Nehéz eldönteni, hogy Marie Benedict missziója, miszerint kevésbé közismert, ám annál jelentősebb nőkkel szeretné a világot újra megismertetni, vagy az ennek eredményeként megszületett, Hedy Lamarr életéről szóló regénye hiánypótlóbb és zseniálisabb. A sokak számára csupán dívaként ismert Hedy emléke hiába kopott meg, minden napunkat átszövi, ugyanis nélküle nem létezne wifi és okostelefonok sem.
A zsidó családból származó Hedwig Kiestlert fiatalkorában, még 19 éves bécsi színházi színésznőként ismerjük meg. Sissi császárné szerepében azonnal magára vonja a náci fegyvergyáros, Fritz Mandl figyelmét, akihez befolyása, valamint szülei, és saját biztonsága érdekében feleségül megy. Habár Hedy szerelmes lesz a férfiba, házasságuk több, mint rossz, és ez sajnos nem csak abban nyilvánul meg, hogy Mandl szinte biodíszletként tartja, akivel a politikai elitnek tartott vacsorákon villoghat. Mivel Hedy minden egyes vacsorán részt vesz, minden hadi taktikáról, tervről, titokról tud, különösen a fegyvereket illetően. A II. világháború előtt olyan információk birtokába jut a nácik terveit illetően, amelyek miatt kénytelen Londonba, majd az Egyesült Államokba emigrálni. Dívaként hamar meghódítja Hollwoodot, azonban nem tud a bűntudattól szabadulni, amelyet az Ausztriában hátrahagyottak és a nácik áldozatai miatt érez. Ezért a zeneszerző, George Antheillel közösen a hadi torpedók rádiófrekvenciájának zavarására alkalmas találmányt fejlesztenek ki, amelyet szabadalmaztattak is.
Elképesztő és igaz történet egy nőről, aki ünnepelt dívaként nem csak Hollywoodot hódította meg, hanem a férfiak által uralt tudományos világban is helyt állt.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a könyv szinte letehetetlen, egyrészt naplószerűsége, másrészt hitelessége miatt. A korabeli borzalmakon át a hollywoodi partikig mindent Hedy szemszögéből ismerünk meg, így az írónő nem esik a Jókai Mór-féle csapdába, és nem kell irreleváns módon oldalakat időznünk pl. a II. világháború és Ausztria helyzetének boncolgatásánál. Ugyanakkor ha mégis szóbekerül a nemzetközi helyzet, az főként azt szolgálja, hogy Hedy személyét még jobban megismerjük, illetve adott helyzetével még könnyebben azonosulhassunk. Nemcsak a gördülékeny történetet nem akasztja meg Benedict a kor ábrázolásával, hanem még érdekesebbé is tesz adott szituációkat: erre remek példa az Amerikába érkező híreken értetlenkedő és azok hamisságában reménykedő színészek, illetve az olvasó közötti ellentét, aki pontosan tudja, hogy a könyvbeli bizakodás idejében hány millió ember életét oltják ki a nácik a haláltáborokban.
A regény két fő részre osztható, az első, Hedy fiatalkori naivitásán, majd a "Halálkufárral" való házasságán keresztül mutatja be az akkori politikai helyzetet. Hedy, immár Frau Mandl szemüvegén keresztül minden kulisszatitoknak részesei lehetünk, szinte a bőrünkön érezhetjük azt a folyamatos szorongást és félelmet, amit a nácik és Ausztria politikai helyzete miatt hősnőnk is érezhetett. Azonban ezt semmilyen negatív érzést nem vált ki az olvasóban, nem telepszik nyomasztó atmoszféra a regényre: sokkal inkább válik izgalmassá. Ez az időszak meghatározza a könyv második részét is, ugyanis Hedy háziasszonyként rengeteg titkos információ birtokába jut a fegyveripart illetően, különös tekintettel a náci fegyverekre:
"Nem fogok továbbra is a bűntudatban, a gyászban rekedni – inkább valóban vezekelni fogok a vétkeimért. Fogom mindazt, amit Hitler gonosz terveiről tudok, és éles pengévé alakítom magamban. Aztán ezzel alaposan belevágok a Harmadik Birodalomba."
Amerikába kerülve ezt a tudást használja fel, és zeneszerző barátjával megalkotják azt a frekvenciaváltó készüléket, amelynek alapjain nyugszik többek között a Bluetooth és Wifi is. Így habár Hedy Lamarr többnyire csupán a "világ legszebb nője", egyben a szórt spektrumú technológia úttörője is. A történet lezárása pedig rendkívül inspiráló és aktuális, ugyanis habár Hedy abbéli célját, hogy találmányát bevessék a háborúban nem sikerült elérnie, mégis mindennap jelen van az életünkben. Marie Benedict könyvét szívből ajánlom mindenkinek, mivel egy egy szuszra kiolvasható, remekül megírt és izgalmas kiadvány, azonban ezen belül elsősorban (kortól függetlenül) a nőnek javaslom, mivel erős motiváció ahhoz, hogy merjünk azok lenni, akik valójában vagyunk, döntsük le végleg a sztereotípiákat, és továbbra se hagyjuk, hogy a külsőnk alapján ítéljék meg a tudásunkat. Hiszen Hedy is sokkal több volt egy "szép pofinál", emberek milliót menthette volna meg a II. világháború idején a torpedók hatástalanításával.
"Talán ha Hedy-t nem csupán vakító szépségű színésznőnek látta volna a társadalom, hanem éles ésszel rendelkező, jelentős tudományos eredményekre képes emberi lénynek, azt is megtudhatták volna, hogy lelki élete jóval érdekesebb, termékenyebb volt, mint a külseje. Talán elfogadhatta volna a felajánlott találmányát a haditengerészet, és ki tudja, milyen hatással lett volna az a háború menetére? Ha az emberek hajlandóak lettek volna úgy nézni a köztük lévő „egyetlen nőre”, hogy meglássák benne az emberi lényt, egy igazi (nem csak a vásznon elért) nagyságra képes nőt ismerhettek volna meg benne."
10/10
A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
