Negyedjére sem okozott csalódást a Panthera, sőt! Szintet lépett a Kertész Erzsi által épített univerzum, ezúttal a havonjárók nyomában repülünk, távol a Párductól, hogy annál jólesőbb legyen a hazatérés. Már a harmadik rész végén látszott, hogy legközelebb Jávor lesz a kalandok középpontjában, amelyek remélhetőleg folytatódnak még, hiszen van még kraft a történetben, nem is kevés. Miközben a régi barátok sem maradnak ki a buliból - habár ezúttal csak telefonos segítséget nyújtanak főhőseinknek, nem is akárhogyan - , alapvetően teljesen új helyszíneken kalandozunk Aurával, az okos és ügyes szabotőr lánnyal, és Jávorral, a havonjáró kisfiúval. Egy teljesen új világba csöppenünk, ahol Jávor megtalálja elveszettnek hitt népét, amelyről kiderül, hogy nem áll távol tőle a mágia. Ez egy újabb dimenziót ad a sztorinak, de a mesés hangulatból pontosan a megfelelő időpontban rángat ki bennünket Rozi néni vezetésével a teljes Kismukk-csapat, akik ezúttal csak hangban vannak jelen, de annál hangosabban és viccesebben. Mivel a kicsinyítés-nagyítás az előző részben ki lett maxolva, ezúttal egy műholdas telefonon tartja a kapcsolatot Aura a mi világunkkal, ami nemcsak üde változatosság, de lehetőséget ad arra is, hogy minél több karakter kerüljön bevonásra, akik a maguk módján előrelendítik az eseményeket. Akcióban nincs hiány, ahogyan humorban sem, mindenki jellemfejlődik, ahogyan kell, miközben istenien szórakozunk. Nagyon profi az írónő, nem könnyű sorozatot írni, főleg kamaszoknak - na és a hozzám hasonló gyereklelkű felnőtteknek - , úgy, hogy le is kösse őket a történet és még tanulságokkal is szolgáljon. A negyedik részre sem fulladt ki a sztori, sőt, sikerült úgy újabb szálakat beleszőni, hogy megmaradt az érzés, hogy még mindig a Panthera-kaland részesei vagyunk, annak ellenére, hogy a párduc formájú hegy valójában már csak a kereteket szolgáltatja, erősen kilépünk a komfortzónánkból, miközben egyetlen pillanatra sem szakad el a szál, ami az "otthonunkhoz" köt. Jól ki lett ez találva, meg lett írva és persze a látványvilág is zseniális, Bernát Barbara rajzai tökéletesen festik alá a negyedik részt, remélem, minél előbb érkezik az ötödik, mert a Pantherából sohasem elég!

Jávor sehogyan sem találja a helyét az inspirátorok között, dacára annak, hogy kiváló nevelőt kapott Iringó személyében. Aura, az öntörvényű szabotőr lány szokása szerint a saját útját járja, amely teljesen váratlanul összekapcsolódik Jávorral és egy Ander nevű pilótával egy helikopter fedélzetén. Hőseink elindulnak megkeresni a havonjárókat, és fogalmuk sincs, milyen különleges kalandok várják őket...

Óriási rajongója vagyok a Panthera-sorozatnak, és pont azért halogattam a harmadik rész elolvasását a negyedik megjelenéséig, hogy képben legyek a sztorival, ennek ellenére nagyon örültem, hogy a könyv elején összefoglalásra kerülnek az eddigi események, mert azért nem minden részletre és szereplőre emlékeztem még én sem, hát még az, akinek ez lesz az első találkozása a Párduccal. Már nem emlékszem, hogyan került a kezembe pár éve az első rész, de racionális közgazdász létemre azonnal magával ragadott a hangulat, úgy éreztem, én is egy vagyok Kismukkék baráti társaságából, és ez a negyedik részben is kitartott, a kíváncsiságom csak fokozódott, amióta letettem a könyvet, azon agyalok, mi jöhet még a következő felvonásban. Habár elég élénk a fantáziám, esélyem sincs kitalálni, mert az írónő nagyon kreatív, hihetetlenül jól érzi, mikor kell még egyet csavarni a történeten, rettentően vicces tud lenni, és ami a legfontosabb: pontosan tudja, hogyan gondolkodnak a kiskamaszok, és az ő szemszögükből  tudja bemutatni az eseményeket, valamint a szöveg is fenomenális, rengeteget nevettem rajta.

Az ember lánya azt gondolná, hogy túl a negyvenen már kinőtt a mesékből, de Kertész Erzsi viharsebesen bebizonyította, hogy ez egyáltalán nincs így, olyannyira, hogy pár percen belül elsüllyedt körülöttem minden, csak arra tudtam koncentrálni, hogy Jávor megtalálja-e az övéit, milyen újabb furfangot talál ki Aura az éppen aktuális probléma megoldására, ki ez az Ander, és mi fog történni a főhőseinkkel. De mindezzel együtt azok voltak a kedvenc részeim, amikor telefonon sikerült kapcsolatba lépni Kismukkékkal, akik a maguk módján mindent megtettek, hogy segítsenek Auráéknak, miközben valami eszméletlen káoszban léteztek együtt. Rozi néni már a sokadik részben verhetetlen szövegben (amikor elkezdi becézni az ifjúságot - Aurácska, Gekkócska, stb. -, azon mindig hangosan kacagtam, tényleg utánozhatatlan a stílusa), Mihály bácsi még mindig ugyanolyan szerethetően mufurc, mint mindig, a kamaszok pedig tipikus kamaszok. Óriási érzelmi amplitúdókat élnek meg percek alatt, az első szerelem ideje van ráadásul, itt aztán dübörögnek a hormonok rendesen, de a barátság mindennél fontosabb számukra, ezért mindent bevetnek, hogy segíteni tudjanak a távolból a pantheraiaknak, miközben teljes gőzzel élik a saját kis életüket. Olyan bájosan lökött az egész bagázs, hogy csak szeretni lehet őket.

Merész húzás volt behozni a mágiát, mégsem lett ettől Harry Potteres a hangulat, mivel a havonjárók alapjáraton is különleges népe nagyon egyedi varázslatokra képes, például ki gondolná, hogy a hóból kutyát is lehet teremteni, és minden valószínűség szerint ez még csak egy kis ízelítő volt a tudományukból. Kicsit lassúdadan indulnak be az események, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a remek könyvnek, ami az utolsó percig izgalmas, remek karakterekkel, jól vezetett történettel. Habár ezúttal nem volt igazi főgonosz, ez egyáltalán nem volt zavaró, a kalandok és a jól felpörgetett sztori miatt egyáltalán nem volt hiányérzetem ezügyben, így is nagyon kellett figyelnem, nehogy lemaradjak valamiről, annyira zajlott az élet az oldalakon. Abszolút letehetetlen a könyv, ezért hatványozottan felhívom rá a figyelmet, hogy csak akkor kezdjünk bele, ha senki és semmi nem zavar bennünket, mert tuti biztos, hogy kizökkenünk a saját kis életünkből, amíg a végére nem érünk.

9/10

A könyvet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.