Steampunk fantasy, ami inkább érdekes, mint lenyűgöző. Ami nem feltétlenül baj, mert eleve a rövidsége miatt sem tud annyira magával ragadó lenni, mint egy sok száz oldalas nagyregény, viszont arra tökéletes, hogy megjöjjön a kedvünk egy különleges világ felfedezéséhez. Mert nem hétköznapi párosítás a robot és  a dzsinn, a hangulat amolyan fémesen varázslatos, egy egzotikus nyomozásba keveredünk, amelynek alternatív múltjában együtt él a titokzatos Kelet, az ősi mondák, a hiperszuper technikai újdonságok és a szüfrazsettek. Merthogy 1912-ben járunk, Kairóban, csak nem abban, amit mi ismerünk, hanem olyanban, amelyben mindenki szemrebbenés nélkül utazik egy dzsinn által feltalált függőpályás villamoson, miközben a nőknek komoly küzdelmet kell folytatniuk a szavazati jogukért. Érdekes alkotás ez, amely nem kicsit tűnik kaotikusnak, miközben egyáltalán nem érzi úgy az olvasó, hogy egy átlagos fantasyt olvasott, mert nem kevés társadalomkritikát tartalmaz, a kalandok közepette van min gondolkodni. Habár az alternatív múltban játszódik, mégis olyan, ma is fontos témák merülnek fel benne, mint a női egyenjogúság, és valami furcsa jelen-múlt-jövő időtengelyen helyezkedik el. És ha ez még nem lenne elég, a rövidsége miatt abszolút olyan érzete van az olvasónak, hogy ez csak egy bevezető rész a későbbi nagy kalandokhoz, nem univerzumot épít, csak ízelítőt kapunk egy különleges világból, katarzis nem nagyon van, sok a kérdőjel a végén annak ellenére, hogy lezárul egy történet, ami mintha csak most kezdődne. Nem átlagos darab az biztos, nem igazán besorolható sehová, talán azért tudott akkorát szólni a fantasy műfajában, hogy még Hugo-díjra is jelölték. Kell hozzá egy kis nyitottság, de nagyon hamar bele lehet feledkezni, a borító pedig egyszerűen gyönyörű.

Hamed ügynök új társat kap az ifjú Onsi személyében, és az első ügyük mindjárt próbára teszi frissen alakult kettősüket. A 015-ös villamoson kísértetet láttak, azonban nagyon hamar kiderül, hogy ennél jóval nagyobb a probléma, az Alkímia, Bűbáj és Természetfeletti Valóság Minisztériumának munkatársai azonban nem riadnak vissza a nyomozás során sem a nehézségektől, sem a kreatív ötletektől...

Vajon hogyan tudnak együtt élni a dzsinnek, a bádogrobotok és az emberek? Meglepően jól. A dzsinnek ugyanis megőrzik varázslatos mivoltukat, mégis nagyon emberiek tudnak lenni, a bádogrobotok pedig kezdenek öntudatra ébredni, persze nem terminátoros módon, hanem inkább gondolkodnak és önálló véleményük van néhányuknak, mindeközben az emberek a női szavazati joggal vannak elfoglalva. Érdekes társadalom ez, amely a felszínen békésen éli a hétköznapi életét, miközben a mélyben forranak az indulatok, nagyon messze áll ez az eszményi világtól, mégsem a káosz az úr, amely nagyban köszönhető a Minisztériumnak, amely nem kis energiát fordít arra, hogy megoldja az esetleges problémákat, legyen az egy kísértet, idegen fajok okozta problémák kezelése vagy akár cukorka csempészet, ami sokkal nagyobb gondokat tud okozni, mint gondolnánk. Merthogy egy kísértet nem véletlenül keveredik egy villamosra, hanem illegális műveletek eredményeként, ráadásul kiderül, hogy jóval veszélyesebb, mint elsőre gondolták főhőseink, ennek a lénynek bizony gyerekekre fáj a foga és olyan ősi, hogy nem könnyű kiókumlálni, hogyan vonják ki a forgalomból.

Mivel mégiscsak Kairóban vagyunk, természetesen a múmiák sem maradhatnak ki a buliból, azonban a nyomok ebben az esetben az örmény mitológiához vezetnek, amelyről lássuk be, nem sokat tudunk, ezért tud adni annyi egzotikumot a történethez, hogy mindvégig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Kár, hogy a nagyon jól felvezetett események olyan gyorsan és hirtelen zárulnak le, hogy nincs idő a katarzisra, és emiatt a kurtán, furcsán lezárt történet miatt nem kevés hiányérzet maradt bennem. Mindezzel együtt tetszett a könyv, tényleg nagyon egyedi volt a hangulata, a sztori pörgős, a karaktereket viszont ilyen rövid idő alatt nem sikerült megismerni, ezért egy kicsit felszínesnek tűntek. Érdekes, hogy ilyen rövidke lett a kisregény hossza, sok mindent sikerült belesűríteni 143 oldalba, de mégis inkább csak felrajzolásra került egy nagyon izgalmas történet, az igazi mélység nekem hiányzott belőle, sokkal több volt ebben a sztoriban szerintem, de még így is emlékezetes darabhoz volt szerencsém.

Erős a feminista szál, mégis inkább egy izgalmas nyomozásról van szó, amelynek során egy nagyon összetett társadalmat ismerhetünk meg, a varázspor ott szálldos az oldalakon, de egyáltalán nem a bűbájos formátumban, a dzsinnek mágiáját valahogy elszürkítik a bádogrobotok és a sokrétű társadalmi igazságtalanságok. Ez a rövidke történet nyilván nem elég ahhoz, hogy túlságosan elmélyedjünk a témában, arra azonban elegendő, hogy elgondolkodjunk a felvázolt eseményeken, minden könnyedsége ellenére ez egy nagyon is filozofikus alkotás, kár, hogy egy árnyalattal elmarad attól, hogy igazán katartikus darab legyen belőle. Elsősorban azoknak ajánlom, akiknek bejön a steampunk műfaja, és nem félnek azoktól a könyvektől, amelyek bátran a feszegetik a műfajok határait. Kár lenne kihagyni.

8/10

A könyvet a Főnix Könyvműhely jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.