.

8/10

A könyvet az Európa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.