A bejegyzés spoilert tartalmazhat!

Megvallom, a szerző előző könyve, a Letűnt világok nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy elolvassam, viszont az Angyalok pokla igen, így nem haboztam, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy elolvashatom. Hozzáteszem, hogy a lehető legtöbb szerzőnél szeretek megjelenési sorrendben haladni, mert így látható igazán a fejlődés, így külön kapóra jött, hogy ez a szerző első regénye. Ez érződik is rajta, de ugyanakkor ígéretes kezdet, főleg, ami a világteremtést illeti, mert abban különösen erős. Akárcsak maga az alapötlet.

A közeli jövő technikailag sokkal fejlettebb Amerikájában járunk, ahol tíz évvel a cselekmény kezdete előtt Pittsburgh egy atomrobbanásban a hamu martalékává vált, aminek hatására disztópikussá válik a világ. A túlélők és az ország többi része emiatt a technika felé fordult és létrehoznak egy virtuális kiterjesztést, az Adwere-t, amit az emberek agyába ültetnek, és onnantól kezdve ez határozza meg őket, vagyis az, hogy kinek milyen luxuskiterjesztése van. Ráadásul a média és a különböző virtuális kiterjesztései befolyásolnak mindenkit, a társadalmat körbelengi a pornográf tartalom és a szexipar, a bűnözők kivégzését pedig élőben lehet nézni bárhonnan. Mindent a különböző megacégek, a reklámok és ajánlatok uralnak, amelyek 4D-s kivetülésben ugranak az emberek szeme elé, akár egy egyszerű séta alatt is, ugyanis az Adwere összeköttetésben van az emberek gondolataival, így az ajánlatok testreszabottak.

A szerző nagyon ötletesen és részletesen ragadja meg ezt a cyberpunk alapot, mindent megalapoz, minden apró mozzanat jól átgondolt. A virtuális valóság funkcióit és lehetőségeit rétegelten és aprólékosan mutatja be, miközben a szereplőit mozgatja és a cselekményt is építi. Ez természetessé teszi a háttérvilágot, mintha mindig is így lett volna. Nem lesz zavaróan kihangsúlyozott, hogy úgy érezze az olvasó, hogy „nézd csak, ez az általam kitalált valóság, és ezt tudja”. Ez nagyon jól van így, mert ezáltal amellett, hogy el lehet időzni a világ apró finomságain, teret ad a történéseknek is. Amik viszont néha megakadnak, döcögnek, vagy éppen egy helyben toporognak. Ez főleg a közepére igaz, mert az elején és a végén egész jól halad előre, ahogy közeledünk a bevezetés fontosabb mérföldkövéhez, illetve a végkifejlethez. De ahogy középtájon elér az első meghatározó eseményhez (a főszereplő visszamond egy előzőleg elvállalt munkát), egy időre leáll, és egészen egy fontos szereplő megjelenéséig szinte csak vánszorog a cselekmény. Ez utóbbihoz hozzátesz a végig depresszív hangulat, ami a főszereplő múltja miatt nem is csoda, hisz tíz éve, a felesége a pittsburghi tragédiában bekövetkezett halála óta gyászban él, amihez drogfüggőség és alkoholizmus társul, emiatt káosz uralkodik a fejében, ami az egész könyvre hatással van. Így néhány helyen érthetetlenné válik a gondolatmenet – noha az ok alapvetően érthető. Értem, hogy Sweterlitschnek részben ez lehetett a célja, viszont ez az élvezet rovására megy. Ezeket a részeket viszont ellensúlyozza az, mikor a szerző hagyja kibontakozni a történéseket.

Az említett nyugtalanító hangulat, ami rányomja a bélyegét az egész regényre, a választott szemszögkarakter, Dominic Blaxton miatt ilyen, mert az ő gondolatai elevenednek meg a lapokon, és egy ponton kiderül, hogy ez nem véletlen, mert kvázi a naplóját olvashatjuk. Biztosítási kárigényeket mér fel egy magáncégnek: gyilkossági ügyekhez köthető holttesteket keres az Archívumban, a város épületeinek, parkjainak és látványosságainak interaktív rekonstrukciójában, ahol a valaha élt lakosok szimulációi is megtalálhatók. Dominic a virtuális térben történő nyomozás mellett újra és újra átéli a feleségével közös utolsó emlékeit is. Ráadásul a legújabb ügye meglehetősen furcsa: egy olyan nő feltételezhető meggyilkolásával kapcsolatos, akinek valaki a jelek szerint az összes előfordulását ki akarja törölni az Archívumból. Dominic egyre eltökéltebben próbálja megfejteni a nő kilétét, és azt, hogy mi történhetett vele. Ezzel a disztopikus sci-fi-cyberpunk vonal mellé belép a krimi szál, aminek során kibontakozik az eseményeket ténylegesen mozgató rejtély, mely az Adware feltalálójához és annak családjához kötődik. A végkifejlethez közeledve a nyomozás thrillerré válik, a háttérben felhangzanak, legalábbis a főszereplő fejében, a megerőszakolt, megvert, majd brutális kegyetlenséggel meggyilkolt lányok, az Angyalok sikolyai, akik a főszereplő belső poklánál egy sokkal ijesztőbb külső poklot tárnak az olvasó elé, ami valóban az Angyalok pokla.

Ebből úgy tűnhet, hogy a krimi szál is ugyanolyan erős és jól felépített, mint a sci-fi, pedig nincs így, és ez a kötet legnagyobb hibája. A nyomozás ugyanis sok helyen kiszámítható, és egészen a végkifejletig szinte egy helyben toporog. Ha nem lenne mellette az erős cyberpunk háttérvilág, ami elviszi a hátán a szöveget, akkor unalomba fulladna.

Összességében az Angyalok pokla egy tisztességesen összerakott első regény. A háttérvilág kidolgozása és a végkifejlet erős. A hangulat depresszív és nyomasztó, ami illik a történethez. A regény közepe viszont leül, ami főleg a nem túl erős krimi vonulatnak köszönhető, amely végeredményben gyengíti az egész szöveget.

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a részletesen kidolgozott sci-fi világokat és a zsánerkeveredést, mert ők élvezni fogják. Viszont azt figyelembe kell venni, hogy a krimiszál korántsem olyan erős, mint a cyberpunk.

A könyvet az Agave Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

7/10