„Az Álljunk meg egy novellára! pályázat történetei mintha a mobiltelefonunkra feltöltött fotóink volnának: pillanatképek az életünkből, vágyaink, emlékeink lenyomatai. Jó néhány közülük ismerős lehet, hiszen a JCDecaux felhívására beérkezett novellákat a főváros és a megyeszékhelyek lakossága olvashatta már a busz- és villamosmegállókban. Meghatódunk ezeken a szövegeken, esetleg meghökkenünk vagy elgondolkodunk rajtuk, de mindenképpen átadnak valamit, amit magunkkal vihetünk az útra, az életre.”

Az Álljon meg egy novellára! pályázat a JCDecaux Hungary Kft. által 2017-ben indított kezdeményezés, amely az elmúlt pár évben hagyománnyá kezdte kinőni magát. 2019 nyarán már a harmadik pályázatot rendezték, amivel már elég szöveg összegyűlt, hogy kijöjjön belőle egy könyv, így az Athenaeum Kiadóval együttműködve kötetbe rendezték az elmúlt három év (2017-2019) legjobb pályaműveit. Az antológia nagyon igényes kivitelezést kapott, kemény kötésben és különleges, szép borítóval jelent meg, ami méltó a tartalomhoz. A kötethez az Athenaeum egy kedvcsináló videót is készített:

 https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/3029619830401887/

A videóban a zsűri elnöke, Grecsó Krisztián arról beszél, hogy a szerzők sokféle korosztályból képviseltetik magukat, és emiatt különféle nézőpont ütközik, ami széthúzólag hat a kötetre, de ezt az összerendezés során sikerült kiküszöbölni. Ezt a sikert abban látom, hogy nem évek szerint rendezték a szövegeket, hanem témakörök, hívószavak mentén, így az egy témába tartozó szövegek egységesek, ezáltal megteremtik a szövegkohéziót. Az egyes témakörök végén még az átvezetést is megkísérelték, bár ez nem mindenhol jött össze, de jó volt ez a fajta próbálkozás, mert ezáltal jobban közelítenek egymáshoz a különböző nézőpontok. Az első nagyobb témakör a család köré épül (Családi album), míg az utolsó Budapest köré (Budapest by night), a két szekció között pedig három hívószó – Szelfik, Idővonal, Háttérképek – köré csoportosulnak a történetek.

A kötet végén található rövid szerzői életrajzok ugyanezt a sokszínűséget támasztják alá, mert mindegyikük egy-egy újabb ízt ad hozzá a kötethez az saját írói hangjával. Vannak köztük egyedi hangvétellel megírt komolyabb darabok, vagy éppen humoros, esetleg elgondolkodtató szösszenetek, amelyek kellemes perceket szereznek. Viszont a jó, illetve kiemelkedő darabok mellett (mint minden válogatásban) akadnak gyengébb művek, amiknél vagy leül a kötet, vagy éppen befejezetlenek, esetleg nem kivehető, hogy hova tartanak, és a szerző mit is akart velük közölni. Viszont ez utóbbiak vannak kevesebben, mert a legtöbb félperces hozza az egységesen jó színvonalat.

Az öt szekcióról általánosan elmondható, hogy jól megválasztottak a hívószavak. Mindegyikhez sokféle történet illik, így széles lehetett az egyes részek alá válogatott merítés. Az egyes részekben többnyire jól megválasztott a történetek sorrendje.

Első szekció: Családi album

Ebben a 14 novellában a család, a családi kapcsolatok vagy éppen ezek hiánya áll a középpontban. Emellett az emlékezés és a „mi lett volna, ha…” érzése is szerepet játszik bennük. A legtöbb történet egy-egy egyszerű pillanatot, emléket közöl. Három írás emelkedik ki ezek közül: Horváth Rozi: A postára, legyen szíves!, Magyar Csaba: A házikedvenc és Tóth A. Tamás: Lízing-gyerek című története. Az első a hiányábrázolása miatt kiemelkedő, így erősen komor a hangulata. Az idős nő bánata átütő erejű. Elgondolkodtató írás. A házikedvencre azért figyeltem fel, mert nagyon bizarr szituációt mutat be, emiatt ütős. A Lízing-gyerek pedig egy olyan alternatív valóságot tár az olvasó elé, amely görbe tükör a rohanó világ rohanó emberei elé, akik mindent akarnak, gyereket is, csak gyorsan nőjön fel, és ne kelljen vele bajlódni. A sorok közül csak úgy csöpögött a jogos szarkazmus. Jó novella, ajánlom gyermekvállalás előtt álló szülőknek.

