Eddig gyerekkönyveiről és nőknek szóló cikkei által ismertük Fiala Borcsát. Nemrég megjelent regénye azonban nagyon is felnőtt tartalom házasságról, párkapcsolati válságról, nőkről - nem csak nőknek. 

Ötletes, különleges szimbolikát használ a Drill címet viselő kötet, az ismert kártyajáték-kifejezést egy hétköznapi kapcsolatra, a kiemelt események jellegére és szereplőire alkalmazva generál neki új jelentést. Néhány generációval korábban talán azt mondták volna minderre: édes hármas. A Drill története viszont se nem édes, ne nem hármas, inkább páratlan (vagy azzá vált) párosok körtánca az emberi kapcsolatokat felvonultató színpadon. 

A Drill szereplői nagyvárosi átlagemberek, a középosztály tagjai. Van, aki karrierre, más pedig nagy házban élő népes családra vágyik, és akad olyan is, aki csupán arra, hogy elismerjék, mint nőt, és mint társat. Hétköznapi, normális vágyak ezek, amelyeket mindannyian elképzelünk huszonéves korunk elején. Aztán jön egy nagy szerelem, becsúszik pár gyerek, és az élet megy a maga megszokott módján, az előre kijelölt nyomvonalon, ahogyan annak lennie kell. Mégsem a házasélettel járó viszontagságok, vagy a korai gyereknevelés problémája adja a Drill fő témáját, hanem annak a néhány évnek a története, amikor már minden megszokottá válik, és a kapcsolatokból kikopik az izgalom, az újdonság, a meghittség és a szexualitás izgalma. 

Fontos témákról beszélget velünk Fiala Borcsa a regény nézőpont karakterein keresztül. Vajon mennyien tudjuk, mi vár a beteljesült házasságon túl, a gyerekeken túl, egy fél életen is túl? Ki az, aki képes zökkenőmentesen átlavírozni a középkorúvá válás évein, aki nem vet számot magával, és nem próbálja meg átértékelni, hogy végülis megérte-e? A megszürkülő hétköznapok, a pamutbugyik, munkahelyi túlórák, stressz, életközepi válság és robotikus szex világában ki fog tudni az elvárásoknak megfelelően helyt állni, és azt a látszatot is fenntartani a világ és a rokonok előtt, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van? 

Szerintem nincs ilyen ember. Pont olyan esendőek és bizonytalanok, tanácstalanok és keserűek, boldogsághajszolók és csalárdak, hűtlenek, fáradtak, kiégettek vagyunk (vagy leszünk) mindannyian, mint a családanya, akit elhagytak, akinek nyakába szakadt  a gyereknevelés és az otthon fenntartása, aki azért viszi le naponta a félig telt szemeteszsákot, hogy öt percnyi privát nyugalomhoz jusson. Vagy mint a jókora munkahelyi felelősséget cipelő, érzelmileg kiégett, beteljesületlen álmaitól szabadulni képtelen, izgalmakra vágyó családapa, aki élete derekán rájön, hogy egy véletlen folytán nem amellett a nő mellett éli le az életét, akiért mindig is igazán tudott volna rajongani. Vagy mint a karriert építő, szakmájában kiváló, precizitásra nevelt, szeretet- és szereleméhes nő, az örök második, aki mindig csak vár és vár a férfira, akit szerethet, miközben igyekszik megőrizni az összeszedettség látszatát. 

A kapcsolati válságban szenvedők, a terápiát igénybe vevők, vagy épp az elvált és magányos emberek mind magukra ismerhetnek a Drill szereplőiben, és szerencsés esetben még erőt is meríthetnek abból, hogyan próbálja meg az elhagyott nő vagy a lelkiismeretével (is) küzdő férfi menedzselni az életet, melyben létezni kényszerül, és előnyére fordítania a néha menthetetlennek tűnő szituációt, amelybe keveredett. Életszagú, de kissé túl optimista végkimenetelű regény lett a Drill, ahol mindenki magára ismerhet egy kicsit, és mindenki levonhat pár végkövetkeztetést arról, milyen irányba tart az élete. És hogy milyen tévutakat, kilengéseket, zsákutcákat érdemes elkerülnie, ha megpróbálja azt, ami a szereplőknek nem sikerül: veszteségek és fájdalmas felismerések nélkül kikormányozni válságba jutott kapcsolatát a háborgó érzelmek örvényéből. Ha mindent tudó válaszokat nem is, de erőt biztosan meríthet hozzá ebből a regényből. 

9,5/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából olvashattam el.