Rég olvastam a francia-belga szerzőtől, mégis élénken él emlékeimben a Holt határon és a Hódolattal esengve c. kisregényeinek élménye, így biztos voltam benne, hogy legújabb, Szíved gyötörd c. művét is hasonló lelkesedéssel fogom forgatni. 

Tapasztaltabb olvasóként ma már biztosan lenne hiányérzetem Amélie Nothomb korábbi rövid, velős írásai kapcsán is, legalábbis erre enged következtetni az a friss olvasási élmény, amely a szöveg varázsa mellett azért kérdőjeleket is produkált bőségesen. Mégsem mondható, hogy a Szíved gyötörd egy rossz (kis)regény lenne, sőt! A téma, melyet nem lehet elégszer feldolgozni és újra elmondani, megpróbálni átadni, minden korban aktuális, ahogy azt a cselekmény is felvezeti: mennyi szeretetre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy egészséges, kiegyensúlyozott életet élhessen? Miből fakadnak és táplálkoznak kifogyhatatlanul lelki traumáink? 

A lazán felvázolt család, melybe Diane és testvérei nevelkednek, közel sem különleges, de nem is hétköznapi. A három testvér szülőanyja saját traumáinak, féltékenységének, tulajdonképpen lelki deformitásának hatására mindhárom gyermekének különböző mennyiséget szolgáltat az anyai szeretetből és törődésből, minek következtében a három rábízott lélek háromféle úton indul el a felnövekvés és felnőtté válás rögös útján. A legidősebb lány, pusztán nemének és az anya korai házasságának köszönhetően szinte szeretet nélkül nő fel, legalábbis sem az apa, sem a nagyszülők pótlólagosan juttatott szeretete és féltése nem tudja kiváltani azt a kevés gyengéd érzelmet, amelyet az előbb kisbabaként saját érzéseit narráló Diane, majd később a felnőtt, orvosnővé vált Diane az anyjától valaha elraktározhatott. Vele ellentétben azonban középső fiútestvére tökéletesen kiegyensúlyozott mennyiségben részesül a családi érzelmekből, míg húga túlcsordul az anyai szeretettől, így kárhozva el a boldogtalan felnőttlét szürke homályában. 

Nagyon érdekes érzelmi hullámvasút a Szíved gyötörd, ugyanis annak ellenére, hogy nagyon lazán, szinte leírásmentesen és érzékfestő körmondatoktól megtisztultan vázolja fel a családon belüli, többnyire nem, vagy rosszul működő dinamikát, olyan tabunak számító témákba is belekap, mint a szülés utáni depresszió, az anya féltékenysége azonos nemű elsőszülöttjére, vagy akár a nők közötti folytonos, és gyakran tudat alatti rivalizálás, amely csak sokkal később kúszik el a tudatosan tervezettség szürke zónájába, megrontva ezzel több éves baráti, szakmai kapcsolatokat is akár. De példálózhatnék a karrierizmussal, a tehetségesebb, de kevesebb érdekérvényesítő erővel rendelkező kolléga gátlástalan kihasználásával, vagy a munkahelyi nemi alapú diszkriminációval is akár. Számtalan, önmagában is regénytémaként szolgáló, vitákra gerjesztő téma van belezsúfolva ebbe a rövid kis szövegbe, éppen ezért - bár könnyen és gyorsan olvasható - , megemésztésére, átgondolására sokkal több időt kellene kapnia az olvasónak. 

Amélie Nothomb évente három könyvet ír meg, de csak egyet ad ki. Ha időarányosan próbáljuk kiszámolni, egy könyvön így mennyit dolgozhat a szerző (hacsak nem korábban írt, több éves szövegeit aktualizálja), arra jutunk, hogy négy hónapnyi ideje van egy-egy téma, cselekmény kibontására, megírására. Ez pedig kissé meg is látszik akkor, amikor az olvasónak emésztenie kellene, a karakterekkel együtt kihevernie egy-egy érzelmi megrázkódtatást, de minderre nincs idő, lezuhanunk az egyik érzelemhullám hátáról, és már kap is fel a másik. Nem hiába oktatják a legtöbb kreatív írás kurzuson a leírások szövegtámogató funkcióját, az átélhetőség fontosságát - ezek nélkül a pillanatnyi szünetek nélkül olyan az érzelmekkel játszó, érzelmekről szóló, intenzív szöveg, mint egy erős sodrású folyó, amiből nem lehet kiúszni a partra, csak ha erőnkön felül teljesítünk. Vagy megvárjuk, hová visz el a víz. 

A Szíved gyötörd tehát nem hibátlan (kis)regény, viszont merész, szókimondó és emlékezetes. És hosszabban lehet róla gondolkodni, aprólékosabban elemezgetni, mint amennyi időt az elolvasására szükséges fordítani. Csak a jó könyvek hagynak ilyen élénk nyomot maguk után.

8/10

A kötetet az Európa Kiadó jóvoltából olvashattam el.