Második szekció: Szelfik

Ahogy a rész címe is sugallja, ezek a történetek rövid életképek. És mivel a szelfik annyifélék, ahány ember készíti őket, így ezek a történetek is pont ennyire sokfélék. A hívószó 13 novellájából Véssey Miklós: Az ország legkisebb óriása és Olah Kata: Instantgram írása volt kiemelkedő. Előbbi egy érdekes gondolatkísérlet, jó példa arra, hogy minden attól függ, honnan nézzük. Az utóbbi pedig megmutatja, hogy sokszor mennyire nem látjuk magunk körül a világot. Nagyon tanulságos, kifejező novella.

Harmadik szekció: Idővonal

Az e köré a kulcsszó köré csoportosuló 17 novella a legsokfélébb a kötetben. Nehéz definiálni, hogy miért ezeket a történeteket válogatták ide, de talán az élet és a halál határán egyensúlyozó világok, különleges halálok és szerelmek lennének a legtalálóbb meghatározói ennek a résznek. Kaotikus egymásutániság jellemzi ezeket a történeteket, de zömében mégis kellemes az összhatás. Ebből a részből került ki a legtöbb kedvencem is, ezek: Kovács Júlia: Együtt, Bereményi Benő András: Szép idők, 1996, Lauer Gábor: Toll és Welbach Lola: A Góth Irén-szag. Mindegyiknek a hangvétele, írásmódja vagy a világa volt az, ami megfogott. Kiemelkedik közülük az Együtt című történet, ami a legmeghittebb hangulatú novella a kötetből. Teljes mértékben átjön a szerzői szándék, a két idős ember egymás iránti érzelmei, vágyakozása, bosszankodása, egy meg nem élt kapcsolat szomorúsága.

Negyedik szekció: Háttérképek

A tematika 8 története a háttérben lappangó igazságokat mutatja be (Pölczman Péter: Tájékoztató) vagy éppen a rejtett vágyakat teljesíti be (Haász János: A boldogságbolt), valamit a bizarr kísérletek (Bábos Veronika: A magyar búbusz) és ötletek (Pölczman Péter: Várandósságmenedzser férfiaknak) tárháza. Utóbbi kettő pont azzal emelkedik ki a többi közül, hogy iróniával vagy egy képtelen alapvetéssel dolgozik, méghozzá pazar módon.

Ötödik szekció: Budapest by night

Ezt a 7 félpercest a bágyadt vagy éppen komor éjszaka lengi be, amiből felsejlik a magyar főváros, amelyet e novellák szerzői mind másképp élnek meg. Két írást emelnék ki innen, Oláh Kata: Körúti hajnal és Ecsédi Orsolya: Lakásétterem című novelláját. Előbbi azért, mert szeretem a versihletésű írásokat. Ez is jó volt, a versrészletek illeszkedtek a szövegbe, így az kellemes hajnali életkép lett. Utóbbi pedig Budapest egy rejtett, de ugyanakkor családias és vidám szegmensébe kalauzol el, és kellemes perceket szerez az olvasójának.

A kiemelkedő írások mellett azonban voltak megítélésem szerint gyengébbek is. Ezek közül a legnegatívabb élményt emelném ki, amit Apats Gábor: El kéne mosni már című novellája nyújtott. Ugyan értettem, hogy mi lett volna a koncepció, de a folyamatos kisbetűs, mondatok nélküli, összefüggéstelen szöveghalmaz számomra sajnos nem volt méltó az egyébként jó kötet színvonalához. A szándék érthető, de ez csak egy novellának álcázott kibogozhatatlan valami.

Összességében az Álljon meg egy novellára! kezdeményezéssel a JCDecaux egy páratlan új hagyományt teremtett: az utasszórakoztatás lehetőségét, ami kellemes perceket szerez a buszra/villamosra várakozóknak. Jó koncepciónak tartom, amit megkoronázott az immár papír formátumú gyűjteményes kötet, amely zömében jó, értékes írásokat tartalmaz. Érezhető némi hullámzás vagy esés a színvonalban, de ezek csak elvétve fordulnak elő az 59 novella között.

Ajánlom a kötetet utazáshoz vagy rövid esti olvasáshoz, mindkettőhöz kiváló.

8/10

A kötetet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.